FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Peyot és más pszichoaktív kaktuszok – Adam Gottlieb
Adam Gottlieb - PEYOT ÉS MÁS PSZICHOAKTIV KAKTUSZOK

Peyot és más pszichoaktív kaktuszok – Adam Gottlieb

Adam Gottlieb - PEYOT ÉS MÁS PSZICHOAKTIV KAKTUSZOKAdam Gottlieb – Peyot és más pszichoaktív kaktuszok

Adam Gottlieb – Peyote and other Psychoactive Cacti

BEVEZETÉS

Legtöbbünk már régóta ismeri a peyot pszichoaktív hatását. Mostanában a drog-orientált irodalomban számos utalás történt más hallucinogénnek hitt kaktuszra. Ezek között van az észak-mexikói Donana, az Andokból származó San Pedro, három hasonló meszkalint tartalmazó kaktusz Dél-Amerikából és a közép-mexikói indiánok által peyot helyett használt legalább 15 faj. Botanikusok és kémikusok tanulmányozzák ezeknek a kaktuszoknak az összetevőit és tesznek néhány figyelemreméltó felfedezést. Ebben a könyven mindegyik kaktuszt figyelembe vesszük és megismertetjük az olvasóval, amit a tudósok megtudtak róluk. A kaktuszok használatának különböző módszereit szintén megvitatjuk. Tanácsokat adunk a kaktusz termesztésére és a meszkalin és más alkaloidák hozamának növelésére. Találhatók tanácsok a meszkalin kivonására a peyotból és San Pedroból, és a Donana és más kaktuszok vegyes alkaloidáinak kivonására. Röviden megvitatjuk ezeknek a hallucinogén kaktuszoknak a legális helyzetét és megadjuk a törvényes forgalmazók nevét és címét, akiktől ezeket a kaktuszokat elfogadható áron be lehet szerezni.

MESZKALIN, PEYOT ÉS A TÖRVÉNY

Mind a peyot és meszkalin illegális a Szövetségi Kormány és a legtöbb állam rendelete alapján. A Bennszülött Amerikai Egyház tagjai számára engedélyezik a peyot rituális használatát, mert ők vallási szentségükké nyilvánították sokkal a törvények megjelenése előtt. Azonban a tagoknak sem engedélyezik a meszkalin használatát. Számos más kaktusz, mint a San Pedro szintén tartalmaz meszkalint. Elméletileg ezeknek a kaktuszoknak a birtoklása illegális lenne, de mivel ezek gyakori dísznövények, megengedhető a kaktuszok normális kertészeti célból történő használata. Ha valaki bármelyik kaktuszt ezek közül megpróbálná pszichedelikus élmény szerzésére felhasználni, lehetséges lenne bűnvádi eljárás megindítása. Ha kivonná a meszkalint belőlük, az alkaloida kétségtelenül tiltott anyag lenne. Fontos, hogy ezt a pontot tisztázzuk, mivel a meszkalin kivonásának folyamata meg van adva a könyvben. A donana és más nem meszkalint tartalmazó kaktuszok alkaloidáinak kivonása nem illegális. Az információ ebben a könyvben a tudás elmélyítése céljából szerepel. Az író semminemű felelősséget nem vállal, ki hogyan használja azt fel.

PEYOT

Ez a tüske nélküli, pamacsos, kékeszöld, gömb alakú kaktusz, ami botanikailag LOPHOPHORA WILLIAMSII néven ismert, a leghíresebb a hallucinogén kaktuszok között. Vadon is megtalálható Közép-Mexikótól Észak-Texasig. Az ismert történelme a pre-kolumbiai időkig nyúlik vissza; feltehetően egészen i.sz. 300-ig. Az utóbbi két évszázad alatt a peyot vallásos használata északra terjedt az Egyesült Államokba és Kanadába sok alföldi indián törzs között, mint a navahók, komancsok, sziúk és kiowák. Végül ez a kaktusz átvette a hallucinogén, de veszélyes vörös meszkálbab (SOPHORA SECUNDIFLORA) szertartási szerepét. Az 1800-as évek alatt az észak-amerikai peyot rítus állandósult.
1920-ra a legtöbb törzs szertartási gyakorlata kisebb különbségekkel azonos volt.
(Megjegyzés: Mexikóban egy népszerű italt meszkálnak hívnak. Sokan azt hiszik, hogy ez a Peyot kaktuszból készül. Valójában ezt a Maguey növényből erjesztik, egy nagy kardszerű levelű pozsgásból az Amaryllis családból. Ez a növény nem tartalmaz meszkalint vagy rokon alkaloidákat.)
1896-ban történt, hogy Arthur Heffter kivonta a meszkalint a peyotból és azt kipróbálta magán. Ez volt az első hallucinogén vegyület, amit ember elkülönített. Kb. 350 mg meszkalin szükséges egy pszichotróp élményhez, de hatások már 100 mg-os kis adagoknál is kifejezetten érezhetők. A meszkalin a szárított növény hat százalékát is kiteheti, de leggyakrabban 1 százalékhoz áll közel. Egy átlagos, pénzérme átmérőjű növény kb. 2 grammot nyom. Általában 6-10 ilyen növényre van szükség a kívánt hatás eléréséhez.
Megfigyelték, hogy a peyot hatása minőségileg különbözik a tiszta meszkalin hatásátol, az előbbi sokkal fizikálisabb, mint az utóbbi. Ez a kaktuszban jelenlevő számos más alkaloidának köszönhető. Ezek közé tartoznak: HORDENIN, N-METILMESZKALIN, N-ACETILMESZKALIN, PELLOTIN, ANHALININ, ANHALONIN, ANHALIDNIN, ANHALONIDIN, ANHALAMIN,
O-METILANHALONIDIN, TIRAMIN, LOPHOPHORIN. Ezek közül az anyagok közül egyedül alkalmazva nem mindnek van pszicho-farmakológiai hatása. Úgy tűnik, néhányuk kombinálva növeli a meszkalin hatását, és határozottan megváltoztatja az élmény milyenségét.
Ezek közül az alkaloidáknál kettőnél antibakteriális hatást találtak, feltehetően a fenolos funkciójuk miatt. Sokáig a huichol indiánok a friss peyot nedvét a sebeikbe dörzsölték, hogy megelőzzék a fertőzést és segítsék a gyógyulási folyamatot. A tarahumara indiánok kis mennyiségű peyotot fogyasztanak az éhség, szomjúság és kimerültség ellen, különösen vadászat alatt. Ők arról ismertek, hogy napokig futnak a szarvas után evés, ivás és pihenés nélkül. A peyotnak sokféle haszna van a népi gyógyászatban, ideértve az izületi gyulladásokat, tüdőbajt, influenzát, emésztési rendellenességeket, cukorbajt, kígyó és skorpiómarást és datura mérgezést. A huichol és más törzsek két fajta peyotot ismernek. Az egyik nagyobb, erősebb és keserűbb, mint a másik. Ezt TZINOURITEHUA-HIKURI-nak hívják, (az Istenek peyotja). A kisebb, kellemesebb ízű, de gyengébb gömbkaktuszt RHAITOUMUANITARI-HIKURI-nak hívják (az Istennők peyotja). Ezekben a kaktuszokban az alkaloidák idővel felhalmozódnak, ezért a kettő közötti különbség lehet, hogy csupán a növények korának köszönhető, azonban az is lehetséges, hogy két különböző fajról van szó. Egészen 1967-ig a botanikusok azt hitték, hogy a LOPHOPHORA nemzetség egyetlen, de igen változékony fajból áll, amikor H. H. Bravo a dél-közép mexikói Queretaro mellett talált egy fajt, amit LOPHOPHORA DIFFUSA-nak nevezett el. Ez a növény sárgás-zöld, puha, bordázatlan, és némileg különböző alkaloida keveréket tartalmaz jóval kevesebb meszkalinnal, mint a L. williamsii.

