Kezdőlap / Sámánizmus / Ázsia / A mongol sámánok szakrális tárgyi világa
Birtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilaga sámán

A mongol sámánok szakrális tárgyi világa

Birtalan Ágnes – A mongol sámánok szakrális tárgyi világa

Típus, forma, motívum

Jelen tanulmányban a sámánizmus fogalmát az általánosan – de nem kizárólagosan – alkalmazott meghatározás szerint használom, sámánizmusnak nevezve azt jelenséget, amely magába foglal számos vallási nézetet, kultuszt, hiedelmet és az ezekhez kötődő rituális gyakorlatot, s amelynek központi, de nem egyedüli szakrális személye a mediator, azaz a sámán. Klasszikus példájának hagyományosan Szibéria és Belső-Ázsia sámánizmusát tekintik, ahol a sámán transzállapota mélyebb, tevékenység köre sokrétűbb, összetettebb, mint más területeken.2

A tanulmány alapját elsősorban az 1990 óta zajló Magyar-Mongol Expedíció kutatóútjainak terepmunka-eredményei adják. Az expedíciós kutatásoknak fő célja az észak- és nyugat-mongóliai népcsoportok nyelvének és népi műveltségének dokumentálása és feldolgozása.3 Ebben a munkában fontos helyet foglal el a sámánizmussal és a népvallással kapcsolatos anyagok kutatása, mely az 1991-es politikai fordulatot követően vált lehetségessé. Gyűjtőtevékenységünk elsősorban a szöveghagyományra irányul, a szövegeket a nyelvjárást jól tükröző lológiai átírásban, bőséges kommentárral tesszük közzé, egy-egy nyelvi, folklorisztikai vagy vallásfenomenológiai probléma köré csoportosítva az elemzést. A sámánizmushoz kötődő hagyomány nemcsak a szóbeliséghez kapcsolódik, a szakrálissal folytatott kommunikáció fontos eszköze a tárgyi világ is. A sámánok szakrális szférájához tartozik az a tárgyi világ, amelyen a különböző szimbolikus és esetleg valósághűbb ábrázolások megjelennek. Terepmunkánk során az alábbi jelen- ségekkel kapcsolatban gyűjtöttünk anyagot: sámánoltár, sámándob, doromb, a védőszellemek (ongon) ábrázolása, áldozati kellékek (edények, füstölők, tükör, áldozó kanál /yüsün cacal/).

Birtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilagaBirtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilaga

A Sámánoltár

A sámán házi oltárán és annak közvetlen környezetében található a többi szakrális tárgy is, ezért az mintegy a többi kontextusaként is értelmezhető. Bár áldozati oltárok jelentős számban találhatók a szabadban is, ilyenek például az obók (owoo),4 de napjainkban fontosabbak a házi oltárok, amelyek minden sámán lakhelyén megtalálhatók. A darhat és ojrát5 sámánok, akik között expedíciós tevékenysé- günk során gyűjtőmunkát végeztünk, nemezből készült kereksátorban6 élnek, de néhányuk Ulánbátorba, a fővárosba költözött, ahol többnyire téglaházban laknak. Mind a sámánoltárok, mind pedig a közösség többi tagjának a házi oltárai a szál- lás szakrális helyén találhatók, amely a mongoloknál a délre, esetleg keletre tájolt kereksátorban az ajtóval szembeni terület: a délre tájolt szállás északi, északnyugati, a keletre tájolt szállás nyugati, délnyugati része. Ez egyben a tiszteleti hely is, a családfő helye, ahova a legidősebb, legrangosabb vendégeket is ültetik.

