Plakátok, flyerek:
http://www.magyarokszovetsege.hu/sites/default/files/Plakat.jpg
http://www.magyarokszovetsege.hu/sites/default/files/szorolap1.jpg
http://www.magyarokszovetsege.hu/sites/default/files/szorolap2.jpg
http://www.magyarokszovetsege.hu/sites/default/files/mogy_szórólap.jpg
http://www.magyarokszovetsege.hu/sites/default/files/plakát_mogy.jpg
Az ország legnagyobb szabadtéri rendezvényét szervezi meg társadalmi összefogásból a Magyarok Szövetsége. Ebben az évben a Szövetség települési csoportjai 1200 rendezvényt szerveztek. A településeket szervező közösségek a tavalyi Kurultajhoz hasonlóan állami és uniós pályázatok nélkül valósították meg terveiket. Ezen csoportok 2009. augusztus 21-23-án Kunszentmiklós–Bösztörpusztán 495 civil szervezettel közösen tartják az ország valaha volt legnagyobb társadalmi, kulturális, hagyományőrző rendezvényét és magyar termékek vásárát.
A rendezvény célja, hogy egybegyűjtse a pártoskodás nélkül nemzetben gondolkodó magyar közösségeket és elegendő erőt és hitet adjon a résztvevőknek a további tettek megvalósításához.
A piaci csoportok által birtokolt médiafelületek továbbra is mostohán bánnak a magyar emberek lelkierejéből megvalósuló történésekkel. A Magyarok Szövetsége folytatta a tavaly jól bevált receptet: személyesen szólította meg az embereket. A lakossági fórumok, a vásárok, megyegyűlések hatására az emberek kíváncsian várják az Országos Gyűlés programjait és a nemzeti összefogás és összetartozás élményét.
Esti zenei programok a nagyszínpadon
Augusztus 21. Péntek
16.00 Palmetta
18.00 Jászmagyarok
19.30 Szkítia
Augusztus 22. Szombat
17.00 Transznomád, Szilaj Dobkör
19.00 Vágtázó Csodaszarvas
21.00 A Napba öltözött leány (Rockopera a Felvidéki Rockszínház előadásában)
Augusztus 23. Vasárnap
17.00 H-599 Történelmi Rockzenekar
19.00 Dobogókő
21.00 Ismerős Arcok
Összeállt a Pusztaegyetem programja!!!
A Magyarok Országos Gyűlésén 6 sátorban zajlanak majd a Pusztaegyetem előadásai. A Magyarok Szövetsége tagozatai által kidolgozott Nemzeti Érdek Program ismertetésén kívül, több mint 80 előadó tart eladást a 3 nap alatt.
A következő előadókat hallhatjuk majd:
Darai Lajos: Kárpát-medencei eredetünk és műveltségünk
NÉP: Egészségügyi Tagozat; benne: Dr. Papp Lajos előadása
Dr.Paál Zoltán, Bezzeg Andrea: Egészségünk megőrzése az egész Társadalom érdeke, népi gyógyítás
Pócs Alfréd dr.: Az igazi magyar egészségügy
Kiss Dénes: Emberszám
Selmeci József Csongor a Magyar Jógaszövetség Elnöke és Selmeciné Bogdán Ágota:Jóga mint ősi tudás és alkalmazása jelen világunkban
Alex: Zeneiskola
Hetesi Zsolt: A jövő Magyarországának fenntartható gazdasági modellje, a rendszerdinamika válasza
Páli Jenő dr.: Az ember és a gép kapcsolata, intelligens művégtag
Bocsó Imre: Konfekció: a Kézművesság és az Alkotókészség bérgyilkosa
Dávid Zsuzsa (szinházrendező): A színházi műfaj jelentősége és a drámapedagógia lehetőségeiről
Paulinyi Tamás:
Várszegi Rudolf: Kempó
Veghely Tamás: Megújuló energiák- Magyarország a szunnyadó óriás
NÉP: Környezetvédelmi Tagozat; benne: Balogh Péter: Összeomlás és fenntarthatóság a Tiszai Alföldön
NÉP: Gazdasági Tagozat; külső előadó: Drábik János
Róna Péter:
Drábik János: Új honfoglalásra van szükség
Brindza Anrás: A magánpénztár rendszere kamatra, kizsákmányolásra – A rendszerváltás elkerülhetetlen
Kubinyi András: Médiamanipuláció
Tőke Péter (Leleplező): A válság titkos háttere
Madari Tibor (ügyvéd): Bankok csapdájában
Bene Gábor: Az alkotmányos jogfolytonosság
Szima Judit: Érdekvédelem a rendőrségen belül
Berecz Béla: A Magyar Rádió belső cenzúrájáról
Szolnoki Adrás: Bírósági önkény a jelenlegi Magyarországon
Szarka Gábor (Svájc): Segíts magadon, Isten is megsegít!
