A kutatók szerint a világ legrégebbi szertartása 70 ezer évvel ezelőtt zajlott egy kis botswanai barlangban, ahol lándzsahegyeket áldoztak az óriáskígyónak.
Sámán rejtőzött a piton fejében
 |
| A Tsodilo-dombok |
Sheila Coulson, az oslói egyetem kutatója egy botswanai egyetemmel együttműködve a San busmanok eredetét kutatva bukkant a különleges szertartáshelyre. A rituálét a Tsodilo-dombok északi oldalán található barlangban tartották, amely igen eldugott helyen fekszik, ezért 1990-ig még a régészek előtt is rejtve maradt.
A barlang egyik oldalán két festmény látható, a másik oldalán pedig egy óriáskígyó fejéhez hasonlító, hat méter hosszú és két méter magas kőszikla található 300-400 emberkéz alkotta bemetszéssel. “Jól látható a kígyó szája és szeme. Valóban úgy néz ki, mint egy igazi piton. A besütő napfény játéka kígyóbőrhöz teszi hasonlatossá a kövön lévő bemetszéseket. Éjszaka a tűz fényénél pedig az az érzése támad az embernek, hogy a kígyó mozog”- mondja Sheila Coulson.
| A San busmanok Botswana gyéren lakott észak-nyugati területén, az ún. Ngamiland kerületben élnek. A nem messze, a Kalahári-sivatagban található sziklatömböket Tsodilo-domboknak nevezik, amelyek sziklafestményeik révén váltak ismertté. A több mint 3500 festményt, amelyek között 1500 évnél régebbi is van, 2001-ben a Világörökség részévé nyilvánították. A Tsodilo-hegyeket a San busmanok szent helyként tisztelik, és “Istenek hegyeinek” vagy “Suttogások sziklájának” nevezik. A piton a busmanok egyik legfontosabb állata, teremtésmítoszuk szerint az emberiség a pitontól származik, és a dombok körüli ősi, kiszáradt folyóágyat is a piton hozta létre, amikor a hegyek között tekergőzve víz után kutatott. |
A régészeket számos kérdés foglalkoztatta a barlanggal kapcsolatban: Mikor készítették a benne lévő festményeket és bemetszéseket? Mire és meddig használták a barlangot? Ahhoz, hogy a kérdésekre választ kapjanak, a kőszobor előtt kezdtek el ásni. A mélyedés alján több követ is találtak, amelyeket valószínűleg a bemetszések elkészítésére használtak. Az eszközök nagy része 70 ezer évnél is régebbi. Az ásatás során összesen mintegy 13 ezer tárgy került elő, a leletek többségét lándzsahegyek, rituális használathoz kapcsolódó, valamint a kő kifaragásához használt eszközök alkotják.
 |
| A piton feje |
Ráadásul a lándzsahegyekhez használt kövek nem a Tsodilo régióból származnak, hanem több száz kilométerre attól. A lándzsahegyeket nagy szakértelemmel készítették, és színesre festették. Meglepő módon csak a piros lándzsahegyeket égették el.
“A kőkorszaki emberek idehozták a lándzsahegyeket ebbe a barlangba, és itt fejezték be a kifaragásukat. Csak a piros lándzsahegyeket égették el, ami a tárgyak valamiféle rituális megsemmisítésére utal. Lakóhelynek és hétköznapi tárgyaknak nem találtuk nyomát. Leleteink azt bizonyítják, hogy az emberek sokkal szervezettebbek voltak, és sokkal korábban birtokában voltak az absztrakt gondolkodás képességének, mint azt eddig gondoltuk. Az előkerült tárgyak azt sugallják, hogy Tsodilo környékét már csaknem 100 ezer év óta különleges helyként tisztelik” – mondja Sheila Coulson.