A mongol sámánok egykori és mai oltárairól rendszerező tipológia még nem készült, expedíciós gyűjtések alapján jómagam közzétettem egy sámánoltár le- írását egy nyugatmongol sámáncsalád tevékenységének bemutatása kapcsán.7 A mongolok házi oltárairól a Magyar-Mongol Expedíció tevékenységében résztvevő Iván Andrea mongolista jelentetett meg terepmunkán alapuló elemzést, amely- ben érintőlegesen kitér a sámánoltárokra is.8 Ahhoz, hogy az oltárokról, s köztük a sámánoltárokról is részletes tipológiát állíthassunk fel, további és sokoldalú terepmunkára és adatgyűjtésre van szükség. Az alábbiakban a mongol sámánol- tárok szerkezetét, valamint a többi hozzá kapcsolódó szakrális tárgyat kívánom bemutatni eddigi kutatásaink alapján.

A sámán oltára a következő részekből áll:

  • Festett láda (awdar), amelyben a sámán szertartási viselete (ruha, fejfedő, lábbeli), szakrális tárgyai (dob, doromb, tükör) találhatók, a tetejére helyezik el a különböző áldozati edényeket (porrá őrölt boróka füstölésére, tejpálinka vagy más fehér étel tárolására szolgáló tálkák). Azoknál a sámáncsaládoknál, ahol a szakrális tárgyak egy része öröklődik, és a sámán halála után nem kerülnek megsemmisítésre (nem égetik el, vagy nem teszik ki megrongálva a természetbe, hogy a gazdaszellemek kiköltözzenek belőle), a láda is öröklődhet nemzedékről nemzedékre. A régi és több sámánt is kiszolgáló ládák színe, motívumai meg- fakultak, de az jól kivehető, hogy nem azonosak a 20. század második felétől a pásztor családok által használt ládákéval (1. kép). Színük sötétbarnás (talán az elhasználódás eredményeként), díszítésük egyszerűbb, kevesebb motívum felhasználásával készültek, mint a köznapi tárgyi világ, a bútorzat és a jurta fa alkatrészei (terepkutatások adatai Čuluun sámánasszony 1992, 1995, Bal¤ir sámánasszony 1992, 1993, 1996, 1998). Bayar sámánasszonynál, aki a darhat területről a fővárosba költözött, és téglaháza egyik szobájában állította fel oltárát és ongonjait, új festett láda lett a szent tárgyak tárlóhelye, és ezen helyezték el az áldozatokat is (Bayar sámánasszony 1993, 1996). (2. kép).
  • Ongonok, azaz a védőszellemek ábrázolásai, amelyek a festett láda felett, a jurta rácsfalára vagy a ház falára vannak felfüggesztve (részletesen lásd alább).
  • Keretbe foglalt családi fotók, amelyek az őskultusz egyfajta 20. századi változatát is megjelenítik (3. kép).9
  • Áldozati tárgyak. A fenti alapvetően fontos tárgyak mellett az oltár részét képezheti a sámántükör vagy a rituálé idején az állatszobrocska formájában megjelenített jószágáldozat. A véres állatáldozat mellett valószínűleg régóta létezett – és nem csak a buddhizmus hatására keletkezett – vértelen áldozat is az istenségeknek, szellemeknek, amely valójában a jószág felajánlása volt a transzcendens erőknek. A megfelelő színű, korú, nemű állatot megjelölték, és ettől kezdve nem használták semmilyen munkára, nem vághatták le. Ezt az áldozati fajtát a mongol nyelvhasználat egy tibeti eredetű szóval jelöli, mon- golos alakja seter (tibeti che-th’ar).10 Egy nyugatmongol sámáncsalád (Čuluun sámánasszony és a Kürlee sámán) két szalaggal megjelölt szobrocskát használ rituális célokra, melyek a seterrel megjelölt jószágot helyettesítik. Az egyik egy vörös színű ló, a másik egy fekete kos. A buddhizmussal szinkretizálódó sámánizmus rituáléiba és panteonjába beépültek a buddhizmus rendszerei, és így ezt a két szobrocskát egy-egy buddhista tanvédő istenségnek ajánlották fel; színük a buddhista istenség ikonográ ailag kialakult és rögzült színével egyezik. A fekete kos fekete Mahakála (Maxgal, szanszkrit Mahākāla) áldozati állata, a vörös ló pedig – a sámán elmondása alapján – a név szerint meg nem határozott „vörös védőistenség” (ulaan saxiuus, talán a tibeti eredetű Begce) tiszteletére készült (4. kép). A két szobrocskát eredetileg az oltárládában tartot- ták, legutóbbi ottjártunkkor (1995) már állandóan az oltárláda tetején voltak. A két fából faragott szobrocska mérete körülbelül 10 x 20 cm, élethű ábrázolá- sok. A sámánizmus 20. század végi újjáéledése és 21. századi sikere átalakítja az oltárok hagyományos szerkezetét, amelyet az újabb kutatások tárhatnak fel. Az általam felvázolt tipológia még azt az állapotot rögzíti, amikor az oltárt a sámánizmus eredeti mongol hagyományai szerint állították fel, és a külső ha- tások (a sámánok utazásai, megismerkedés az neo-sámánizmussal) még nem befolyásolták a rendszert.

Birtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilagaAz Ongon

Az mongol ongon fogalom, amely legáltalánosabban véve egyfajta védőszellemet, valamint annak ábrázolását jelenti, használatos az általános vallásfenomenológiai munkákban is. A fenti rövid meghatározás természetesen nem fedi teljes egészében azt a nagyon sokrétű jelentéskört, ami ehhez a bonyolult jelenséghez tartozik. Az ongonról, a mongol sámánizmus egyik kulcsfogalmáról számos tanulmány készült, és expedíciós kutatásaim alapján én is több alkalommal foglalkoztam a témával.11 Korábban az ongont mint elvont jelenséget elemeztem, tipologizálva a szövegekben és a rituálékban játszott szerepét. Az alábbiakban az ongont mint ábrázolást, elvont jelentésének anyagi megfogalmazását vizsgálom. Az ongonok ábrázolási típusairól, anyagukról, motívumkincsükről készült tanulmányok közül három különböző megközelítésű munkát emelnék ki. A. Zelenin kitűnő, követ- keztetéseiben részben meghaladott, de adatbázisát tekintve alapműnek tekinthető monográ ája részletesen taglalja az ongon-ábrázolások anyagát, formai világát is.12 S. V. Ivanov az ongonok szimbolikáját vizsgálja, tanulmánya máig a legalaposabb ikonográfiai szempontú elemzés.13 Az úgy nevezett „rajzos ongonokat” tárgyalja C. Humphrey, aki a Saussure-i jel–jelölt elmélet alapján közelíti meg a jelensé- get.14 Világszerte számos múzeumban őriznek Szibériából vagy Belső-Ázsiából származó ongonokat, amelyekről sokféle szinten készült dokumentáció, általában kiállítás-katalógusok formájában, de jó néhány ongon megtalálható internetes adatbázisokban is.15 Az ongonokat mint elvont jelenséget az alábbi szempontok szerint lehet tipologizálni:

Eredetük

  • a szellemek világából erednek
  • lélektranszformációval keletkeznek
  • a közösségből ered
  • más közösségből származik.

Feladatkörük

    • a sámánok védőszellemei
    • A közösséghez való viszonyuk
    • tárgyak védőszellemei
    • tevékenységet védő szellemek
    • területet védő szellemek
    • ambivalensek
    • jóindulatú szellemek
    • ártó szellemek

Színszimbolika

  • fehérek (a nyugati irányhoz tartozó ongonok, hasonlóan az istenségekhez ambivalensek és jó szándékúak)
  • feketék (a keleti irányhoz tartozó sötét színűek, erősebbek a keletieknél, ambivalensek vagy rossz szándékúak)

Az ongon-ábrázolások anyaga meglehetősen változatos: bőr, nemez, selyem, szövet, posztó gyapjú, szőr, fa, kő, fém; díszítésül fonalak, tollak, gyöngyök, fém- lapocskák szolgálnak. Az alábbiakban az ábrázolási típusuk szerint csoportosítva vizsgálok meg néhány jellegzetes példát. Zelenin és Ivanov két nagy csoportját különbözteti meg az ongon-ábrázolásoknak: a gurális és rajzos ongonokat, más szóval a három- és a kétdimenziós ábrázolásokat, a térbeli gurális megjelenítést valamint a rajzos ábrákat; ez utóbbiak emikus elnevezése is utal jellegükre: juragt ongon (burját nyelven zuragta ongon, „rajzos ongon[ábrázolás]”).

