Részletes info és programterv:
http://www.feketezaj.hu

“Amikor a hetvenes évek második felében színpadra lépett a Vágtázó Halottkémek, nagyjából egészében senki nem tudott mit kezdeni velük. A lemezgyár agyonhallgatta őket, olyannyira, hogy debütáló korong csak 12 évvel az indulás után jelenhetett meg. A csillagász-énekes Grandpierre Attila zenekara punk volt, de a szónak és a műfajnak abban az értelmében, hogy szembe ment mindazzal, amit a világ kínált.

A VHK sámán rockja őserejű, valóban a bennünk lakó Istenhez intézett kirohanásai, zajos, sodró, vehemens mozgósításai a hazai rock legfelkavaróbb darabjai, melyek még arra is képesek, hogy valóban kimozdítsák a világegyetemet a helyéről. A VHK Grandpierre kiszállásával a kétezres évek elején szűnt meg, hogy aztán olyan zenekarokban reinkarnálódjon, mint például a Vágtázó Csodaszarvas. Az újra összeállt zenekarban Ipacs Lászlót (dob) Szabó Kristóf helyettesíti, a többiek ezért nem akarták az eredeti VHK nevet használni. Helyette Vágtázó Életerő néven adnak számot erről a mágikus misztikus utazásról, melyet úgy hívunk: élet.” (http://est.hu/cikk/65735)

“Ez egy sámánisztikus etno-punk. De ez több mint zene. Ez egy utazás a negyedik dimenzióba. Csukd be a szemed, érezd át a Világegyetemet és ott fogod találni magad a szenvedély végtelen mélyrétegében újra. Elfelejted neved, mindennapos gondjaidat, nemedet és egész biztosan, rációdat. Ami még mindig számít, az az ősi ösztön. Itt most kiélheted. Pszichoterápia vinilen. Egy zenekar túl minden normán és konformitáson. Egy mestermű!” (Various Artist, német fanzine, 1992/12)

“A VHK határozottan a legjobb Keletről. A Halottkémek egy zenei zabolátlanság, 50 perc transz. Ők őrült dobok, végletekig srófolt gitárok, sikoltó sámánok. Ők egy álom. Hallgasd extrém hangosan. Vessz el benne. Ne gyere vissza soha többé.” (NMI Messitsch, német fanzine, 08/92)