Posted by Richard On szeptember - 8 - 2010ADD COMMENTS
Terence Kemp McKenna (November 16, 1946 – April 3, 2000) was a writer, public speaker, philosopher, psychonaut, ethnobotanist,art historian, and self-described anarchist, anti-materialist, environmentalist, feminist, Platonist and skeptic..He was noted for his knowledge, and the ability to articulate his knowledge, of the use of psychedelics, metaphysics, plant-based entheogens, and subjects ranging from shamanism, mysticism, hermeticism, Neoplatonism, biology, geology, physics,
astrophysics, media theory, linguistics,poetry, historical and civilizational timelines, the theoretical origins of human consciousness, psychedelic phenomenology, and his concept of novelty theory.
This Party Pack contains almost all the audio lectures of Mckenna available!
Terence Mckenna – McGreen
Terence Mckenna – Man and Woman
Terence Mckenna – Light of Nature
Terence Mckenna – Light of 3rd Millenium
Terence Mckenna – KPFK Interview
Terence Mckenna – Jonathon Ott
Terence Mckenna – I-Ching – Habit and Novelty
Terence Mckenna – Hasheater
Terence Mckenna – Food of the Gods
Terence Mckenna – Eros and Eschaton
Terence Mckenna – Earth Trust
Terence Mckenna – Dream Awake
Terence Mckenna – Dennis McKenna
Terence Mckenna – Ayahuasca and its Recipies
Terence Mckenna – Art Bell 98
Terence Mckenna – Art Bell 97
Terence Mckenna – Angels Aliens and Archetypes
Terence Mckenna – Amazonian Shamamism
Part 2
Terence Mckenna – The World and its Double
Terence Mckenna – The Rites of Spring
Terence Mckenna – The Invisible Landscapes
Terence Mckenna – Techno Pagans at the End of History
Terence Mckenna – Syntax of Psychedelic Time
Terence Mckenna – Surfing Finnegans Wake
Terence Mckenna – State of the Stone
Terence Mckenna – Starwood
Terence Mckenna – Shamanism
Terence Mckenna – Riding Range with Marshall Mcluhan
Terence Mckenna – Radiovalve Interview
Terence Mckenna – Plants of Power
Terence Mckenna – Petaluma
Terence Mckenna – Palenque
Terence Mckenna – Nature is the Center of the Mandala
Terence Mckenna – Metamorphosis
Terence Mckenna – Memory
Terence Mckenna – Mcpsilosands
Terence Mckenna – Terence McKenna – The Last Interview (rare final recording)
Part 3
Terence Mckenna – Voynich Manuscript
Terence Mckenna – Vision Plants
Terence Mckenna – Unfolding the Stone
Terence Mckenna – Under the Teaching Tree
Terence Mckenna – True Hallucinations
Terence Mckenna – Trialogues 98
Terence Mckenna – Tree of Knowledge
Nomád Farkas, a maja őslakosok atyja és nagykövete, a guatemalai Nemzeti Maja Idősek Tanácsának vezetője járt hazánkban.
Budapesten, élő adásban beszélt arról, hogy mit mondanak a maják 2012-ről, mi fog történni a dimenzióváltáskor.
Valamint a maja naptárról és időszámításról, az Egységről, a tudatosságról, a pénzhez való viszonyulásunkról, az emberi és családi kapcsolataink rendezésének fontosságáról.
A filmben az aug. 14-i dobogókői tűzszertartásról is láthatunk részleteket.
Ha a film lassabban töltődne be (mivel hosszú), kérlek, várj türelmesen. :)
Magda Wimmer 2003-ban egy dokumentumfilmet készítetta majákról. Érdekesség, hogy ezután ő is járt Budapesten, egy ismerősöm otthonában vendégeskedett egy hétig. Akkor kaptam az alábbi szöveget, ami azóta többször is megérkezett hozzám emailekben. Hátha van, aki még nem látta, vagy ha igen, szívesen olvassa újra.
A filmből a vezető sámán üzenete hozzánk:
” Fájdalmat érzünk, mert a gyerekeiteknek nem engeditek meg, hogy egyéniek legyenek. Az iskolában, a Tv-ből, és a társadalomból azt tanulják, hogy ők középszerűek, hogy egyformán kellene viselkedniük, és hogy nincs mit megosztaniuk egymással.