AZ ÉLMÉNY

Kb. fél órával a kaktusz elfogyasztása után jelentkeznek az első hatások. Egy különös bódulat és a tudat változása érezhető kisebb érzékelési változásokkal. Erős fizikai hatások is lehetségesek, beleértve a légzőszervi nyomást, izomfeszültség (különösen az arc- és nyakizmoknál), émelygés és esetleg hányinger. Minden kellemetlen érzés elmúlik egy órán belül, ezután pedig megmutatkozik a módosult tudatállapot. Az élmény egyénenként változó, de a lehetséges esetek között van a belső nyugalom érzése, egység az élettel, fokozott tudatosság és a gondolatok gyors áramlása. A következő pár óra alatt ezek a hatások elmélyülnek és vizuálisabbá válnak. A színek intenzitása növekedhet. Fényudvarok és aurák jelenhetnek meg tárgyak körül. A tárgyak nagyobbaknak, kisebbeknek, távolabbinak vagy közelebbinek tűnhetnek, mint valójában. A vizuális érzékelésben gyakran egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben tapasztalható változás, de a szemet lehunyva színekben gazdag, állandóan változó minták láthatók. Egy pár óra múlva az élmény intenzitása fokozatosan csökken. A gondolkodás lelassul, kevésbé zavaros és rendezettebb lesz. A navaho peyot rítusban a gondolatok áramlásának változását bölcsen használják fel. A ceremónia első felében a résztvevő aláveti magát az érzésnek és hagyja, hogy a peyot tanítsa. A rítus második felében az elme a tudatos értelemmel elmélkedik és értelmezi, amit a peyot tanított a tudatalattinak.
Az egész élmény 6-12 órán át tart, egyéntől és az elfogyasztott mennyiségtől függően. Miután a peyot összes hatása elmúlt, nincs utóhatás. Kellemes megnyugvás és megbékélés a világgal várható. Az élmény alatt általában nem jelentkezik éhség, azonban utána valószínű egy egészséges étvágy jelentkezése.