A háromdimenziós ongonok az ábrázolást és a művészi megformálást illetően két típusra oszthatók:

1. Egészben lenyúzott állatbőrök (kisebb testű rágcsálók), amelyeket nem díszítenek, s a szokásos bőrfeldolgozási folyamatokat követően helyezik el a szent helyre. Kövek, amelyeket szintén formázás és díszítés nélkül használnak szakrális célokra.

2. Megmunkált, díszített gurák, amelyek anyaga lehet, bőr, nemez, posztó, szövet, fém, fa, kő (lásd fentebb), illetve ezek kombinációja. A gurális ongonokról az egyik legkorábban kiadott, részletes jegyzetekkel és bőséges illusztrációval ellátott tanulmányt, amely 1883-ban jelent meg, A. Potanin írta saját gyűjtései alapján.16

A második csoportba tartozó ongonok nagy formai változatosságot mutatnak, antopomorf, zoomorf vagy antropo-zoomorf gurák, selyem, szövet vagy nemez háttérre illesztve vagy háttér nélkül. Önmagukban a különböző színű selyem- szalagok is jelölhetnek egy-egy szellemlényt (5. kép). Ezeket az ongonokat ma a sámánoltár felett helyezik el, nappal egy függöny mögé rejtik, amelyet csak az éjszakai szertartások alatt emelnek fel.17

Az antropomorf szellemlények ábrázolására jellemző, hogy a hangsúly a teljes emberi test megjelenítésén van, az arcon többnyire jelölik az érzékszerveket (szem, orr, fül, száj; 6. kép). A fér ongonokra gyakran szakállt is illesztenek. Egyes ongo- nokon a népcsoportra vagy a területre jellemző viseletábrázolások is találhatók, többnyire téli köntös, bunda és bundás fejfedő (7. kép). Az antropo-zoomorf alakok madárfejű (a hagyomány szerint holló) embertestű lények, ilyen ongon fotóját közli Diószegi Vilmos is a darhatok között készült gyűjtése alapján írott cikkében.18

Birtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilagaBirtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilaga

A rajzos ongonok

A védőszellemeket selyem- vagy szövetdarabon ábrázoló képeken olyan szimbó- lumok jelennek meg, amelyeknek pontos szövegháttere van. A rituális szövegek megőrizték azokat a mitologémákat, mitikus motívumokat, amelyeknek ábrázolása felfedezhető a rajzos ongonokon. Az ismert és Ivanov valamint Humphrey által fentebb említett szempontok szerint elemzett rajzos ongonokon ábrázolt emberala- kok, tárgyak, természeti jelenségek megjelenítik a hármas osztatú világot (8. kép). A felső világot az asztrális jelenségek, a Nap és a Hold, esetleg a csillagok képviselik, a középső, emberi világot maguk a szellemalakok valamint a jószág képe jelenítik meg. Az alsó világszférát a sámándobokon is gyakran ábrázolt khtonikus lények, mint a kígyó, béka, halak, teknős jelképezik (9. kép).19 A sámánoknak, a közvetítőknek az útját a rajzos ongonokon egy vagy két világfa jelöli (ezekhez hasonlót állítanak például a burját és az evenki sámánok a rituálék helyén). Maguk az ongonok egyedül vagy csoportban jelennek meg az ábrákon, testüket, végtagjaikat általában egy-egy vonal jelöli, sokszor megrajzolják a kéz- és a lábujjakat is. Az arc a gurális ongonokéhoz hasonlóan valamennyi érzékszervvel el van látva. Női szellemeknek hosszú a haja, az emberalakok fejét koronával vagy sugarakkal is ékesíthetik (10. kép). A burját rajzos ongonok motívumkincse hasonlít a sámándobokéhoz, de azt hangsúlyozni kell, hogy nem a burjátok vagy más mongol népek dobjaihoz, hanem a szomszédos török nyelvű, valamint a paleoszibériai népek által használt dobokhoz.20