A nők nálatok nem használhatják a kreatív erejüket, műanyagba kell öltözniük, amitől a pórusaik nem tudnak lélegezni többé. Denaturált (természetességétől megfosztott) ételeket kell készíteniük, és a főzéshez életölő sugarakat kell használniuk a tűz erős hője helyett.
A vallás azt mondja nekik, hogy csendben kell maradniuk. De amikor a nők ereje legyengült és beteg, akkor az egész társadalom beteg lesz.
Mindez azért történik, mert a társadalmatok az “egyre jobbat és egyre többet” törekvés destruktív alapjára épül. Ezért cserébe az életeteket adjátok, addig dolgoztok, amíg össze nem estek.
Az őseink azt mondták nekünk, eljön majd egy időszak, amikor a Föld nagyon megbetegszik, és a karmok nyomai mindenhol láthatóvá válnak. A folyók olyanná válnak, mint a sűrű, sötét slejm, tele szeméttel és méreggel, a levegő pedig tele lesz szennyel, és a légzés nehézzé válik. Testvéreink, a fák bele fognak halni ebbe, és a Föld nem lesz többé képes az öntisztításra, mert a szennyezett eső leblokkolja a pórusait. Ez lesz az az időszak, amikor a madarak le fognak hullni az égből, a halak felfordulnak a víz felszínére, és az egész természet teljes agóniában lesz.
Ez az az idő, amikor a maják, és a Föld őslakosai újra elkezdenek beszélni, azért, hogy segítsék a bolygónkat és az emberiséget a túlélésben.
Mi, az ősi emberek most visszatértünk, itt vagyunk, mert az őseink hívtak minket – a mi őseink és a tietek. A figyelmeztetések eszközét hozzuk. De nem azért, hogy felszítsuk a bizonytalanságot, és a félelmet. Ez egy meghívás arra, hogy letegyük a félelmeinket. Ezért a legfontosabb figyelmeztetésünk ez: Ne félj, maradj kívül a félelmeiden! Mert amikor félelemben élünk – félünk a gyerekeinktől, a munkánktól, a világvégétől – akkor nem tudjuk megváltoztatni a Földet. A félelem a Földünk és az emberiség jelen helyzetének az oka. Elveszi a fény melegítő sugarait, és akkor minden elkezd kihalni.
A világ hanyatló állapotban van. De a legtöbb ember nincs tisztában ezzel, és nem akar foglalkozni a mindenhol felbukkanó változásokkal. Ez katasztrófához vezet. Most az a fontos, hogy mindannyian minden irányból összefogjunk, azért, hogy megtaláljuk, hogyan tudunk új módon viszonyulni önmagunkhoz, egymáshoz, a Természethez, a Földanyához, az állat társainkhoz, és a növényekhez.
Mi, a maják és más őslakos testvéreink most visszatérünk, mert a nagy bölcsesség hívott minket. Kívánjuk, hogy a figyelmeztetésünk mélyen behatoljon az emberiség sejtjeibe.
Ezért hallgassátok meg az üzenetünket:
A nagy átalakulások időszakát éljük, amikor gyakran érzünk káoszt és instabilitást. Eljött az idő, melyben néhány nagyon nehéz és fontos döntést kell meghoznunk. Az emberiségnek megvan a választási lehetősége arra, hogy melyik irányba akar menni. Egy útkereszteződésben vagyunk. Hosszú ideig rossz irányban mentünk, ahol elvesztettük az egyensúlyt. Mégis mindig megvan a választásunk, hogy melyik irányban akarunk továbbmenni.
Most egy nagyon felgyorsult időben élünk, és a mindennapok hektikus irama irányítja az életünket. Ugyanígy kezeljük a Földanyát. Egy ellenőrizetlen, felgyorsuló spirálba helyeztük őt. Minél nyugtalanabbak vagyunk egyénileg, annál nyugtalanabbá válik ő is – mivel ő is olyan, mint mi – egy szépséggel és intelligenciával rendelkező lény.
