Sámánok és Entheogének

13 okt 2009

Amanita Muscaria – Légyölő Galóca

Author: Richard | Filed under: Entheogének, Gombák

Amanita Muscaria
(anyósgomba, bogárgomba, gébergomba, légygomba, légyölő galóca, légyölő gomba, mesegomba, pettyes gomba, pettygomba, pöttyösgomba, pöttyös úrgomba, piros légygomba, repülő galóca, táncgomba, vadgomba, varjúgomba)

Amanita MuscariaAmanita MuscariaAmanita MuscariaAmanita Muscaria
Amanita Muscaria
Amanita MuscariaAmanita MuscariaAmanita Muscaria

Kinézet:
Kalap: (6)-8-18-(20) cm, húsos, csak öregen vékonyodik el, gömb alakúból félgömb, majd sokáig domború, csak öregen kiterülő, felszíne sima, fényes, ragadós, széle bordás. Színe élénkpiros, skarlátpiros vagy narancspiros (tűlevelű erdőben akár barnássárga), széle lehet világosabb, narancssárgás, felszínén apró, fehér, szabályosan elhelyezkedő, piramis alakú burokmaradványokkal. A jellegzetes fehér pettyeket az eső könnyen lemoshatja, illetve könnyen letörölhetők, ami felismerését nehezíti.

Lemezek:
sűrűek, szabadon állók, fehéresek, lehet halványsárga árnyalat, ált. fűrészes élűek.

Tönk:
(8)-10-20-(25) x (1)-2-2,5-(3) cm, robusztus, hengeres, üregesedő, alján fejlett gumóval, sima, a kalap alatt szemcsés, fehér. Gallér jól fejlett, hártyás, nem bordás, fehér, széle sárgás csipkézettséggel. Gumó felső részén a burok maradványai szabályos, körkörös, gyöngyszerű, fehér bibircsekből álló övet v. öveket alkot.

Hús:
kemény, fehér, nem színeződik, kalapbőr alatt narancssárga. Nincs jellegzetes szaga, sem íze.

Előfordulás:
A nyugati és keleti félteke mérsékelt égöveiben található.
Fenyvesek, nyéresek, lomberdőben is lehet. Savanyú talajt kedveli, mohás sziklák mellett is előfordulhat. Egymás mellett több példány található, az őszi hónapokban terem.

Saját tapasztalat:
Mátraverebélynél, a Mátra oldalában láttam párat, főleg a Farkaslyuk felett.

Gyűjtés, tárolás:
Augusztustól novemberig terem, főleg az esős évszakokban. A gombákat a napon vagy sütőben 90 C-on kell megszárítani.

Fogyasztás:
Egy közepes méretű gombát ajánlatos elfogyasztani. Három gomba a maximum ajánlott mennyiség.
A legtöbb kutató feltételezése szerint a légyölő galóca szolgáltatta a Dionüszosz-ünnepségek híres italának, az ambrósziának az alapanyagát. A gombát borral és borostyánból főzött sörrel fogyasztották.
A sámánok 2-szer, 3-szor 7 galócát ettek meg. Aztán 2 óra múlva tejet fogyasztva a hatás elmúlt.
Lehet fogyasztani nyersen, szárítva vagy forrázva.
Jó ízű, kellemetlen utóízzel.

Hatás:
A hatás egyénenként, a gomba forrásaként és dózisaként változik. A pupilla kitágul, szárazzá válik a nyelv és a torok, szívverés felgyorsul. Az általános jellemzők szédülés, rángatódzás és lehetséges hányinger 30 perc után, ezt követően láb zsibbadása és homályos alvás 2 órán keresztül, színes víziókkal és fokozott hangérzékeléssel. Az általában nehéz ébredés után vidám érzés érezhető nagy energiával és erővel. Hallucinációk és mérettorzulások gyakoriak. A teljes élmény 5-6 órán át tart.

Mellékhatás:
A muszkimol egy hallucinogén, ami hatással van a központi idegrendszerre. Az iboténsav bőrpirulást és letargiát okoz. A muszkarin egy erősen toxikus hallucinogén.
A muszkarin szindróma a nevét a légyölő galócáról (Amanita muscaria) kapta, mivel először belőle izoláltak muszkarin hatóanyagot. Később kiderült, hogy a légyölő galóca az igen kevés (0,0003%) muszkarint tartalmaz, s hogy más gombákban lényegesen több a muszkarin. A mérgezés a dózistól függően halálos is lehet.

Vallás:
A szibériai sámánok kedvelt segédeszköze volt a légyölő galóca, amely megnyitotta előttük az utat a szellemek világába.
A pirosba és fehérbe öltözött szibériai sámán a közös ünneplésre szolgáló sátor tetején lévő füstnyíláson át érkezett, vállán zsákban hozta a kincset: a szárított piros-fehér pöttyös gombát.

Mai elképzelések szerint a légyölő galóca volt az eleuziszi és dionüszoszi misztériumok kykeonja, és a germán isten, Wotan/ Odin tudást és örök ifjúságot hozó italának alapanyaga is.