Birtalan Ágnes - A mongol samanok szakralis targyi vilaga

A sámándob

A szibériai és belső-ázsiai sámándobok motívumkincsével számos kutató fog- lalkozott, vizsgálva a dobok forma- és motívumtipológiáját, a dobokhoz kötődő terminológiát. A mongolokkal szomszédos népcsoportok, így a dél-szibériai török- ség, a tunguz és mandzsu, valamint a paleoszibériai népek sámándobjai gazdagon díszítettek, a rajtuk ábrázolt motívumoknak általában jól felismerhető mitológiai hátterük van. A burját rajzos ongonokhoz hasonlóan a dobokon megjelenítik a hármas osztatú világot, az asztrális jelenségeket különösen részletesen ábrázolják. A dobokon gyakran látható maga a sámán is, amint hátasán repül a felsővilágban, vagy megjelenik az alsóvilág lényei közt (a rajzos ongonokhoz hasonló formájú khtonikus lények: kígyó, béka, teknős, gyík). Míg a mongolokkal szomszédos népeknél egész mitológiai és rituális jelenetsorokat ábrázolnak a dobokon, a mon- goloknál dokumentált doboknak egyszerű a képi világa. A jeles Ázsia-kutató, J. G. Georgi által az 1770-es években készíttetett metszeteken a mongol és a burját sámán dobján absztrakt ábrák láthatók, amelyek talán egyfajta világok közötti átjárókat jelenítenek meg,21 de pontos értelmezésük további kutatásokat igényel (11. kép). Hoppál Mihály nagyszámú dobrajzolatot közöl egykori (főleg 19. századi, 20. század eleji) dobokról, de köztük sem akad olyan mongol dob (beleértve a burjátot is), amelynek díszítettsége a fentiekhez lenne fogható22. Hoppál anyagában egy olyan mongol dob van, amelyen szarvasok, valamint egy Nap-Hold-tamga „billog” látható (12. kép).23 A szarvas gyakori szereplője a mongol mitológiának (totemiszti- kus ős, a világ kezdeténél jelenlévő lény, sámánsegítő). Terepkutatásaim során én is olyan dobbal találkoztam, amelyen egy vörös színnel megrajzolt futó szarvas képe volt látható, és amely a használat során meglehetősen megkopott (Bayar sámán- asszony dobja; 1993, 1999). Az éjszakai szertartásai során szintén dobot használó Bal¤ir sámánasszony dobján semmiféle rajz nem volt látható, de a sámánasszony elmagyarázta, hogy valaha szarvast ábrázolt. A neosámánizmus hatására a mon- gol sámánok dobjai szintén megváltoztak, miként azt alkalmunk volt meg gyel- ni egy több sámán részvételével tartott obó-szertartás során (Ulánbátor 1999). A dobrajzolatok buddhista jelképeket is tartalmaztak, de közülük több is olyannak tűnt, mintha tulajdonosa saját elgondolása szerint festetett volna rá egy-egy lovat, szarvast ábrázoló jelentet és nem egy szimbolikus, mitológiai hátterű ábrát. Ennek az új jelenségnek a feltárása, elemzése szintén további részletes terepmunkát igényel.