Meg kell állítanunk a szennyezést, és mindenekelőtt a saját negativ gondolataink, félelmeink és aggódásunk szennyezését, mert az egész bolygónkat egy szemétdombbá változtattuk ezekkel. Ugyanis a gyárak, a szemét, a halott folyók, a megbetegítő élelmiszerek, csupán a belső szennyeződéseink látható külső megjelenései. Amikor abbahagyunk szeretni, akkor beszennyezzük magunkat, és a cselekedeteink és gondolkodásunk besötétül, és lepusztítja a tiszta levegőt amit belélegzünk. Ez az oka a Föld jelenlegi helyzetének.
Az időjárási mintázatok megváltozása a radikális változás tiszta jele. Teljesen ki fog billeni az egyensúlyból, és szélsőséges hőmérsékletek lesznek. Az esőzések is jelentősen meg fognak változni. Amikor látjuk ezeket a jeleket, akkor valóban el kell kezdenünk cselekedni.
Ha ezekben az években az emberiség úgy dönt, hogy ugyanúgy folytatja tovább, és nem kezd el változtatni, akkor a Föld elpusztul. Ez a folyamat már elkezdődött, és tovább fog folytatódni: áradások és szárazságok fognak jönni, a világgazdaság össze fog omlani, éhínségek lesznek, vulkánok fognak kitörni, és nagy elsivatagosodások jönnek. Ha tovább folytatódik az anyagi gazdagság utáni vágyódás, a saját mohóságunk meg fog ölni minket.
Most az összes ember, összes kultúra, összes vallás, és az összes nemzet segítségére szükségünk van. Abba kell hagynunk a gyűlölködést és a testvéreink leöldöklését – mielőtt túl késővé válik. Ha tovább folytatjuk, ahogy eddig tettük, ez az időciklus be fog fejeződni, és sötétség fog beállni 2012-ben, és az új nap nem fog felvirradni.
Ha az emberek kibillennek az egyensúlyukból, és nem élnek a természettel összhangban – akkor eltűnnek. Ez az isteni és a természeti törvény.
Hallgassátok meg e szavakat:
Minden negatív jóslat, ami beteljesedik, az egy rosszul elsült jóslat. Ugyanis a jóslatok csupán azért vannak, hogy meghalljuk a figyelmeztetésüket, majd megváltoztassuk magunkat, és ne hagyjuk, hogy a jóslat beteljesedjék. Felelősek vagyunk érte, és a mi kezünkben a választás! Rajtunk múlik, mindannyiunkon egyenként, és mindannyiunknak megvan ehhez minden képessége és ereje!
Az őseink azt mondták nekünk, hogy a káosz és a nagy változások ezen időszaka után Keletről egy új nap fog felkelni. És az ősi emberek visszanyerik az erejüket, a bölcsességüket és a büszkeségüket. Ekkor az egykori leigázók sok leszármazottja újra eljön a földünkre, hogy új utat találjanak velünk. És ezt fogják mondani: “Szükségünk van a segítségetekre fivéreink, nővéreink, mint kenyérre az éhezőnek, mert majdnem elpusztítottuk az életünk alapjait”.
Amikor e sötét időszak vége felé minden nép bölcsei újra összegyűltek a “Tudás Őrzőinek Nagy Tanácsába”, a piramisokat sötét felhők vették körül. A találkozójukat a négy égtáj felé való tánccal nyitották meg, és aztán megújították a kapcsolatukat a FöldAnyával és az ApaÉggel. És végül, mikor elkezdték a NagySzellem dalát énekelni, akkor a felhők felemelkedtek a piramisok tetejéről, és meglátták a CsillagNépeket. Csend állt be, teljes nyugalom. Elkezdtek figyelni, belehallgatni a határtalan univerzumba. Ekkor egy szél támadt, és fúttában egy hang szólalt meg belőle: “Emlékezzetek újra, kik vagytok, emlékezzen rá mindenki ezen a bolygón! Mert az idő elérkezett” – ez volt az ősök hangja.
A maják és Földünk őslakosai szerint eljött az emlékezés ideje, és annak az ideje is, mikor ráébredünk minden dolog kölcsönös összeköttetésre, és az önmagunkban rejlő hatalmas lehetőségekre. Végül most újra és újra felismerjük azt, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a bolygónk állapotát, úgy ha saját magunkat változtatjuk meg.