ALKALMAZÁSI MÓDOK

A leggyakoribb használati mód egyszerűen megrágni és lenyelni a friss vagy szárított kaktuszokat, miután eltávolították a tüskéket és a homokot. Indián szertartásokon mindig ezt a módszert használják. A legtöbb ember ennek a kaktusznak az ízét kibírhatatlanul keserűnek találja, az indiánok azonban úgy gondolják, hogy ha valakinek a szíve tiszta, az nem érzi a keserűséget. Sokan úgy találták, hogy nem tartva az íztől, hanem inkább engedve az érzékeket alámerülni közvetlen a keserűség közepébe, egyfajta elkülönülés tapasztalható a bántó íztől. Az egyén észleli a keserű ízt, de az nem zavarja őt. Ez hasonló ahhoz a gyakorlathoz, amikor valaki a tudatát a fájdalom központjára irányítja, és elkülönülés történik. Ez nem nehéz trükk, de szellemi fegyelmet igényel. Azok az emberek, akik nem állhatják a peyot keserű ízét, gyakran szélsőségekhez folyamodnak, hogy szervezetükbe juttassák anélkül, hogy ízlelniük kellene. Egy elég hatásos módszer a nem édesített grapefruit-dzsúsz ivása, miközben a peyotot rágják A gyümölcsben található savak valamennyire semlegesítik a keserű lúgokat. Egy másik módszer az, hogy a szárított kaktuszokat megőrlik, a porrá tört anyagot kapszulákba rakják és meleg vízzel leöblítik. Ez egy hatásos módszer, de 20 vagy több kapszulára van szükség, hogy a kívánt 350 mg-os meszkalin dózist elérjék. Gyakran több óráig forralják a kaktuszokat vízben, hogy koncentrált teát kapjanak. Egy csésze ebből a főzetből lenyelhető egy pár hirtelen korttyal. Egy másik esetleges elkészítési módszer egy zselés desszert a friss vagy szárított növényből készítve. Kanálnyi adagokat egészben lenyelve a zselatin egyfajta pajzsként szolgál, és megvédi az ízlelőbimbókat a keserű anyaggal való érintkezéstől. Ez az emésztőrendszerben a drog felszívódását is lassítja, ami hasznos lehet. Általánosan javasolt, hogy bárki, aki peyotot vagy meszkalint fogyaszt, az fokozatosan egy egyórás perióduson keresztül tegye, vagy két fél adagot fogyasszon 45 perc különbséggel. Ez azért van, hogy csökkentse az alkaloidok által a szervezetre okozott sokkot. Néha hányinger vagy émelygés tapasztalható a peyot, vagy meszkalin fogyasztása után kb. fél órával. Ez rendszerint kevesebb, mint egy óra alatt elmúlik. Egy korty grapefruit lé gyakran eloszlatja a rosszullétet. Ha a szükség jelentkezik, a peyot ceremónia alatt az indiánok inkább segítik a hányást, mint visszatartják. A hányás, úgy hiszik, elűzi mind a fizikai, mind a szellemi betegségeket. A legtöbb törzs legalább egy napig böjtöl a peyot fogyasztása előtt, ez segit minimalizálni a gyomorbántalmakat. A peyot vagy meszkalin fogyasztás előtt legalább hat óráig nem ajánlatos az étkezés.
Egy módszer, ami kiküszöböli mind a keserű ízt, mind a hányingert, a rektális beöntés. 8-16 szárított peyotot finom porrá őrölnek, és fél liter vízben 30 percig főzik. Ezután leszűrik és tovább főzik, amíg a mennyisége el nem éri a negyed litert. Lehűlés után ezt egy fecskendővel beöntésként alkalmazzák, és legalább két óráig visszatartják. Ha az alsóbb belekben ürülék van, egy kisebb tisztító beöntést alkalmaznak, és azt alaposan eltávolítják a peyot beöntés előtt, máskülönben a drog nagy része felszívódik az ürülékben és később azzal kiürül.

A PEYOT MEGTALÁLÁSA ÉS SZEDÉSE

A peyot kaktusz sok helyen megtalálható a Közép-Mexikótól Dél-Texasig terjedő Chihuahua sivatagban. Ha találunk egy helyet, ahol peyot nő, akkor ott általában bőségesen terem. Néha nyílt, napsütötte helyen nő, de gyakrabban találhatók csoportokban nagyobb bokrok alatt, mesquitocserjék között, vagy nagyobb pozsgások árnyékában.
Hosszú, száraz időszak után a legmegfelelőbb az idő a kaktusz szedésére. A legrosszabb esős idő alatt, vagy az után szedni. A száraz évszakban a növény felhalmozza az alkaloidokat és az eső eljövetelekor azt felhasználja a növekedéshez. Ha a növényt esős időszak alatt, vagy után szedjük, az alkaloida tartalma 50% alá is leeshet. Ha rendelkezünk talajminta vizsgáló készülékkel, akkor a vadon növő kaktusz potenciájáról elég jó eredményt kaphatunk. Ha a talaj gazdag nitrogénban, a növény is valószínű, hogy gazdag alkaloidákban.
A peyot szedésekor sok ember gyökerestől kiszedi az egész növényt. Ez pazarlás és nincs rá szükség, a gyökerek nem tartalmaznak meszkalint. Némelyik növénynek nagyon sok időbe tellett, hogy elérje a méretét. Egy 7 cm átmérőjű kaktusz több mint 20 éves is lehet. A peyot helyes szedéséhez a kaktuszt éppen a föld színe felett tisztán le kell fejezni. Ha a gyökereket épségben hagyjuk, új kaktusz nő, ahol a régit levágtuk. Végül ezek is teljes méretű kaktusszá fejlődnek, amit ugyanúgy le lehet szedni. A helytelen szedési módszerek alaposan megritkították a kaktusz populációit. A számos fenolos alkaloida jelenléte miatt a peyot nem romlik meg könnyen, és szedés után több hétig is eltartható. Ha ennél tovább akarjuk tárolni, akkor hűtőben kell tárolni, vagy lefagyasztani, vagy megszárítani. Az enzimek, amik végül a leszedett növény lebomlását okozzák, a meszkalint és más alkaloidákat is lebontják. A peyot kaktusz szárításához ki kell őket tenni a napra, vagy egy 120 oC-fokos sütőbe, amíg teljesen mentes nem lesz minden nedvességtől.

KÖZÉP-MEXIKÓ MÁS PEYOT TIPUSÚ KAKTUSZAI

Számos kaktusz van, amit a közép-mexikói tarahumare indiánok és más törzsök használnak a peyot helyettesítésére. Ezek közül soknak most vizsgálják az alkaloida tartalmát és pszichofarmakológiai hatását. Ezeknek a növényeknek a hatását vizsgáló tanulmányokat valamennyire gátolja, hogy szinte minden kísérletet laboratóriumi állatokon végeztek, és nem embereken. Néhány ezek közül a kaktuszok közül meszkalint tartalmaz, vagy más kapcsolódó alkaloidákat ismert szimpatomimetikus tulajdonságokkal. További kutatásokra van szükség ezekkel a kaktuszokkal és hatásukkal kapcsolatban, azonban megpróbáljuk az olvasóval megismertetni, amit ma róluk tudunk.