ÖSSZEGZÉS

A mongol sámánok szakrális tárgyai, az oltár és rituális tartozékai, az ongon-áb- rázolások, valamint a dob gazdag jelképi háttérrel rendelkeznek, amely megtalál- ható mind a szöveghagyományban (rituális sámánszövegek, aitológiai mítoszok), mind magukon a tárgyakon. A szakrális tárgyi világon megjelenő motívumkincs más szibériai és belső-ázsiai népeknél is ismert, s vélhetően rokonítható a tér- ségben sok évszázada (Kr. előtt 5. század?) jelenlevő sziklarajzok motívumaival. A motívumkincs és a szakrális tárgyak napjainkban átalakulóban vannak, és a hagyományos rendszerbe beépülnek az új külső hatások, melyek eredhetnek a neosámánizmusból is. Ennek feltárásához további terepmunka szükséges. Jelen tanulmányban nem tértem a tükör, a viselet, a lábbeli és a fejfedő szimbólumaira, a rajtuk látható fémveretek, szalagok, zsinórok, tollbokréták jelképi hátterére. E témában a legrészletesebb munka O. Pürew mongol etnográfus 1999-ben meg- jelent monográ ája, mely emikus megközelítésű szimbólumelemzést tartalmaz.24 További kutatásokat igényel annak a taburendszernek a feltárása is, amely szabályozza a szakrális tárgyakon használt mitológiai és rituális motívumokat, a formakincset és a színvilágot.