A maják ezt mondják:
Fontos, hogy ismét kifejezzük hálánkat a Földanya felé. Szeret minket, mint egy anya, és mindennel ellát, amire szükségünk van – habár majdnem elpusztítottuk őt. A nap is mindannyiunknak süt – mindegy, hogy kik vagyunk, és hogyan élünk. Ha erre sok ember rájön, és eszerint is kezd cselekedni, akkor az elkövetkezendő évek változásaira tényleg hatni fognak. Végül is – az őseink azt mondták nekünk- a nagy fáradozás és erőfeszítés után be fogjuk fejezni az emberek gyógyítását, és a FöldAnya tisztítását. Ez az az idő, amikor minden teremtmény elkezd egymással harmóniában élni. Ekkor a béke és a szeretet új kora valósággá válik.
És az eljövendő korszakról ez a víziónk:
A világot, mint csillogó hálót látjuk, ahol minden nagyszerűen kölcsönös összeköttetésben van egymással. Egy civilizált bolygót látunk, és olyan emberek lakják, akik teljesen tudatában vannak teremtő erejüknek. Emberek, akik bölcsességből cselekszenek, mert tudják, hogy ők a valóságuk teremtői. Egy új Földet látunk, ahol az embereknek nincs szükségük többé törvényekre azért, hogy megvédjék magukat egymástól. Egyetlen törvény lesz csupán érvényes: a kölcsönös tisztelet az emberek, és minden élőlény között.
Egy Földet látunk, ahol nincs elkülönültség, a mohóság és ítélkezés miatt. Ez egy olyan időszak, amikor az életenergiák teljes hálózata újra működni fog. Egy új Földet látunk, ahol az emberek önmagukat vezetik. És a cselekedeteiket és a gondolataikat a szívük bölcsessége fogja táplálni. Egy új FöldAnyát látunk Aki minden teremtményével összhangban él, Akit táplálnak, és Aki táplál, Aki lélegzik és lélegzetet ad, Aki meleget kap és meleget ad. Egy olyan Földet, amely az univerzum ritmusával együttmozog.
Ez a víziónk és a tiétek is.
Megfigyeltük, hogy mennyire vágytok egy új Föld után, a biztonság és béke után – még akkor is, ha ezt régóta nem érzitek. Hallgassatok a szívetekre, mivel a FöldAnya hív titeket! Mindannyiunkat hív, hogy meggyógyítsuk őt, és magunkat. Most van itt az idő, hogy ráhangolódjunk a FöldAnyára. Most van az idő, hogy megváltoztassuk a gondolatainkat és az életmódunkat. A Föld nem a mi birtokunk, és nem tehetünk vele bármit, amit akarunk. Ez az, amit mindannyian kezdünk érezni. És azok az emberek, akik arra használták a hatalmukat, hogy más embereken uralkodjanak, hamarosan hatalom nélkül és összezavarodva találják magukat. Most minden olyan ember erejére szükségünk van, akik készek az új utak létrehozására. És az írásokban az áll, hogy az ősi emberek máig őrzik a béke útját.
Emlékezzetek a Forrásotokra! Emlékezzetek, kik vagytok, és honnan jöttök!
Mi: a maják, az inkák, a maorik, a navajo-k, a sziúk, a tibetiek, a bennszülöttek és minden más ősi ember ugyanúgy tudja, hogy a csillagokról érkeztünk, és ugyanakkor a FöldAnyából születtünk.
Az őseink azt mondják:
Emlékezzetek! Spirituális lények vagytok fizikai testben. Fel kell ébrednetek most ráébredve arra a nagy bölcsességre, hogy mindennel és minden lénnyel kapcsolatban állunk, és a FöldAnyával, aki táplál minket!
De ez a tudás nem akárhol van, hanem bennünk, egyenként mindannyiunkban. Lépj vele újra kapcsolatba, és kezd el ünnepelni az életet!
Az idő elérkezett. És ezek a nagyanyáink és nagyapáink szavai. Mi mind EGYEK vagyunk. Most van az idő, mikor a bölcsek visszatérnek – és a bölcsek nem mások, mint mi magunk. A bölcsek mi vagyunk, te és én.”