Pusztaegyetem megnyitó előadása: Molnár Ervin MSZ: Társadalmi kiút
Wittner Mária, Máthé László: Humorba ágyazott valóság, legyen elég a diktátorokból és a szocialista bohózatból
Posta Imre: Magyarország jelene és jövője, megmenthető-e Magyarország
Friedrich Klára, Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás
Bődi Szabolcs (Kunszentmiklós polgármestere): A Kurultaj története
Obrusánszky Borbála dr.: Hunok és magyarok
Szakács Gábor: Viszokoi Piramisok Film vetítése
Andrásfalvy Bertalan: Trianon igazi okai
Mesterházy Zsolt: Honfoglalások kora
Jelenczki István, dr. Zseni Annamária: Nemzetlélek gyógyítása
Papp Lajos dr.: Magyarok őstulajdonsága a szeretet
Grandpierre Attila: Miért fontos a magyarságunk
Kondor Katalin: Nemzettudat és sajtó
Jókai Anna:
Géczy Gábor:
Tóth Ferenc: Földanyánk emlékezete
Molnár Géza: Tündér-ember-természet
Szántai Lajos: Szent István Királyon innen és túl; ősvallás és kereszténység
Pap Gábor
Molnár V. József:
Hintalan László: Teljesség, kiesés, hazatalálás; a szerves társadalom felé
Kiskunsági Nemzeti Park bemutató és megnyitó előadása
Kárpáti Tamás: Őfelsége a Szent Korona
Sólyomfi Nagy Zoltán: A magyarok ősvallása
Rumi Tamás: Nimrud a Szent Koronán
Kisfaludy György: A Teremtés
Frigyesy Ágnes: Interjú Zichy Lászlóval
Zichy László: Új Kárpát-medence szövetséggel a nemzeti felemelkedésért
Woth Imre (koronaőr):
Tisza András: Rovásjelek szakrális jelentése
Czeke András: Magyar szakrális nyelv
Horkovits Kováts János dr.: A magyar nyelv ősisége
Molnár Zsolt, Czeglédi Cecília: A tiszta magyar nyelv tanítása
Rátki Zoltán: Őfelsége a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelv Elve és Rejtelme
Varga Csaba: Ősnyelv, mai nyelv
Herczeg Ferenc: Ős múltunk bölcsője Pilis, eltitkolt múlt évezredei
Záhonyi András: Tatárlakai korongok megfejtése
Nagy Baló András: Atilla kora – Turgai Magyarok
Wittinger Attila
Papadimitriu Athina: Görög-magyar kapcsolatok
Erdélyi gyökerek, svájci otthon. Frigyesy Ágnes beszélget Szennyessy Lászlóval, a Zürichi Magyar Egyesület-, valamint a svájci Magyar Ház Alapítvány elnökével
Tóth Imre: Magyar őstörténet
Rátz Szabó László: A magyarság helyzete a Délvidéken
Hamvas Gábor: Világfa, organikus közösségi informatikai rendszer
Kósa Lajos, Varga Csaba: Részvételi demokrácia, Abai modell
Szilassy György (Aba): Élet iskola
Korom Gyula: Einstein tévedett
Grózer Csaba (íjasmester): Íjfeszítő Népek
Loki György (fősolymász): Solymászat a szakralitás tükrében
Lánszki Imre: Atilla sírja
Nemzetstratégia: Kocsis István, Sütő Zoltán, Kovács Barna, Szabó Gyula, Vass Csaba, Baki Zoltán
A program tervezete a helyszínekkel és időpontokkal a csatolmányból letölthető. katt ide
A programokban a végső egyeztetések során változások történhetnek.
A továbbiakban részleteket közlünk abból, hogy mivel is fogunk mi Kunszentmiklós-Bösztörpusztán találkozni.
