Trichocereus Peruvianus, perui fáklya

Kinézet:
Teste bordázott, melyek élén sűrűn helyezkednek el a szemölcsök, hosszabb-rövidebb tüskékkel.

Előfordulás:
Argentína, Peru.

Termesztés:
Magvetéssel és dugványozással is szaporíthatjuk.
Lassan növő fajta. Szobai körülmények között nem virágzik.
Nagyon fényigényes. Tavasztól kezdve öntözzük rendszeresen és havonta tápoldatozzuk, télen csak ritkán kell megöntözni vagy egyáltalán ne is öntözzük.

Hatóanyag:
meszkalin

Trichocereus Pachanoi, Echinopsis Pachanoi, San Pedro kaktusz, Szent Péter kaktusz

Kinézet:
7-8 cm átmérõjü, hosszú kaktusz. Hajtásai kékeszöldek, kezdetben a bőrszöveti viasztól deresek, szürkén hamvasak. 6-8 bordája széles, legömbölyített, keresztben bemélyedő. Különböző méretű tövisei sötétsárgától a barnáig vátozhat.
Idősebb korában oldalágai nőhetnek, néha nagyobb számban a talajtól 1-4 m magasságban. Végleges magassága az öreg, többszáz éves példányoknak 6-8 m.
A virágok 22-23 cm hosszúak, 10-20 cm átmérőjűek, fehérek, homorú tölcséres alakúak, éjszaka nyílók (egy éjszaka nyílik el a virág!).

Előfordulás:
Dél-Amerikában őshonos (Eqador, Peru, Bolívia).
Peruban és Bolíviában a piacon is kapható.

Termesztés:
Jól bírja a vizet, és oszlopkaktuszokhoz mérten viszonylag gyorsan nő.
Termesztése könnyű s majdnem mindenhol megnő, ahol enyhe a tél. A dugványozás egyszerűbb, mint a magról való nevelés; de ahhoz, hogy a dugványokat elültessük, ellenőriznünk kell, hogy a kaktusz levágott felületén ne legyen penész. Ha találunk rajta, akkor vágjuk vissza még egy centivel.
Mielőtt földbe ültetjük, várjuk meg, míg bevarasodik a frissen levágott felület: ezért napon is száríthatjuk ezt a részt, míg kemény nem lesz, viszont a hűvös időtől óvjuk. Ezután kb. 6-8 cm mélyen ültessük be a megnedvesített laza, termékeny talajba s ahogy minden ültetésnél szokás, ütögessük körbe a földet, hogy megszilárduljon a a kaktusz helyzete. Ha meleg a talaj gyorsan gyökeret ver.
Nagyon fényigényes, szereti a szórt fényt, ezért érdemes üvegházban tartani (ha nem kap elég fényt, megvékonyodik).
A San Pedro legfőbb ellensége a rothadás. Ez kialakulhat a friss vágástól, megsebzéstől, ha megpiszkálják vagy hűvös időben a túlságosan nedves talajtól is. Ha látjuk, hogy rothad, ne habozzunk, vágjuk le a rothadás felett addig, míg a normális színét nem látjuk. Ezután napon szárítsuk egy pár napig vagy míg meg nem keményedik. Viszont a dugványok és az érzékenyebb példányok napszúrást kaphatnak, ezért erre is figyeljünk oda.

Fogyasztás:
10-30 cm hosszú kaktusz-darab egy adag dózis.
A frissen felvágott kaktusz szeleteit egy nagy üst vízben forralják, nyolc vagy még több óráig, ezután kidobják a szilárd részeket és tovább forralják, amíg csak a gyógylé kisebb teáscsészényi mennyiséggé nem sűrűsödik. Az elkészített folyadék keserű és szinte ihatatlan.

Hatóanyag:
meszkalin

Hatás:
A pszichés hatások a kedélyváltozásra és az érzékelés módosulásra való hajlamtól függően tűnnek fel, különösképpen vizuális hallucinációk jelentkeznek, összekapcsolva más érzékcsalódásokkal. Ezután szétesik az idő és a tér.
Rosszullét, hányás és görcsök.

Vallás:
A perui indiánok fogyasztották rituális alkalmakkor. Az ősi Chavin-Kultúrában használták a népek sámánjai, orvosai, amely kultúra a mai Peru térségében virágzott kr.e. 1400-400-ig. Nagy népességű népek templompiramisaiban San-Petro kaktusz kérámiákat tároltak. A spanyol inkvizíció törölte el a több, mint 3000 éves San Pedro-kultuszt. Talán azért nevezték el az indiánok a kaktuszt Szent Péter-nek, mert így a spanyolok elnézőbbek voltak a használatával szemben.

A San Pedro kaktuszt elsősorban a Huancabamba környéki területen termesztik a Perut és Ecuadort elválasztó határ mentén, és sok sámán zarándokol el ide, hogy elnyerje a szentséget. Azért, hogy átlépje az átlagos halandóra mért korlátokat, hogy működésbe hozza valamennyi érzékét, kivetítse szellemét vagy lelkét, felmenjen vagy alászálljon a természetfölötti birodalmakba, azonosuljon és megküzdjön a betegség okozóival.

Történelem:
A XVII. században Bertonio olasz nyelvész, jezsuita misszionárius utazó szótárában egy olyan folyadékra utal az aymara szó által (ami alatt a San Pedro-ból készített italt értett), amely elveszi az ember eszét.