A régésznő azt is észrevette, hogy a kőpiton mögött egy titkos kamra van. A bejárat környékét simára koptatták, ami arra utal, hogy azt az évek során többen is használták. “A sámán, aki ma is fontos szerepet tölt be a San törzsben, elrejtőzhetett ebben a titkos kamrában. Innen jól beláthatta a barlang belsejét, miközben ő rejtve maradt. Ha innen beszélt, akkor úgy tűnhetett, hogy maga a piton szól az emberekhez. A sámán mindent az ellenőrzése alatt tartott. Egyszerűen tökéletes” – mondta a kutatónő. A sámán el is tűnhetett a kamrából úgy, hogy egy apró kamrán át kimászott a hegyoldalra.
A világ első vallási központja
 |
| |
A Tsodilo-dombokon számos nagy barlang és falfestmény található, de ebben a barlangban csupán két kis festmény van: egy elefánt és egy zsiráf. A képeket meglepő módon pontosan oda festették, ahol víz fut le a falon. Sheila Coulson úgy véli, hogy ennek magyarázata a San mitológiában keresendő: az egyik történetben ugyanis a piton beleesik a vízbe, ahonnan nem tud egyedül kijönni, s végül egy zsiráf húzza ki. Az elefántot pedig ormánya miatt gyakran használják a piton metaforájaként. “A barlangban a San busmanok három legfontosabb állatának ábrázolását találtuk meg, a pitonét, az elefántét és a zsiráfét, ami igen szokatlan. Ez egy igen különleges hely lehetett. A lándzsahegyeket sem véletlenül égették el. Több száz kilométerről hozták ide őket, és elégetésük szándékosan történt. A történet darabjai itt állnak össze. Nagyon valószínű, hogy egy ősi szertartásról van szó.”
A kutatónő számára egy öt évvel ezelőtti régészeti felfedezés tette lehetővé a barlang korának meghatározását. A régészek ugyanis az ezredfordulóig azt hitték, hogy az emberi civilizáció Európában fejlődött ki, miután őseink elhagyták Afrikát. Ezt az elméletet cáfolta meg Christopher Henshilwood, amikor közzétette a dél-afrikai Blombos-barlangban talált leleteit. “Ez volt az első régészeti felfedezés, amely azt bizonyította, hogy a korai Homo sapiens már jóval korábban absztrakt módon gondolkodott és modern emberként viselkedetett, mint ahogy azt eddig lehetségesnek tartották. Világossá vált, hogy az ember Afrikában nem csak anatómiai felépítésében vált modern emberré, hanem kultúrájában és viselkedésében is, még jóval azelőtt, hogy Európába ment volna.”
 |
| |
A Blombos-leletek publikálása óta számos régész jelentkezett hasonló bizonyítékokkal. “A Todsilo-dombokon talált leletek is ebbe a sorba illeszkednek” – állítja Sheila Coulson. De ellentétben a Blombos-barlangban és máshol talált leletekkel, a botswanai barlangot soha nem használták lakóhelyül, 70 ezer évvel ezelőtt az emberek csupán azért jöttek a barlanghoz, hogy ott szertartást mutassanak be.
“Sheila Coulson felfedezése nagy figyelmet fog kelteni az egész világon. Ez a legrégebbi ismert és használt szertartáshely, mielőtt az anatómiailag modernné vált ember elhagyta Afrikát” – állítja Torfinn Ormen, az oslói egyetem zoológusa. Szerinte a busmannak is nevezett San törzs a legrégebbi emberi faj közvetlen leszármazottja. A gyarmatosítás előtt és alatt az európaiak és a bantuk egyre inkább kiszorították őket. “Sok kutató úgy véli, hogy a modern ember a San népből származik. Ami biztos, hogy a San nép egy igen ősi embercsoport, és mélyen kötődik Botswana ezen területéhez. A Tsodilo-dombok környéke a San törzs legszentebb helye, amelyhez évezredes kapcsolat fűzi őket” – fejtette ki véleményét Ormen