1. Magyar összefogás – történelmi élőkép
„ Kétségtelen, hogy népünknél, még maig majd nem minden a régi kerékvágásban maradt; ha a századok vájtak is ebbe vagy amabba egy új vonást, szokásai, eledele, öltözete, gondolkozása, természeti világnézete még nagyobbára legalább a régi, ha bár vallását itt-ott kétszer is, urát, lakát st. külső körülményeit számtalanszor változtatá; de ismétlem; sajátságos ősi fogalmaiban alapuló világnézete maig a régi, az mint volt századok előtt…”
„…nálunk ellenben a gondtalanság mellett a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség fanyar mosolyával nézik le az emlékeket…melyekhez hasonlót a mai czifraságaink ál- és pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek alkotni…valahányszor ez azonban a népek történetében beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását jelzi, melyek a mint nem képesek többé az ősök nagy alkotmányait fenntartani , tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek képesek lenni azok folytatására, újak alkotására…”
Ipolyi Arnold
A Magyarok Országos Gyűlésének egyik leglátványosabb programja a történelmi élőkép lesz, amelyet várhatóan több tízezer néző csodálhat meg egyszerre.
A tavalyi látványvilághoz hasonlóan 21-én a megnyitó után 22-én pedig 11 órától huszárok, lovasíjászok, íjászok, barantások, hagyományőrzők közösen jelenítik meg a történelmi magyar sors legfontosabb jelképeit és értékeit. A várhatóan több ezer résztvevő legfontosabb mondanivalója a közös cselekvés, a nemzet sorsáért érzett közös felelősség.
A történelmi élőkép elemei:
résztvevők: 1000 gyalogos harcos, 400 táncos, 200 lovas
Történelmi díszszázadok menete
Lovasok háromszori szakrális országkerülése
Emlékezés a vérszerződésre
Történelmi zászlók bemutatása
Ostormenet
Közös lövés – egy a cél
Lovasbirkózás, birkózás
Buszkasi
Déli harangszó szertartás és ágyútűz
Ezer láb együtt dobbanása
Zászlóerdő
Történelmi díszszázadok menete
“A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…”
Huszár és szittya lovas díszzászlóaljak, gyalogos hagyományőrző, íjász és barantás díszszázadok vonulnak fel a közönség előtt fegyelmezett rendben.
Nemzeti történelmi gyalogos és lovas díszzászlóalj (később ezred) alapjának megteremtését szeretnénk elindítani. A díszzászlóalj tagja lesz reményeink szerint hamarosan 1000 nagyon jó lovas és több ezer gyalogos hagyományőrző, akik különböző korokat képviselnek. Távlati elképzelésünk, hogy a díszzászlóalj (ezred) azon kívül, hogy egész évben ki-ki a maga környezetében dolgozik, évente egyszer valahol találkozzon, hogy közösen mutassák meg erejüket. Reményeink szerint sikerül újra beindítani a magyar ifjúsági történelmi kosztümös filmek gyártását, és a készülő filmeknek ők lehetnek a szereplői. Nagy szükség van a mai fiatalok számára újra hősöket, példaképeket állítani, erre ezek a filmek kiválóan alkalmasak lennének.
Több száz éven keresztül az európai népek a magyar vitézek kiállásán, bátorságán, emberségén, szépségén keresztül ismerték a híres pozsonyi országgyűlés óta lovagiasnak nevezett nemzetünket.
Minden résztvevő történelmi és nemzetzászlókat tart majd a kengyelben és a kezében. A dobszóra, zenére bevonuló csapatokat bemutatása közben a magyar néplélek bölcsességeiből, valamint nagy költőink és íróink iránymutatásaiból idéznek neves színészeink.
A magyar szép. Szép a magyar táj, az élő magyar népi hagyományok, a magyar zene, történelmi hőseink, asszonyaink, de leginkább szépek őseink zászlói alatt vonuló vitézeink.
“Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
Arany János: Toldi
Lovasok háromszori szakrális országkerülése
„Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot.
Ha még egyszer körülkerülte volna,
Magyarország ilyen bajba’ nem volna.”
Ősi magyar és ázsiai szokás a lovakkal való körüljárás. Az országkerülés ősi szokásának célja az volt, hogy a kör megtételével az ártó hatalmakat legyőzzék, az ősöknek és a megszülető gyermekeknek örök életet biztosítsanak. Ez a szokás jelenik meg a határjárásban, mikor a falu határát járja körül a közösség húsvétkor, azaz feltámadáskor, ez jelenik meg a katolikusok körmenetében is.