Posted by Richard On június - 21 - 2010ADD COMMENTS
Forrás: ows.eoldal.hu
Ha most arra kérem Önöket, hogy képzeljenek el egy erdőt, gondoljanak egy fára, lássanak maguk előtt egy házat vagy bármi mást, bizonyára mindenki másmilyet képzel. Ámde ha arra kérnék mindenkit, képzelje el a Földgolyót, hogy milyennek látszik az űrből, akkor, noha egyikünk se látta még az űrből, mégis mindannyian valószínűleg nagyon hasonlóan képzelnénk el. Közös képvilágban élünk: nemcsak a látható valóságban egyeztünk meg, hogy valóságnak tartjuk, hanem közös képvilágunkat is ugyanezen valóság részeként éljük át. A lassítottan repülő madár, a másodpercek alatt kinyíló, majd elhervadó rózsa, a csecsemő méhen belül, vagy a szaporodó sejtek — mind a látható közös valóságunk részei. Nem kétséges senkinek sem, hogy a madár így repül lassítva, pedig sohasem röpül lassan, a rózsa így nyílik ki, pedig sosem nyílik ki így.
Elgondolkodtató tehát, hogy vajon honnan jönnek a képek? És ha a képek ennyire a látásunkból jönnek, akkor vajon miért tartjuk olyan megfellebbezhetetlenül valóságosnak azt, ami látható? Hogy miért élvez ennyire elsőbbséget a látás annak eldöntésében, hogy mit tartsunk valóságosnak és mit nem? Amíg csak annyit látunk, hogy a Nap reggeltől estig átvonul az égen a fejünk fölött, addig a világképünkben a föld lapos és a Nap körülöttünk forog — ez vitathatatlan. Ha már képesek vagyunk mindannyian kívülről látni a Földet, akkor már az a vitathatatlan, hogy a Föld gömbölyű. Ha viszont úgy tudnánk egyszer látni, hogy a Föld egy alakját szüntelenül változató képlékeny és formátlan massza, akkor az egész világképünk ilyen lenne, ilyenek lennének az emberek is körülöttünk, kapcsolatainkat is így élnénk. A világképünk nem más, mint a látásunk megfellebbezhetetlenségére alapozott közmegegyezéseink mítosza. A kérdés tehát valóban az, hogy milyen látást fogadunk el látásnak: csak azt, amiről technikai képet is tudunk alkotni, vagy elfogadjuk közös valóságunknak a képzeletet, az álmot, a víziókat? Vagyis valóban az a kérdés, milyen eredetet tulajdonítunk a képnek — a kép a látásunkkal bennünk keletkezik-e avagy a világban csupa rejtett kép lapul?
A természeti népek, ősi kultúrák, archaikus kultúrák, történelem-előtti korok — mindegy, hogyan is nevezzük őket — valószínűleg a képnek másféle eredetében hittek, és a Föld vegetációjában, a növényekben, azok szárában, leveleiben, gyökerében vagy a gombákban található víziót keltő anyagokat az élet rejtett, isteni kinyilatkoztatásának vélték, mely nem kevésbé képszerű kinyilvánítása a világegyetem törvényszerűségeinek, mint amit saját szemünkkel — mondhatni külső látásunkkal — látunk.
Nincs archaikus kultúra, amely ne épülne valamilyen szentként tisztelt növény tudatbefolyásoló használatának rituáléjára. Ha valaki mai gyógyfüves könyveket lapozgat, a gyógynövények tudatbefolyásoló, látomásokat, hallucinációkat okozó hatásának gazdag tárházára lel. Pusztán csak össze kell vetnie olyan könyvekkel, amelyek általában a növényekben rejlő hatásokról nem írnak, viszont elemzik az egyes kultúrák egyes növényekhez kötődő kultuszait. Valamilyen haszonnövény termesztésén alapuló kultúra általában egy növény ültetése, aratása köré rendezte ünnepkörét, hiszen e növény éves termékenységétől közvetlenül függött a közösség megélhetése. Az antropológiai kutatások a növényekhez kötődő rítusok szertartás-elemeit általában aszerint értelmezték, hogy a növényben egyfajta meghaló-feltámadó isten rejlik, a rituálé értelme pedig maga a termékenység-varázslás, a természet erőinek praktikus befolyásolása. Noha általában e szertartás-elemek nem pusztán a növény szimbolikus használatára épültek, hanem a növény erjesztett változatának közösségi fogyasztására is. A kukorica, rizs, árpa, búza tiszteletére épülő kultúrák ünnepi rituáléik során az ugyanezen növényekben rejlő tudatbefolyásoló erőt is magukhoz vették. Akire a kultúra épül, az az istenség meghaló-feltámadó, de egyben a belső látás számára víziók, látomások, megváltozott világérzékelés formájában kinyilatkoztató istenség is, aki a világ titkát, épp ezen tudatbefolyásoló és érzékelés-megváltoztató erejénél fogva nyilatkozatja ki a közösségnek.