Források

  1. ELTE Belső-ázsiai Tanszék.
  2. E tanulmánynak nem feladata a különböző sámánizmus meghatározásokat és a terminológiai kérdéseket tárgyalni.
  3. Az expedíciós kutatások történetéről, a kutatóutakról, lásd az expedíció eredményeit bemutató magyar nyelvű sorozat eddig megjelent három kötetét (sorozatcím: Őseink nyomán Belső-Ázsiában). A kutatásokat számos alkalommal támogatta az OTKA (jelenleg a K 62501) és a brit STEIN alapítvány.
  4. Az obókról (owoo) részletesen ld. Birtalan Ágnes, „Obó hagyományok a mai Mongóliában.” In: Tanulmányok a mongol népi hiedelemvilágról, (Őseink nyomán Belső-Ázsiában 1) Bp. 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó, 4-19. A szövegben előforduló mongol kifejezések halha alakban szerepelnek (a halha nyelv a Mongol Köztársaság hivatalos nyelve), az ettől eltérő nyelvi adatot külön jelzem. A mongol szakszavak átírása a mongolisztikában szokásos tu- dományos átírást követi.
  5. A darhatok az észak-mongóliai Hövszgöl (Xöwsgöl) megye északnyugati területén élnek, nyelvük az ország hivatalos nyelvének, a halhának a nyelvjárása. Az ojrátok Nyugat- Mongóliában, kínai Turkesztánban, Belső-Mongóliában élnek, nyelvük és műveltségük szá- mos török hatást mutat. A két népcsoportról ld. Birtalan Ágnes, „Halha, Ojrát.” In: A világ nyelvei, (In: Fodor István (szerk.) Bp. 1998, Akadémiai K., Halha 490-495; Ojrát 1071-1074.
  6. Közismert magyar neve a török eredetű jurta, mongol elnevezése esgii ger „nemez sátor”.
  7. Birtalan, Ágnes, „A Lineage of Tuvinian Shamans in Western Mongolia. Assimilation and Heritage.” In: Giovanni Stary (ed.), Proceedings of the 38th Permanent International Altaistic Conference (PIAC), Kawasaki, Japan: August 7–12, 1995, Wiesbaden 1996, Harrassowitz, 85-105
  8. Iván Andrea, „A jurta tiszteleti helyei – Širee.” In: Birtalan Ágnes (szerk.) Helyszellemek kultusza Mongóliában, (Őseink nyomán Belső-Ázsiában 3) Bp. 2004, Új Mandátum, 115-124.
  9. Birtalan, Ágnes, „Traditionelle mongolische Religionen im Wandel.” In: Klumpp, G. – Knüppel, M. (Hrsg.), Die ural-altaischen Völker. Identität im Wandel zwischen Tradition und Moderne. Vorträge des Symposiums der Societas Uralo-Altaica vom 13. bis 15. Oktober 2002, (Verö entlichungen der Societas Uralo-Altaica Band 63) 2003, 15-21.
  10. Heissig, Walther, „A Note on the Custom of Seterlekü.” In: Harvard Ukranian Studies 3-4 (1979-1980), 394-398.
  11. Birtalan, Ágnes – Sipos, János – £. Colō, ”«Talking to the Ongons»”: e Invocation Text and Music of a Darkhad Shaman.” In: Shaman 12/1-2 (Spring/Autumn 2004), 25–62.
  12. Zelenin, D. K., Kul’t ongonov v Sibiri. Perežitki totemizma v ideologii sibirskih narodov, Moskva 1936, Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR.
  13. Ivanov, S. V., „Materialy po izobrazitel’nomu isskustvu narodov Sibiri XIX – načalo XX v.” In: Trudy Instituta Etnogra i im. N. N. Mikluho-Maklaja, (Novaja Serija 22) Moskva – Lenin- grad 1954, 691-735.
  14. Humphrey, Caroline, „Some Ideas of Saussure Applied to Buryat Magical Drawings.” In: Ardener, E. (ed.), Social Anthropology and Language. London 1971, Tavistock Publications, 271-290.
  15. Például http://www.neprajz.hu/bbb/artif.htm, ahol nanaj ongonok láthatók Barátossi Balogh Benedek gyűjtéséből.
  16. Potanin, G. N., Očerki Severo-Zapadnoj Mongolii. Rezul’taty putešestvija ispolennago v 1879 godu po poručeniju Imperatorskago Russkago Geogra českago Obščestva 4. Materialy etno- gra českie, S. Peterburg 1883.
  17. Az éjszakai szertartásokhoz, amikor a sámánok erősebb szellemekkel is képesek kapcso- latba lépni, használják a sámánok a dobjukat és jellegzetes sámánviseletüket. Csak ekkor tehetők láthatóvá az ongonok.
  18. Diószegi, Vilmos, „Ethnogenic Aspects of Darkhat Shamanism.” In: AOH 16 (1963), 55–81.
  19. A mongol sámánizmus mitológiai hátterének enciklopédikus szócikkek formájában való ösz- szefoglalása: Birtalan, Ágnes, „Wörterbuch der Mythologie der mongolischen Volksreligion.” In: Haussig, W. – Schmalzriedt, E. (Hrsg.), Wörterbuch der Mythologie 34, Stuttgart 2001, Klett-Cotta Verlag, 879-1097.
  20. Hoppál Mihály számos szibériai népcsoport sámándobjának rajzolatát közli, melyek össze- hasonlítási alapul szolgálhatnak a mongolok által használt dobokhoz. Hoppál, Mihály, Sámánok. Lelkek és jelképek, Bp. 1994, Helikon.
  21. Hoppál 1999, 48–49.
  22. Hoppál 1999, passim, Hoppál 2005, passim.
  23. Hoppál 2005, 218.
  24. Pürew, O., Mongol böögiin šašin, Ulaanbaatar 1999 [Mongol sámánizmus].