Az országkerülés nem jelent feltétlenül körbe haladást, a lényeg, hogy bizonyos kiemelt helyeket érintsenek, még az sem fontos, hogy mondjuk egy faluban az egész közösség részt vegyen benne, elég, ha csak a közösség első számú vezetője, az ország királya, a falu bírája megteszi. Ennyi elegendő, enélkül azonban nincs feltámadás.
A magyar néplélek szerint a nemzet nagyjainak, kiváló vitézeinek „országvédő kört” kell járniuk, hogy megerősítsék a nemzet egységét, biztosítsák a terület védelmét. A történelmi élőkép lovasai háromszor körüljárják a történelmi Magyarország alakzatában felálló gyalogosokat. A körüljárás végezetével elvágtatnak a közönség előtt.
Emlékezés a vérszerződésre
A vérszerződés nem közönséges, nem mindennapos szerződés volt, melyet a szertartásban alkalmazott vér is jelez. Valójában szent eskütételről volt szó.
Hérodotos, a görög történész, Kr.e. az V. században a szittyáknál tett látogatása alkalmával szemtanúja lehetett egy ilyen eskütételnek, mert arról nagy részletességgel számolt be a szittyákról írt munkájában. Íme: „Egy nagy agyagedényt borral töltenek meg, az eskütevők kissé megszúrják magukat (karjukat) késsel vagy árral, vérüket a borba csepegtetik; majd egy kardot, néhány nyílvesszőt, egy harci bárdot (fokost?), és egy dárdát tesznek a keverékbe, miközben imákat mondanak; végül a két szerződő fél iszik egyet az edényből, ugyanezt teszik az őket követők vezetői is.”
Anonymus, a magyar történetíró pedig a következőképp írta le a vérszerződéssel foganatosított egyezményeket: „Ameddig az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük. Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.” “Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”.
Az egyezményből kitűnik, hogy a választott uralkodónak és uraltnak egyaránt voltak jogaik és kötelezettségeik. Az esetleges törvényszegésért nem csak az alattvalókat, hanem az uralkodót is felelősségre lehetett vonni. A közös erővel szerzett javakból mindenki részesedett. Ezért őseink vérrel pecsételt szerződését, minden elfogultság nélkül, az emberi művelődés egyik legősibb, demokratikus alkotmányának tekinthetjük.
Hét csapat, hét vezérrel az élén bevonul és újraélesztik az ősi szerződést.
Történelmi zászlók bemutatása
A díszszázad vonul be történelmi zászlókat tartva a kezében. Egymással szemben feláll a bölcsek /javakorabeliek/ és az ifjak sora. Ezen zászlók bemutatásával kerülnek ismertetésre a magyar történelem viharos évszázadai.
A történelmi zászlók a mindenkori magyar állam ünnepi jelképei. Elődeink értünk vívott küzdelmeit jelképezik. Mindegyik a miénk és mindegyikre büszkék vagyunk.
A jelenleg használt piros fehér zöld színű zászló első használatának időpontja nem ismert. II. Endre 1222 okmányán a pecsét ilyen színű selyemzsinóron függött. 1848-ban törvénybe iktatták a nemzeti szín ősi jogába történő visszaállítását.
A bemutatott történelmi zászlót az idősebbek adják át jelképesen a fiatalabbaknak.
Ostormenet
Az elmúlt években a barantások egy régi- új elemmel színesítették az ünnepnapokat. A szakrális ostormenetek immáron három éve szaporodtak el az országban és tavaly a Kurultajon 260 ostoros együttesen lépve, együtt cserdítve mutatta meg az összefogás erejét.
A karikás reneszánszának nemcsak a nézők, hanem az ostorkészítők is igencsak örülnek, mert az ostormenetek óta háromszor-négyszer annyi fogy ezekből a munkaeszköz – fegyverekből, mint korábban.
A karikás fontos jelképe a magyar kultúrának. Jól megmutatkozik rajta a gazdálkodás, a szakralitás és az önvédelmi képességek szerves egysége. A karikás egyszerre gazdálkodási eszköz, egyszerre fegyver és egyszerre szent tárgy.