A világ a számukra nem olyan, mint ahogy szemmel látszik, bár olyan is. Létezik a látható világ másképp is, másmilyen formában láthatóként, ami technikailag megragadhatatlan, csak a képzelet számára nyílik meg, az érzékelés határának kitágításával. A lényeg azonban az, hogy ez a belső világ csak akkor valóság, ha ez is a közmegegyezés szerint, mindenki által elfogadottan valóságos. Erre szolgál a rituálé. A növényzet tudatbefolyásoló hatásának befogadása ezért történhet kizárólag rituálisan, közösen, a szentség felvételeként. Az archaikus ünnep a világ kitágított érzékelésének közös tapasztalása, és a megváltoztott tudatállapotban látott belső képek rituális közössé tétele. Azt a célt szolgálja, hogy ez a tágabban értelmezett valóság is közös valóság legyen, ami ugyanúgy nem az ember által alkotott mesterséges környezet, hanem a természetfölötti világ által teremtett világ valósága, mint azok a látható dolgok, amelyeket ilyennek lehet tartani.
Valószínűleg eljárt az idő afölött, hogy az esztétika egyes tömegkulturális termékeket, tömegfilm-műfajokat, típusokat, tévéműsorokat elemezzen.
A tömegfilm kultúrája átváltozott a filmtömeg kultúrájává. A képgyártás és képfogyasztás egyetlen mozgó képfolyam fogyasztása, gyártása. Egy közös képmező technikai előállítása. A megváltozott tudatfolyamatokból származó belső képek kinyilatkoztásának helyébe állított külső, kitágított képlátás. Nem a látható és a képzeletbeli, álmodott világ alkot egyetlen oszthatatlan közös valóságot, hanem a látható és a tömegméretekben előállított, a valóságos idővel párhuzamos időben folyamatosan zajló mesterséges kép- és fikcióvilág alkot egyetlen közös valóságot.
Az ember éli az életét saját sorsa szerint, de egyben tömegkulturális hőstípusok életmodellje szerint is.
A beszéd, a mimika, a gondolkodásmód, az életminta a képtermelés világában előállított valósághoz viszonyul. Együtt öregszünk a szappanopera színészeivel, akik családtagokká válnak. Nem egy szappanopera valóságvilága zajlik saját életünk hátterében, hanem számtalan fikcióvilág válik egyenrangú módon valóságelemmé saját életünkkel, ha fogyasztjuk őket.
A Marsra jutott űrautó által földre küldött képeken látható sziklákat tömegkulturális hősökről nevezik el, hiszen ezek a hősök „közösebben” valóságosak bármelyik világhíres embernél. Az, hogy egy távvezérlésű autó járkál a Marson, valamint maga a Mars, hogy milyen, hogy néz ki, milyenek rajta a kövek, és hogy egyáltalán látható nekünk innen a földről — mindez egyforma módon valóságos Maci Lacival és Donald kacsával.