  • PEYOTILLO:
    Ezt a kis kaktuszt botanikai nevén PELECYPHORA ASELLIFORMIS-nak hívják. A közép-mexikói San Louis Potosi államban gyakran előfordul. A növény túl csekély nyomokban tartalmaz meszkalint, hogy annak hatása legyen. Szintén tartalmaz kis mennyiségű anhalidint, anhaladint, hordenint, N-metilmeszkalint, pellotint, 3-demetiltrichocereint, B-fenetilamint, N-metil-B-fenetilamint, 3,4-dimetoxi-B-fenetilamint, N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint és 4-metoxi-B-fenetilamint. Ezek közül a legtöbb megtalálható a peyotban, de sokkal nagyobb mennyiségben.
  • TSUWIRI:
    Ennek a kaktusznak a botanikai neve ARIOCARPUS RETUSUS. Huichol nyelven a tsuwiri hamis peyotot jelent. Ezek az emberek a szentséget keresve hosszú zarándokutat tesznek azokra a helyekre, ahol a peyot nő. Úgy hiszik, hogy ha valaki nem tisztult meg teljesen, akkor a szellemek a hamis peyothoz vezetik, és ha abból fogyaszt, akkor úrrá lesz rajta az őrület, de legalábbis rossz élménye lesz. Néhány törzs Chautle vagy Chaute néven ismeri ezt a növényt. Ezeket a neveket más Ariocarpus fajokra is használják. Ez a kaktusz hordenint, N-metiltiramint meglehetősen kis mennyiségben (kb. 0,02 %), és nyomokban N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint és N-metil-4-B-fenetilamint tartalmaz. Ezeken az alkaloidákon kívül egy retusinnak hívott flavont is tartalmaz (3,3’ ,4’,7-tetrametoxi-5-hidroxiflavon). Habár az alkaloida tartalom kissé változhat az évszaktól és növekedési állapottól függően, tudományos szempontból a növényben jelenlevő alkaloidák mennyisége elégtelen ahhoz, hogy pszichofarmakológiai választ produkáljon.
  • SUNAMI:
    Ezt a növényt, az ARIOCARPUS FISSURATUST Mexikó és az Egyesült Államok délnyugati részén használják a népi gyógyászatban. Úgy hiszik, hogy ez a növény erősebb, mint a peyot, és ugyanúgy használják, vagy bódító italt készítenek belőle. Néhány törzsben Chaute (egy általános kifejezés az Ariocarpus fajokra), élő szikla vagy száraz whisky néven ismert. Az utóbbi nevet azonban gyakran használják peyotra, vagy más pszichoaktív kaktuszra. Két változata van az A. fissuratusnak: lloydii és fissuratus. Mindkettőnek körülbelül ugyanolyan a fitokémiai felépítése. A növény főleg hordenint tartalmaz, kevesebb N-metiltiramint és némi N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint. Két másik faj, az A. kotschoubeyanus, ami Pata De Venado vagy Pezuna De Venado néven is ismert, és az A. trigonus szintén tartalmazza ezeket az alkaloidákat.
  • DONANA:
    Ebben a kis észak-mexikói kaktuszban, a CORYPHANTHA MACROMERIS-ben, makromerint találtak, ami egy fenetilamin drog és állítólag a meszkalin potenciáljának 1/5-ével bír. Tartalmaz még normakromerint, N-formilnormakromerint, tiramint, N-metiltiramint, hordenint, N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint, metanefrint és szinefrint (egy makromerin prekurzor). Más Coryphantha fajok, amik makromerint tartalmaznak a legtöb egyéb alkaloidával együtt: C. pectinada, C. elephantideus, C. runyonii, és C. cornifera var. echinus. A legtöbb alkaloida a makromerin kivételével megtalálható a C. cornifera, C. durangensis, C. ottonis, C. poselgeriana, C. ramillosa egyéb változataiban. Figyelembe véve, hogy a Donana nem tartalmaz 0,1 %-nál több makromerint, és egy gramm, vagy annál több makromerin szükséges a pszichotróp hatás eléréséhez, több mint egy kiló szárított kaktuszt kellene elfogyasztani, vagy 10 kilót a friss növényből. Világos, hogy ez nem lehetséges. Ha valaki a Donana hallucinogén tulajdonságával kíván kísérletezni, akkor először szükség van az alkaloidák kivonására. A könyv későbbi részében találhatók erre módszerek.
  • DOLICHOTHELE:
    Több törzs is használja alkalmanként a Dolichothele fajok bármelyikét peyothoz hasonló szent növényként. Ezek közé tartozik a D. baumii, D. longimamma, D. melalenca, D. sphaerica, D. surculosa, D. uberiforma. Újabb kutatások kimutatták kis mennyiségben a jelenlétét a következő alkaloidoknak: N-metilfenetilamin, B-0-metilszinefrin, N-metiltiramin, szinefrin, hordenin és dolichotelin (N-izovalerilhisztamin).
  • VEGYES:
    Számos más kaktuszt használnak a tarahumare indiánok a peyot helyettesítésére. Ezek közé tartozik az Obregonia denegrii, Aztekium ritterii, Astrophytum asterias, A. capricorne, A. myriostigma és Solisia pectinata. A tarahumare indiánok ezen kívül fogyasztanak egy kaktuszt, amit Mulato-nak hívnak (Mammillaria micromeris), és azt tartják róla, hogy meghosszabbítja az életet, sebességet ad a futóknak, és tisztítja a misztikus víziókat. Egy másik kaktusz, amit hasonlóan alkalmaznak, a Rosapara (Epitheliantha micromeris), ez sok botanikus szerint ugyanaz a faj, mint a Mulato, csak későbbi vegetatív állapotban. A pachycereus pecten-aboriginum nevű kaktuszt, helyi nevén Cawe-t, alkalmanként narkotikumként használják.