Régebben köszöntötték vele az újévet /ostormenet/, Jézus születését /karácsony durrogatás/, a templom felszentelését. Azokban a falvakban, ahol hiányzott a harang, karikással kisérték utolsó útjára a megboldogultat. A jó csergetés biztosította a menykapu kinyitását, a lélek könnyű hazatalálását. Sajnos a győri Herceg Tamás tragikus halála következtében ezt a szokást is újra kellett éleszteni a győrzámolyi temetőben.
Az idén a több száz ember szertelen csergetése és az ostormenet mellett, templomavató ostorkörre is sor kerül.
Közös lövés – egy a cél
A kimondott szó – kilőtt nyíl. Így szól ázsiai testvérnépeink egyik fontos tanítása. A japánok szerint a magyarok Ázsia nyila Európa szívében. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a magyarság Ázsia kimondott szava Európa felé.
A mondák szerint Nimród, az első király leszármazottai voltak Hunor és Magor. Közismertebb az, hogy a magyarság csillagképe a Nyilas. A Nyilas a Tejúton van, s a Nyilas fölött ott a felszálló Turul madár (az Aquilla) és mellette a Szent Korona, a Déli Korona csillagképe.
924. évből Modena városának templomi könyörgéséből ismert ima: “Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük… Kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” (A sagittis Hungarorum, libera nos Domine).
A magyarság életében az íj és a nyíl nemcsak harceszköz és zeneszerszám, hanem a belső út egyik fontos eleme. Visszatalálás az ösztönökhöz – az Ős-tenhez.
Az utódoknak nincs miért szégyenkezniük. Kassai Lajosnak és az őt követő íjkészítőknek köszönhetően több tízezer magyar ember nyúlt újra ősei jelképes fegyveréhez. Ópusztaszeren az idei Nyílzáporon már 2000 íjász ünnepelt együtt.
A tavalyi mozzanathoz hasonlóan Bösztörpusztán több száz íjász fog nyugat felé lőni vezényszóra, alakzatban.
Lovasbirkózás, birkózás
Őseink mindennapjaiban nevelő szándékkal jelent meg a birkózás, lovasbirkózás hagyománya. Az egymással megmérkőző, egymás képességeit fejlesztő ember a másik emelését tartja legfontosabbnak. A lovasbirkózás a hadi jártasság előkészítése, az egyensúly és erőnlét fejlesztése mellett a lóval való együttműködés kiváló próbája. Egyre népszerűbb játék.
Hunor és Magor példája a magyar szóban benne foglaltatik.
Az egymásért és nem az egymás ellen való küzdelem, amely az emberiség megmaradásának záloga is egyben.
A földön való fegyvertelen birkózás ősi keleti motívum. A birkózás mindig mitikus méretekben zajlik, tulajdonképpen kozmikus párviadal.
A mozzanatban bemutatásra kerülnek a legismertebb magyar népi birkózó formák: lovasbirkózás, övbirkózás, ölre menés, csülökre menés, botbirkózás, késbirkózás, böllön.
Buszkasi
Legősibb lovas játékunk. Erőpróba, ügyesség, csapatjáték jellemzi a Belső-Ázsiában még ma is eleven sportként űzött, ősi lovasjátékot. A játékot egy kb. 20 kg-os leölt állattal játsszák. Az Alföldön zsákokkal játszottak a középkorban hasonló zsákmányoló játékot. A lovasok két csapatra osztják magukat, kb. 100 m távolságra szalmával, homokkal kijelölnek egy kör alakú kaput. A magyar népi változatban a két csapat ugyanarról az oldalról indul, amikor a céltárgyat /állatot/ a segítő ledobja a földre. Így a lovasok nagy sebességgel vágtathatnak a zsákmányra az összeütközés veszélye nélkül. Az ellenfélnek ebbe a körbe kell dobnia a zsákmányolt állatot. Közben a másik csapat számára, szinte minden eszköz megengedett ahhoz, hogy ellenfelüket gátolják a cél elérésében, és megkaparintsák a játékszert. Ehhez mind a ló, mind a lovas ereje használható. Kezdéskor, vagy ha elejtik, a földről kell felvenni a nehéz tárgyat. A csapat akkor taktikus, ha jól ki tudja használni minden ember és ló segítségét.
Déli harangszó szertartás és ágyútűz
Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.
