2010. augusztus 8. Ördögkatlan. Fényhegedű, kávéfőzőbasszus, többféle oszlopgitár, valamint két női hang, ez az általuk megszólaltatott mechanikus tánczene kiindulópontja. Szokatlan hangszerek és hangszerszobrok, legalább ennyire szokatlan a hangvétel, az elmúlt évek során erősen átalakulóban. A gyökerek a nyolcvanas évek elejéig nyúlnak vissza. Abba a korba, amikor egyes fiatal képzőművészek ecset és véső mellett/helyett gitárt és szaxofont vettek a kezükbe. Mit is? Mosótekerőt, centrifugagitárt, facsavaróhárfát, radiátorbasszust, palackdudát, hűtőborda-xilofont és porszívócső-szaxofont. a Tundravoice a tundra hangja. Azé a tundráé, amely az emberi civilizáció által alig érintett, s amelynek fontos tulajdonsága a tűrőképesség. Az állandó túlélési ösztön és a megvalósításra koncentrált hihetetlen energia lebeg példaként a szemük előtt. A Tundravoice zenéje látszólag monoton, a felszín alatt viszont érzékeny a pulzálás, a hideg-rideg fémes hangszereken pedig átjön az emberi kisugárzás.
Hosszú idő után újra összeáll a régi kult-csapat!!!
Tagok: Lois „Tundravoice” Viktor, Réz Ágnes, Réz Judit, Zalavári Márk, Silye Ákos, Monori Emese
Info: http://ordogkatlan.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=174&Itemid=2
Népszabadság cikk: http://www.jbsz.hu/foldal/55-regmult/522-a-lois-a-tundravoice-es-a-zene-oltara.html