    Az a kevés tanulmány, amit ezeken a kaktuszokon végeztek, kimutatta a legtöbb eddig tárgyalt kaktusznál található alkaloidák jelenlétét a meszkalint és makromerint kivéve. Ezek közül az alkaloidák közül többnek van pszichofarmakológiai tulajdonsága, de az nem hasonlítható össze ezzel a két droggal. Ráadásul ezeknek az alkaloidáknak a mennyisége általában olyan kicsi, hogy jelentéktelen. Például az Obregonia denegrii 0,003 % tiramint, 0,002 % hordenint és 0,0002 % N-metiltiramint tartalmaz. Ezek mind ismert szimpatomimetikusok, de az arányok túl kicsik ahhoz, hogy bármi hatásuk legyen. Az utóbbi időben számos közlemény említette ezeknek a kaktuszoknak a szertartásos használatát. Ennek eredményeként ezrek szerezték be ezeket a kaktuszokat és fogyasztották el őket, általában kiábrándító (néha hányingert keltő) eredménnyel. Sajnos ezek közül sok kaktusz igen ritka. Ha túl sok ember pusztítja őket kísérletezésből, akkor komolyan veszélyeztetett fajokká válhatnak. Egy igazi pszichedelikus élményre a legmegfelelőbb kaktusz a peyot, ami a legtöbb helyen illegális, és a Trichocereus számos faja (San Pedro), ami még legális.
  • SAN PEDRO:
    Ez a kaktusz figyelemreméltó hírnevet szerzett az utóbbi öt évben a számos beszámoló után, hogy hallucinogén, meszkalint tartalmaz és kaktuszkereskedésekben könnyen beszerezhető. Ez a botanikailag Trichocereus pachanoi néven ismert kaktusz az Andok perui és equadori részén él. Nem úgy, mint a kis peyot kaktusz, a San Pedro nagy és többágú. A természetes környezetében gyakran 3-5 méter magasra is megnő. A meszkalin tartalma kisebb, mint a peyoté (0,3-1,2 %), de a nagy mérete és gyors növekedése miatt jobb meszkalin forrást nyújt, mint a peyot. Egy növény könnyen adhat több mint fél kiló tiszta meszkalint extraktáláskor. A San Pedro szintén tartalmaz tiramint, hordenint, 3-metoxitiramint, anhalaninint, anhalonidint, 3,4-dimetoxifenetilamint, 3,4-dimetoxi-4-hidroxi-B-fenetilamint és 3,5-dimetoxi-4-hidroxi-B-fenetilamint. Ezek közül néhány ismert szimpatomimetikus, másoknak nincs semmilyen látható hatása egyedül fogyasztva. Lehetséges azonban, hogy a meszkalinnal és más aktív összetevőkkel kombinációban szinergetikus, kölcsönösen erősítő hatásuk van egymásra, és finoman módosítják az élmény milyenségét. Az is lehetséges, hogy a növényben található bármelyik vegyület, ami enyhe MAO-gátlóként működik, sebezhetővé teszi a használót a fent említett aminok számára, amiket egyébként a szervezet azelőtt lebontana, mielőtt bármi hatásuk lenne.
    A San Pedro hatása sok szempontból kellemesebb, mint a peyoté. Kezdjük azzal, hogy az íze csupán enyhén keserű, és a kezdeti hányinger előfordulásának kisebb az esélye. Amikor a teljes pszichotróp élményre kerül a sor, az kevésbé lehengerlő, békésebb, és közel sem annyira fizikai, mint a peyotnál.
    A San Pedro frissen, vagy szárítva is fogyasztható a peyotnál leírt bármelyik módszer szerint. Az USA-ban árult peyot hajtások általában 1m hosszúak és 10 cm átmérőjűek. Egy 10-20 cm hosszú darab általában meghozza a kívánt hatást. A héját és a tüskéket el kell távolítani. A héjhoz közeli zöld szövet nagy koncentrációban tartalmaz meszkalint. Néhány ember addig rágja a héjat, amíg minden levet ki nem facsar belőle. Ha ezt nem akarjuk megtenni, a héjat több óráig kell vízben főzni, hogy hatásos teát kapjunk. A kaktusz fás magját nem lehet megenni. Úgy szokták körberágni, mint a kukoricát. A magnak nincs magas alkaloida tartalma, de ha azt a kicsit is ki akarjuk nyerni, akkor össze kell törni és vízben forralni, mint a kaktusz héját.
    A kaktusz megszárításához azt 1cm vastag karikákra (valójában csillagokra) kell vágni, és alaposan megszárítani a napon vagy 120 oC-os sütőben. A tüskéket vagy szárítás, vagy rágás előtt kell eltávolítani. Óvatosan kell bánni a fás maggal is a szálkák miatt!
    Ha teát készítenek a San Pedroból, akkor azt vagy felszeletelik, vagy összezúzzák előtte.
    A San Pedro egy szívós kaktusz és egész jól bírja a hideg klímát. A tengerszinttől 2700m-es magasságig megtalálható az Andokban, ahol leggyakrabban nyugati lejtőkön található. A talaj ebben a térségben nagyon gazdag humuszban és különböző ásványi anyagokban. Ez segíti a meszkalin és más alkaloidák termelését.
    Sok olyan kaktusz van, ami nagyon hasonlít a San Pedrora, és előfordult, hogy még képzett botanikusok is összetévesztették vele. 1960-ban, amikor Turner és Heyman felfedezte, hogy a San Pedro meszkalint tartalmaz, tévesen Opunita cylindtica néven azonosították a növényt. Néhány más dél-amerikai Trichocereus faj is tartalmaz meszkalint a kapcsolódó alkaloidákkal. Ezek közé tartozik: T. bridgesii, T. macrogonus, T. terscheckii, T. werdermannianus.
    Bizonyíték van rá, hogy a San Pedro rituális használata 1000 évvel időszámításunk elé nyúlik vissza. Még ma is használják az észak-perui curanderok (törzsi gyógyító emberek). Egy CIMORA-nak nevezett italt készítenek belőle, és ceremoniális környezetben megisszák, hogy meghatározzák a páciens betegségének tudatalatti spirituális alapját.