A török veszélyt átérző idős III. Callixtus pápa beavatása után ünnepélyes esküt tett Konstantinápoly visszafoglalására. Toborzó- és lelkesítő kampánya azonban nem járt sikerrel; 1456 késő tavaszára világossá vált, hogy nem lesz százezres keresztény csapat Európa keleti részének visszafoglalására. A kontinens török vésztől tartó lakói pánikba estek, és e légkörben született, a pápa bullája, mely többek között elrendelte, hogy a szokásos reggeli és esti harangszón kívül délben is kongassák meg a harangokat. 1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Callixtus pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Így a mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.
Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére. Ugyancsak a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa az Urunk színeváltozásának ünnepét augusztus 6-ára.
A dél harangszó méltó emléket állít a mindenkori magyar önfeláldozásnak és bátorságnak. A harangok kondításával azonban nemcsak az 1456-os hősök, hanem a mindenkori magyar történelemben a hazáért elesett harcosoknak is emléket állítunk.
A történelmi élőkép területén felállított harangtoronyban régi szokásokat követve helyi idő szerint (napóra) 12.00-kor kondítjuk meg a harangot. Erre a Kárpát-medencei hagyományban szokásos módon kell minden résztvevőnek és nézőnek tisztelegni, fel kell állni, kalapot le kell venni. Az ostromra emlékezve a harangszó után egy tüzér üteg hétszer három lövést ad le. Az érzékeny nézőket arra kérjük, az ágyúlövések előtt szájukat nyissák ki, fülüket dugják be.
Ezer láb dobbanása
A kunszentmiklósi körverbunk a táncvezető irányításával járt, kötött körverbunkok egyik jellemző típusaként él a köztudatban. Ebben a kunverbunk formában kimutathatók a történeti verbunk hagyományos elemei, konstrukciós elvei. A kunszentmiklósi nagyverbunk motívumai: bokaverő (1. motívum), a körív mentén jobbra-balra haladó karéjozó (2. motívum), az oldalazó (3. motívum) és malmozás (4. motívum). Ezt az ősi táncot fogja hat nagy kiskunsági táncegyüttes együtt táncolni a 22-i történelmi előkép egyik záróelemeként.
Táncegyütteseknek nagyon ritkán van lehetőségük arra, hogy a csapatokat egyesítsék és egy ilyen nagy produkcióban működjenek együtt. Mindenki nagyon nagy várakozással tekint az esemény elé, az összegyakorlások kiválóan haladnak.
Zászlóerdő
A tavalyi Kurultajon nem sikerült megoldani, hogy a közönséget komolyan be tudjuk vonni a hivatalos programokba. A zászlóerdő erre kiváló alkalmat biztosít. A mozzanatban való részvételre várunk minden olyan magyar embert, aki történelmi, települési, családi vagy nemzetzászlóval érkezik a rendezvényre. Reményeink szerint legalább tízezer ember fogja megalkotni a zászlóerdő körét.
A magyar szokások szerint a lobogók az előttünk élt emberekért mondott imát mondják el, miközben a szél megmozgatja őket. A lányok a hadba vonult legények zászlajára szalagot kötöttek, hogy visszatérjenek a csatából. Emlékezzünk zászlóinkkal együtt elődeinkre és mondjuk el közösen nemzeti imádságainkat.
Petőfi Sándor: A vén zászlótartó
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.
Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!
Az én apám e vén zászlótartó.
„Vészben a hon!” elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.
Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ő feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársúl állt,
S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget űz mostan serényen
Ifjusága régi erejében.
Mi vitte őt háború zajába?
Hiszen neki nincsen gazdagsága,
Mit féltene, mit védnie kéne,
Hogy ne jusson ellenség kezére.
Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér meg,
S mégis mégis viszi lobogóját
Azok előtt, kik a hazát óják.
Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát….
Csak a szegény szereti hazáját.
Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.
Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtől reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.
És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsőséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!
(Erdőd, 1848. október 17–22.)
–
„…nálunk ellenben a gondtalanság mellett a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség fanyar mosolyával nézik le az emlékeket…melyekhez hasonlót a mai czifraságaink ál- és pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek alkotni…valahányszor ez azonban a népek történetében beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását jelzi, melyek a mint nem képesek többé az ősök nagy alkotmányait fenntartani , tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek képesek lenni azok folytatására, újak alkotására…”
Ipolyi Arnold