Felhasznált Irodalom

  • Birtalan, Ágnes, „A Lineage of Tuvinian Shamans in Western Mongolia. Assimilation and Heritage.” In: Stary, Giovanni (ed.), Proceedings of the 38th Permanent International Altaistic Conference (PIAC), Kawasaki, Japan: August 7–12, 1995, Wiesbaden 1996, Harrassowitz, 85-105.
  • Birtalan Ágnes, „Obó hagyományok a mai Mongóliában.” In: Tanulmányok a mongol népi hiedelem- világról, (Őseink nyomán Belső-Ázsiában 1) Bp. 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó, 4-19.
  • Birtalan Ágnes, „Halha, Ojrát.” In: A világ nyelvei, In: Fodor István (szerk.), Bp. 1998, Akadémiai Kiadó, Halha 490-495; Ojrát 1071-1074.
  • Birtalan, Ágnes, „Wörterbuch der Mythologie der mongolischen Volksreligion.” In: Haussig, W. – Schmalzriedt, E. (Hrsg.), Wörterbuch der Mythologie 34, Stuttgart 2001, Klett-Cotta, 879-1097.
  • Birtalan Ágnes, „A Föld és a Víz gazdaszellemeinek kultusza a nyugat-mongóliai zahcsinoknál.” In: Birtalan Ágnes (szerk.), Helyszellemek kultusza Mongóliában, (Őseink nyomán Belső- Ázsiában 3) Bp. 2004, Új Mandátum, 51-68.
  • Birtalan, Ágnes, „Traditionelle mongolische Religionen im Wandel.” In: Klumpp, G. – Knüppel, M. (Hrsg.), Die ural-altaischen Völker. Identität im Wandel zwischen Tradition und Moderne. Vorträge des Symposiums der Societas Uralo-Altaica vom 13. bis 15. Oktober 2002, (Ver- ö entlichungen der Societas Uralo-Altaica 63) 2003, 15–21.
  • Birtalan, Ágnes – Sipos, János – £. Colō, „«Talking to the Ongons»: e Invocation Text and Music of a Darkhad Shaman.” In: Shaman 12/1–2 (Spring/Autumn 2004), 25–62.
  • Diószegi, Vilmos, „Ethnogenic Aspects of Darkhat Shamanism.” In: AOH 16 (1963), 55–81. Heissig, Walther, „A Note on the Custom of Seterlekü.” In: Harvard Ukranian Studies 3-4 (1979-1980), 394-398.
  • Hoppál Mihály, Sámánok. Lelkek és jelképek, Bp. 1994, Helikon.
  • Hoppál Mihály, Sámánok Eurázsiában, Bp. 2005, Akadémiai Kiadó.
  • Humphrey, Caroline, „Some Ideas of Saussure Applied to Buryat Magical Drawings.” In: Ardener, Edwin (ed.), Social Anthropology and Language, London 1971, Tavistock Publications,271–290.
  • Iván Andrea, „A jurta tiszteleti helyei – Širee.” In: Birtalan Ágnes (szerk.), Helyszellemek kultusza Mongóliában, (Őseink nyomán Belső-Ázsiában 3) Bp. 2004, Új Mandátum, 115–124.
  • Ivanov, S. V., „Materialy po izobrazitel’nomu isskustvu narodov Sibiri XIX – načalo XX v.” In: Trudy Instituta Etnogra i im. N. N. Mikluho-Maklaja, (Novaja Serija 22) Moskva – Leningrad 1954, 691-735.
  • Potanin, G. N., Očerki Severo-Zapadnoj Mongolii. Rezul’taty putešestvija ispolennago v 1879 godupo poručeniju Imperatorskago Russkago Geogra českago Obščestva. IV. Materialy etno-gra českie, S. Peterburg 1883.
  • Pürew, O., Mongol böögiin šašin, Ulaanbaatar 1999 [Mongol sámánizmus].
  • Zelenin, D. K., Kul’t ongonov v Sibiri. Perežitki totemizma v ideologii sibirskih narodov. Moskva 1936, Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR, 1936.

Internetes források

http://www.neprajz.hu/bbb/artif.htm

Megjelent a Vallástudományi Szemle 2007/02 számában

Ezt olvastad már?

Sámánok bölcsessége - Pszichedelikus gyógyítás

Sámánok bölcsessége – Útmutató a pszichedelikus gyógyításhoz

Az ezredforduló környékén a nyugati orvostudomány vizsgálni kezdte azokat a pszichedelikus növényeket amik segítségével a paleolit kor sámánjai gyógyítottak