A PSZICHOAKTIV KAKTUSZOK TERMESZTÉSE

Bármelyik kaktusz növeszthető akár magról vagy hajtásról. Magról növesztett kaktuszoknál évekbe telik, míg használható méretűvé fejlődnek, de végül erős, egészséges törzset nyújthatnak, amiről hajtásokat lehet venni. A növényeknek túl kell fejlődniük a hosszadalmas palánta állapoton. Egy magról kezdett San Pedro növény lehet, hogy nem lesz nagyobb 1 cm-nél az első év után, és kettőnél a második után; az átmérője 0,25-0,5 cm ez idő alatt. Ha egy 60 cm hosszú, 10 cm vastag San Pedro hajtást elültetünk, 6 hónap alatt könnyen nő 10-15 cm-t, 1-2 db 15-20 cm hosszú, 5 cm vastag oldalágat növeszt és számos rügy kifejlődik, ami a következő hat hónapban ugyanilyen ággá nő. Amikor ezek a hajtások 15 cm hosszúak, vagy ennél nagyobbak, akkor le lehet őket törni és az alábbi instrukciók alapján el lehet őket ültetni, vagy még hat hónapot lehet velük várni, amíg halvány zöldből sötét zölddé nem válik és felhalmozódnak bennük az alkaloidok. Ekkor szokták őket fogyasztani.
A könyvben említett bármelyik kaktuszból–a peyot kivételével–élő példányt vásárolhatunk a könyv végén megnevezett forgalmazóktól. Frissen szedett peyot hajtások gyakran kaphatók a feketepiacon 0,5-1$-os áron. Ha peyot hajtást választunk, olyan növényt válasszunk, ami erős és nincs megsérülve legalább 1cm gyökérkezdeménnyel az alján. Ha a kaktusz alja még puha, ahol levágták, akkor a kaktuszt egy pár napra félárnyékba kell tenni, amíg a levágott felület száraz, parafaszerű jelleget nem vesz fel. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a növény hajlamos lesz a rothadásra.
A legjobb talajkeverék 3 rész durva homokból, 1 rész termőföldből, 1 rész humuszból készithető. Süssük 200 oC fokon sütőben egy óráig, hogy megöljük a gombákat, baktériumokat, gyommagokat és rovarpetéket. Miután a talajkeverék lehűlt, felhasználható. A növény alsó részét egy gyökereztető hormonba márthatjuk, ilyen pl. a ROOTONE, mielőtt elültetjük. Ez gyorsítja a gyökérfejlődést és gátolja a rothadást. A növényt éppen elég mélyre ültessük, úgy, hogy a talaj ne igazán érje a zöld részét. A talajt enyhén és egyenletesen nedvesen kell tartani. Ha egy magas kaktuszt ültetünk, mint a San Pedrot, akkor a hajtást elég mélyre kell ültetnünk, hogy a talaj elégséges támaszt nyújtson a növénynek. A San Pedro típusú kaktuszokat fektetve is rátehetjük a talajra, így az oldalából nőnek ki a gyökerek, míg a hajtások felfelé nőnek. A San Pedro szinte minden talajban jól növekszik, feltéve ha megfelelő az öntözés.
A kaktuszok főleg tavasszal és ősszel nőnek, nyáron gyökereznek a legjobban, télen pedig pihennek. Habár a kaktuszhajtásokat az év bármely szakában elültethetjük, legjobb esélyük van, ha késő tavasszal ültetjük. Hetente egyszer vagy kétszer alaposan meg kell öntöznünk attól függően, hogy milyen gyorsan veszti el a talaj a nedvességet. Két centiméterrel a talaj felszíne alatt a földnek mindig nedvesnek kell lennie. Télen az öntözést kevesebb, mint felére kell csökkenteni.

A PSZICHOAKTIV KAKTUSZOK HATÓEREJÉNEK NÖVELÉSE

Különböző tényezők befolyásolják a kaktusz meszkalin és egyéb alkaloida termelését. Fontos a nyomelemek széles választékának a jelenléte. A Hoagland A-Z nyomelem koncentrátummal alkalmanként öntözve biztosíthatjuk ezeket az ásványi anyagokat. 1 rész koncentrátumhoz adjunk 9 rész vizet, és ezzel locsoljuk meg a kaktuszt kéthavonta.
A Rosenberg, McLaughlin és Paul által Ann Arborban, a Michigani Egyetemen elvégzett kisérletek bebizonyították, hogy a dopamin a meszkalin prekurzora a peyot kaktuszban. Úgy találták, hogy a tiramin és a dopa szintén a meszkalin prekurzora, de nem olyan közvetlen és hatásos, mint a dopamin. Úgy tűnik, hogy a növényben a tiozin lebomlik és tiramin és dopa válik belőle, ezek újra összeállnak dopaminná, ami nor-meszkalinná alakul, majd végül meszkalinná. Ennek a sorozatnak akkor élvezhetjük az előnyét, ha 4 héttel, mielőtt leszednénk a kaktuszt, dopamint fecskendezünk minden peyotba. A dopamin nagy része meszkalinná alakul ez idő alatt, jelentősen megemelve a növény alkaloidatartalmát. Készítsünk oldatot szabad bázisú dopaminból a sósav 0,05 N oldatában, és 1-2 cm3-t fecskendezzünk bele a kaktusz gyökerébe, és ugyanennyit a gyökér feletti zöld részbe. Hagyjuk, hogy a tű áthatoljon a kaktusz közepéig, fecskendezzünk lassan, és hagyjuk a fecskendőt a helyén egy pár másodpercig az injektálás után. A legjobb, ha injektálás előtt 1-2 hétig megvonjuk a növénytől a vizet, így a növény szövetei könnyebben felszívják a beinjektált folyadékot. Ha dopaminhoz nem tudunk hozzájutni, akkor tiramin és dopa keverékét használhatjuk 6 héttel szedés előtt hasonló eredménnyel. A San Pedro-t és más meszkalint tartalmazó kaktuszokat hasonlóan kezelhetjük a meszkalin termelés növeléséért. Fecskendezzünk a növény tövébe, és újra minden 8-10 cm-nél a növényen egy felfelé haladó spirál vonalat követve. Egy erősítő injekció sorozat adható bármelyik kaktusznak 6-8 hetente, majd 4 héttel szedés előtt, hogy több meszkalint termeljen.
A Donana kaktusz makromerin és nor-makromerin tartalmát is megnövelhetjük, ha tiramint vagy DL-norepinefrint használunk prekurzorként. Az injekciót 20-25 nappal szedés előtt kell beadni. Sorozatos injekciót 45 napos különbséggel lehet adni, hogy az alkaloida felhalmozódás megnövekedjen.