Mondhatni tehát, hogy a modern fikció- és képtermelés nem más, mint az archaikus világészlelés technikai utánzása, az archaikus percepció szimulációja. Ha igaz az, hogy az archaikus ünnep nem más, mint rituálisan birtokba venni és közös valósággá tenni a megváltozott világlátás valóságát, akkor a mozi közössége valójában még ezt az elvesztett rituálét élhette át, vagyis a valóság határának közmegegyezés alapján történő tágításának pillanatát. A képi tömegtermelés média-helyzete, a tévécsatornák váltogatható képi háttere, a számítógépes képi kommunikáció világa, a virtuális valóság mezeje ezt a közösségi élmény-pillanatot teszi globálissá úgy, hogy közben a tudattágítás rituáléját a technika által demisztifikálja, megfosztja szentségétől. Más kérdés, hogy a globálisan technikai úton előállított képvilág-valóság, miközben a technika által megfosztja a képet a belső látás misztikus szentségétől és a helyére külső képet állít, vajon képes-e e helyett magát a technikát misztifikálni?
Ha a növényekben rejlő képek isteni kinyilatkoztatást szolgálnak, akkor nem csupán a víziók azok, hanem a látható világ dolgai is, maga a világ egésze isteni gondolat eredménye, az isteni képzelet megvalósult képi formája. Ami látható, az is egy isten láthatóvá lett gondolata.
A növényekben rejlő megváltozott érzékelés tapasztalata a világról nem az, hogy a világ jó, vagy rossz, hanem az, hogy valójában másmilyen, mint amilyennek látszik, mégpedig úgy másmilyen, hogy ami látható, vagyis az anyag csak az energia sűrűbb része, hogy minden csak energia, minden onnan jön és oda távozik. A valóságnak ezt az energetikai koncepcióját képviseli minden archaikus kultúra, szemben a testek mechanikájára épülő modern szemlélettel. A virtuális valóság képei a technika eszközével szeretnének a technikán túlra vinni, vagyis a világérzékelés energetikai szemléletéhez visszatérni, miközben e szemlélet gyártása a modern világérzékelés elfogadott szabályai szerint halad.
Az archaikus világkép szerint, ha közvetlen tapasztalat az, hogy a világ valósága energia, és az anyag abból lesz, akkor a gondolat is energia, „gondolatalakzat” — ahogy a misztikusok mondják, vagyis a belső kép erős gondolat, képzelet útján anyaggá válik, a képzelt kép manifesztálható. Isten a világot így teremtette. Az ember nem azáltal közelít Istenhez, hogy földi, technikai eszközeivel utánozza a teremtést, hogy faragott képet farag, vagy égig érő tornyot épít, hanem a gondolatait, képzeletét, vagyis a belső képeit az anyagban létezővé teszi. Vagyis, ahogy egy istennek, neki is elég gondolni egyet, az máris valósággá válik.
Az ember, ha képes a gondolatait az anyagban manifesztálni, az isteni teremtésmód utánzására képes. Az isten, amit teremtett, arról mindig „látá, hogy jó”. Csak, amikor erről meggyőződik, akkor gondolja tovább a világot, hozza létre az anyagban a gondolatait. Isten szereti a gondolatait, amelyek az anyagban létrejönnek.
Az emberi faj dimenzió-váltás előtt áll, hirdetik sokan, akik a növényi hallucinogénekben rejlő kinyilatkoztatás erejét kutatják, a megváltozott tudatállapotokkal, vagy a földönkívüli élet lehetőségével foglalkoznak. Az ember dimenzió-váltásának küszöbe a szeretet képességének határát rejti. Ha az ember képes a gondolatait, a képzeletét, az álmait, vízióit közvetlenül, immár technika nélkül manifesztálni az anyagban az isteni teremtés módjára, akkor, ha jót akarunk, bízzunk abban, hogy az ember csak akkor lesz erre képes, ha majd szereti a gondolatait, vagyis gondolatait a szeretet vezérli. Ha minden valóra válik, ami az ember eszébe jut, akkor csak szeretetbéli dolgokra gondolhat. Más eszébe sem juthat. Amíg lehetnek rémálmai is, van benne harag, irigység, gyűlölet, féltékenység, vagyis amíg egészen olyan, mint egy igazi élő ember, addig jobb, ha szabadon álmodozhat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez volt az igazi kép, a virtuális valóság, a tömegkultúra és a képzelet viszonyáról 1998. május 9-én, az Ökoakadémián tartott előadásom írott változata, mely ilyen formában sosem hangzott el, ami viszont elhangzott, az sosem lesz leírva.