Tabernanthe Iboga, élet fája, keserű élet

Kinézet:
Viaszos-zöld levelű, sárga virágú és világosnarancs gyümölcsöket termő bokor. Fás szárú, örökzöld cserje.

Előfordulás:
Gabonban, Kamerunban és Kongóban őshonos.

Termesztés:
Több év alatt nő csak meg megfelelő méretűre.

Fogyasztás:
Afrikában az Iboga nevű növény gyökerét nyers állapotban használják, és sokszor fél kilót is megesznek belőle. A drog a gyökérben és a kéregben található.
Íze keserű.

Hatóanyag:
ibogain, iboganin

Hatás:
Hallucinogén. Van, aki azt állítja, hogy tíz év pszichoanalízissel felér az a néhány óra, amíg hat az anyag. Látni a múlt összefüggéseit, míg leperegnek a fogyasztó előtt saját képei. Hasonlít a halálélményhez, amikor az ember előtt másodpercek alatt, időrendben jelennek meg élete eseményei. Az ibogén ezt négy-öt óra alatt végzi el; ezalatt megvizsgálható a saját élet konfliktusai, hol döntött helyesen az ember és hol nem.
A fogyasztó valószínűleg találkozik a “bwiti”-vel, azzal az entitással, amely “beengedi őt” a birodalmába. Találkozik még különböző lényekkel, esetleg meghalt rokonokkal, barátokkal, akik mind-mind hasznos információkkal látják el őt – a lényeg mégis az az újjászületés-élmény, amely során megtisztul korábbi problémáiktól és más emberként tér vissza.
Hányinger, az izmok koordinációjának hiánya. Növekszik a testhőmérséklet. Fokozza a mirigyek elválasztását.

Mellékhatás:
Megváltozik az alvási szokás (általában két órával kevesebb alvás), a személyiség, az élethez való viszony is más lesz.
Rendszeres fogyasztása pszichés zavarokat, túladagolása pedig halált okozhat.

Vallás:
Ezt a növényt a gaboni bwiti vallás (fekete keresztény vallás, csupán 300 éves) hívei régóta fogyasztják, hogy kapcsolatba lépjenek őseik szellemével. Ott az iboga cserjét “az élet fájának” nevezik, s a gyökeréből hosszadalmas beavatási szertartások alkalmával nagyobb mennyiséget (akár több kilót) is fogyasztanak. E ceremóniák, amelyeket egy, az ibogát jól ismerő személy (pap, sámán, varázsló) vezet, kisebb templomokban folynak. A szertartás nyugalmára két személy, egy “iboga-anya” és egy “iboga-apa” vigyáz, akik maguk is kipróbálták már az ibogát. A pap mondja meg, hogy a beavatandó személy a növény gyökeréből mennyit és mikor egyen. Időnként a csoportot egy patakhoz vezeti, ahol megitatja és megmosdatja őket (szimbolizálva a “korábbi élet levedlését”).
Mikor a ganga elkezdi a szertartást, csak egy kanállal ad a beavatandónak. Később egyszerű módja van az ellenőrzésnek, hogy a beavatás elég mély-e és elkezdődtek-e a múlt víziói: meghúzogatják az alany fülét, esetleg tűvel a körme alá szúrnak. Afrikában a szertartás miatt négy-öt napba is beletelik a visszatérés, és az utazás nagyon kimerítő.
A gyermekek a felnőtté válás küszöbén, amikor szeretnék megérteni és megoldani problémáikat, felkeresik a bwiti rituális vezetőt, a gangát, és kérnek tőle az Ibogából. Alapkövetelmény, hogy ők maguk folyamodnak érte.
Kisebb mennyiségben vadászok is fogyasztanak ibogát: hatása alatt órákon át mozdulatlanul, mégis teljes összpontosítással képesek a prédára várni. Utána még igen hosszú ideig ébren maradnak.

Az “ibogával való beszéd”, az “ibogába való nézés” számos esetét leírta James William Fernandez antropológus a bwiti vallásról írott könyvében. (Bwiti: An Ethnography of the Religious Imagination in Africa)

Történelem:
Az ötvenes években a CIBA-Geigy svájci gyógyszeripari konszern kísérleteket folytatott a Tabernanthe Iboga kivonatával (vérnyomás). Híre ment, hogy a kísérleti alanyok közül az antidepresszánsnak gondolt iboga fogyasztása után többen spontán lemondtak valamely káros szenvedélyükről – a dohányzásról, az alkoholról vagy éppen a heroinról (egy adag bevétele megteremti a narkotikus kontrollt még akkor is, ha valaki 2 gr/nap fölötti heroinfüggésben van). 1-2 kezelés után teljesen megszűnnek az elvonási tünetek. A cégnél nem láttak benne kereskedelmi lehetőségeket, berekesztették a kutatást.

1973-ban Claudio Naranjo, chilei pszichoterapeuta és orvos beszámolt arról, hogy jótékony hatásokkal bír a pszichoterápiában.

Howard Lotsof New York-i filmes “felkarolta” az anyagot: létrehozott egy ma is működő szervezetet, amely súlyos heroin- és kokainfüggőségben élő személyek leszoktatását tűzte ki célul a mágikus iboga segítségével.

Az underground kultúrában nem igazán terjedt el. Nemcsak azért, mert nem egy party-drog (sőt, némely esetekben a party-drogokról szoktatja le a használót), hanem mert beszerzése elég körülményes, tekintve a hatásos adagot.