A TISZTA MESZKALIN KIVONÁSA PEYOTBÓL VAGY SAN PEDROBÓL

A meszkalin izolációját az alkaloidot tartalmazó kaktuszból nem nehéz elvégezni, és talán a legkifizetődőbb alkímiai eljárás, amit valaki elvégezhet. Az eljáráshoz szükséges kémiai anyagok könnyen beszerezhetők, és vásárlások nem kelt gyanút vagy érdeklődést a kormányügynökségek részéről. Az alkalmazott berendezés nem drága vagy különösen bonyolult, vagy nagyon könnyen össze lehet állítani közönséges háztartási cikkekből. Az egész folyamatot végre lehet hajtani bármilyen konyhában egy pár órán belül az alábbi instrukciókat követve, és a végső stádiumban ellenőrizhető a folyamat sikere, ha végignézzük a meszkalin kristályok kicsapódását az oldatban. Egy kiló szárított peyot kaktuszból 10-60 g tiszta, fehér meszkalin tűkristály állítható elő, a felhasznált kaktusz potenciáljától függően. Egy kiló szárított peyot átlagos feketepiaci ára 120-250 $-ig terjed (25-50 cent gömbönként). Az Egyesült Államok délnyugati részén élő indiánoknál az ár közelebb van az 50 $-hoz (10 cent gömbönként). A tiszta meszkalin utcai ára 20-30 $, ha valaki elég szerencsés és talál. Egy kiló szárított peyotból 200-1200 $ értékű meszkalin állítható elő. San Pedro-t használva 3-12 g meszkalin várható egy kiló szárított kaktuszból. Egy kiló szárított San Pedro legálisan vásárolható 5-10 $-os áron, ebből pedig 60-250 $ értékű tiszta meszkalin vonható ki.
Őröljünk meg 1 kiló szárított kaktuszt, tegyük egy nagy kuktába, öntsünk rá desztillált vizet és forraljuk 30 percig. Szűrjük le a folyadékot és tegyük félre. Tegyük vissza a pépet a kuktába, öntsük fel újra vízzel és forraljuk újra 30 percig. Szűrjük le a folyadékot, és adjuk hozzá az előzőleg félretett folyadékhoz. Ismételjük meg ezt a folyamatot kb. ötször, vagy amíg a pépnek el nem múlik a keserű íze. Dobjuk el a pépet és csökkentsük az összeöntött folyadék mennyiségét egy nyitott edényben főzve. NE HASZNÁLJUNK ALUMINIUM EDÉNYT. Amikor a folyadék krém sűrűségűre koncentrálódott (kb. 1 liter), hagyjuk abba a forralást és keverjünk hozzá 400 gramm nátrium hidroxidot (lúgot). Ez a meszkalint benzolban jobban, vízben kevésbé oldódóvá teszi. Ha rendelkezésünkre áll egy nagy választótölcsér, öntsük bele a folyadékot és adjunk hozzá 1600 ml benzolt. Öt percig alaposan rázzuk össze a tölcsért és utána hagyjuk állni két óráig. Ha választótölcsér nem áll rendelkezésünkre, a folyamat végrehajtható egy ötliteres szifonnal ellátott üvegben.
Miután két óráig állni hagytuk, a vizes réteg leülepszik az üveg aljára, a benzolos réteg pedig a tetején fog úszni. A két réteg között egy vékony, víz és benzol keverékéből álló emulziós réteg alakul ki. Ha választótölcsért használunk, csapoljuk le a vizes és emulziós réteget, vagy a szifoncsövön át engedjük le a benzolos réteget, ha rögtönzött szifonos-üveg apparátust használunk. Bizonyosodjunk meg afelől, hogy sem a vizes réteg, sem az emulziós réteg nem kerül bele a benzolos rétegbe különválasztáskor. Ha valamelyik réteg mégis belekerül a benzolos rétegbe, a szeparálás alatt, öntsünk vissza mindent a választótölcsérbe, hagyjuk állni és ismételjük meg a különválasztást óvatosabban. Jobb, ha egy kis benzolos réteget hagyunk a vizes és emulziós rétegben, mint ha egy kis emulziós vagy vizes réteg kerül a benzolos rétegbe. Semmi nem fog kárba veszni. Az összes benzol, ami meszkalint tartalmaz, végül meg lesz mentve. Néha a rétegek nem választódnak szét rendesen. Ha ez a helyzet, merítsük bele a választótölcsért egy nagy edény forró vízbe két órára. Ez megtöri az emulziót és meghozza a szeparációt.