Sokan feltételezik, hogy az Amanita Muscaria ugyanaz a növény melyet a Védák később Soma-nak (Szóma, Haoma) a halhatatlanság italának neveznek. A Rig-Véda egy teljes könyve (IX.) a Soma-nak van szentelve. “A legfontosabb elbeszéli a Szóma égi eredetét: egy egészen az égig röppenő sas közeledett, sebesen, mint a gondolat é betört az ércvárba. (VIII,100,8) A madár elragadta a növényt és a földre hozta. … a Soma a Föld köldökén, a hegyekben terem. (X,82,31)”

G. R. Wasson elméletének egyik kiindulópontja, hogy a védikus himnuszok sehol sem említik a szent növény leveleit – nyilván azért, mert nem is voltak neki. Ezenkívül az is szöget ütött a fejébe, hogy a szibériai sámánok légyölő galócát rágva ejtik magukat révületbe. Ez a két tényező képezi gazdag forrásanyaggal megtámogatott, szerteágazó hipotézisének alapját. Wasson úgy véli, hogy az árják két ága még szétválásuk előtt, a Kr. e. IV. évezredben ismerkedett meg a légyölő galóca különleges hatásával, valahol a Kaszpi-tenger északi mellékén. Az átadó népek feltehetően finnugorok voltak. India és Irán területein ez a gombafaj nem él meg az utánpótlást valószínűleg karavánokkal biztosították, a kereskedelmi kapcsolat azonban a Kr. e. I. évezred első felében megszakadt, ennek tudható be a szómaáldozat fokozatos háttérbe szorulása a hindu szertartásokban.

A hallucinációt okozó gombát (Amanita muscaria) fogyasztó csukcsok elmondták, hogy őket a galóca a halottakhoz vezeti el, az ősökkel tudnak találkozni: “Ha álmomban meglátogat az anyám, apám vagy a gyerekeim, akik már meghaltak, elmegyek hozzájuk. Fogok öt galócát, és megeszem. Azután lefekszem aludni. Testem az ágyban marad. Csak a lelkem megy el oda, ahová a galócák vezetik.” “A galócák éppúgy különbözőek, mint az emberek. A nagyobbak nagyon jóságosak. Ha egy nagy galóca kérdezi az embert álmában: ‘Nos, hova megyünk? Hova akarod vitetni magad?’ – az olyan galóca mindig engedelmeskedik az embernek.”

Legenda:
A rénszarvasok Amanita Muscariát fogyasztván transzba esve repítik a pirosba és fehérbe öltözött Mikulás szánját és ajándékkal teli zsákját a születés ünnepére készülődő emberekhez.

Egyéb:

A légyölő galóca és a fenyő szimbiózisban él, azaz olyan kapcsolatban, amelyik mindkét faj számára hasznos. A fa cukrokkal látja el a gombát, a gomba segíti a fát a víz és az ásványi anyagok felvételében, nélküle a fa jóval kisebb lenne és rövidebb ideig élne. A gombanövény nagy része, a fonálszövedék a földben, a gyökerek körül található, csak egy kis része, a gyümölcse vagy a teste emelkedik a föld fölé. Vagyis a fenyő és a gomba a valóságban is összetartozik.

A muszkarint a légyölő galócából először 1869-ben Schmiedeberg és Koppena vonta ki, de szerkezeti képletét csak a XX. század első felében tisztázták.

A gomba egy részét papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve. Vagy egy pohár vízbe tett darabjai magukhoz vonzották a legyeket, akik látszólag meghaltak, fogyasztván a gombából, de csak önkívületi állapotba, eksztázisba kerültek. A méreganyag (megfelelő mennyiségben) az elkábult legyeket elfogyasztó háziszárnyasokat is képes volt megölni.

A legtöbb megemésztett muszkimol átalakulás nélkül bekerül a vizeletbe. Szibériai gombahasználók ennek a vizeletnek az elfogyasztását gyakorolják, hogy így használják újra a pszichoaktív anyagokat.

Egyes helyeken rendszeres fogyasztása a gazdagok kiváltsága volt, vagyis keresett, megbecsült, értékes „élvezeti cikként” tartották számon. A szegények nem tudták megfizetni, de közülük sokan, hogy mégis hozzájussanak, a gombát fogyasztók vizeletét itták meg, ami még tartalmazta a kívánt hatóanyagokat.

A viking harcosokkal állítólag légyölő galóca főzetét itatták, mielőtt csatába indultak. A római császárok kedvelt növénye volt.

-Star Trek Voyager (1.évad, 12. rész) (részlet):
-Freya: Nézd! Velünk a szerencse! Atuta, roppant erős növény!
-Doktor: És mégis mi a szándékod vele?
-Freya: Erőlevest főzünk belőle amit csaták előtt iszunk. A medve harci szellemét adja és nagy erőt a kardforgatáshoz.
-Doktor: Inkább úgy tűnik, verítékezést idéz elő, rángógörcsöt és súlyos önkívületet. Ez egy Amanita Muscaria, egy gomba, szubarktikus éghajlaton honos és biztosíthatlak: mérgező.
-Freya: Igen! De akit nem öl meg, azt erőssé teszi! Iszonyú erős növény!

One Response to “Amanita Muscaria – Légyölő Galóca”

  1. Szeretnéd szerkeszteni az oldalt? | Sámánok és Entheogének Says:

    [...] Tisztelt olvasó! :) nem szoktam ennyire hivatalos lenni de ha már kérek valamit ez az illő. Az évek folyamán sok növényt sikerült összegyűjtenem aminek a digitalizálását Biktop barátommal csináltuk, mivel közben elszállt az oldalam ezek elvesztek de szerencsére megmaradt egy példány a Biktop oldalán. Most az lenne a feladat hogy visszaültetem ide a növényeket, viszont azóta eltelt egy kis idő s lehet megváltoztatok a kutatási eredmények, ezért kérek mindenkit vagy aki kedvet kapna hozzá, hogy a felkerülő növények leírásában található hibákat vagy új kutatási eredményeket kijavítja, vagy csak épp közölné velünk, hogy naprakész, tartalmas és helyes adatokkal tudjunk szolgálni. A légyölő galócáról már felkerült egy kisebb leírás azt is lehet javítani ha van mit: http://saman.org.hu/2009/10/amanita-muscaria-legyolo-galoca/ [...]

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.