Készítsünk két rész kénsavból és egy rész vízből álló oldatot. (Soha ne adjuk a vizet a savhoz, mert fröcsköl; apránként adjuk a vízhez úgy, hogy a vizet tartalmazó mérőedény belső falán öntjük le). Adjunk a savas oldatból 25 cseppet a benzolos kivonathoz egyesével. Dugjuk be az üveget és rázzuk alaposan egy percig, majd hagyjuk állni öt percig. Meszkalin-szulfát fehér csíkjai kell, hogy megjelenjenek a benzolban. Ha ez nem történik meg, rázzuk erőteljesebben az üveget két-három percig, és hagyjuk állni még öt percig. Úgy tapasztaltam, hogy San Pedroból vonva ki a meszkalint, a keveréket alaposabban és hosszabb ideig kell összerázni, hogy a meszkalin kristályok kialakuljanak. Ez feltehetően a növény alacsonyabb meszkalintartalma miatt van. Ez minden peyotra igaz, aminek nincs magas meszkalintartalma. Miután a csíkok megjelentek, adjunk 25 cseppet a savból ugyanilyen módon, rázzuk össze, mint az előbb és hagyjuk állni 10 percig. Újabb csíkok jelennek meg. Adjunk 15 csepp savat, rázzuk össze és várjunk 15 percig, hogy újabb kristályok alakuljanak ki. Adjunk hozzá még 10 csepp savat, és összerázás után várjunk 30 percet. Mérjük meg az oldatot pH mérővel. Az oldat pH értékének 7,5-8 között kell lennie. Hagyjuk a meszkalin kristályokat teljesen kicsapódni. Engedjünk le a benzolból annyit, amennyit lehet anélkül, hogy megzavarnánk az üveg alján levő kristályokat.
A következő lépésekben megmentjük a vizes és emulziós rétegben található meszkalint. Keverjük össze a vizes és emulziós réteget a benzolos folyadékkal, rázzuk össze öt percig, majd hagyjuk állni két óráig, mint az előbb. Óvatosan válasszuk szét a benzolos réteget, kezeljük megint savval, hagyjuk kicsapódni a kristályokat és engedjük le a benzolt, mint az előző lépésekben. Keverjük össze a leengedett benzolt a vizes réteggel és ismételjük meg újra és újra, amíg már nem csapódik ki több kristály. Engedjünk le annyi benzolt, amennyit lehetséges anélkül, hogy a kristályokat is lecsapolnánk.
A következő lépés a maradék benzol eltávolítása a kristályokról. Két módszer közül lehet választani. Az első gyorsabb, de éter szükséges hozzá, ami veszélyes és gyakran nehéz beszerezni. Rázzuk össze a kristályokat a maradék benzollal és öntsük bele egy filterpapíros tölcsérbe. Miután a benzol átfolyt a filteren, öblítsük ki az üres üveget 100 ml éterrel, hogy megmentsük az üvegben levő kristályokat, majd öntsük át az étert a filteren levő kristályokon. Miután átöntöttük az étert a filteren, ismételjük meg az öblítést újabb 100 ml éterrel. Utána hagyjuk, hogy megszáradjanak a kristályok. Ha nem tudunk éterhez hozzájutni, vagy nem akarunk ilyen igen gyúlékony anyagot használni, a maradék benzolt és a kicsapódott kristályokat öntsük egy főzőpohárba. Az edényt többször ki kell öblíteni egy kevés benzollal és azt beleönteni a főzőpohárba, hogy ne maradjon hátra kristály. A főzőpoharat azután forró vízbe kell tenni, amíg az összes benzol el nem párolog.
A következő lépés a meszkalin-szulfát kristályok kitisztítása. Oldjuk fel a száraz kristályokat 200 ml forráshoz közeli desztillált vízben. Adjunk hozzá egy csipet aktív szenet (Norite), és amíg forró, szűrjük le egy újabb filterpapíron keresztül. A forró vizet tartalmazó meszkalin átfolyik a filteren. Az aktív szén magába szívja a meszkalin szennyeződéseit. Miután átöntöttük a folyadékot a filteren, öntsünk még egy kis forró vizet a filterre, hogy kiöblítsünk minden meszkalint, ami a filter papíron fennmaradhatott. Adjunk 10 százalékos ammónia oldatot cseppenként a forró folyadékhoz, amíg a pH értéke be nem áll 6,5-7 közé. Helyezzünk egy forró követ az oldatba, és csökkentsük a mennyiségét 75 ml-re forralással. Vegyük ki a követ, és hagyjuk szobahőmérsékletre lehűlni az oldatot. Ezután tegyük egy fagyasztóba, vagy hűtőbe, amit a leghidegebb hőmérsékletre állítottunk be, majd hagyjuk, hogy majdnem fagyásig lehűljön a folyadék. Kis, fehér, tűszerű kristályok formálódnak a főzőpohár alján és falán. Törjük össze a kristályokat egy üveg keverőrúddal, amíg jéghideg a folyadék, és öntsük át egy filteren. A meszkalin-szulfát nem oldódik fagyponthoz közeli vízben, és nem fog átjutni a szűrőn. Öblítsük ki a főzőpoharat friss jéghideg vízzel, öntsük át a filteren. A kristályok most már tiszta fehérek lesznek, és lámpa alatt, vagy 120 oC-os sütőben meg lehet őket szárítani. További meszkalint lehet megmenteni a vízből, ami áthaladt a filteren, ha elforraljuk kb. 20 ml-re, majd aktív szenet adunk hozzá, amíg még forró, szűrőpapíron át leszűrjük, majd hagyjuk lehűlni közel fagypontra, mint az előbb, leszűrjük hidegen, hideg vízzel leöblítjük, majd megszárítjuk a kristályokat. Ez az ismétlés legalább további két gramm meszkalint kell, hogy eredményezzen. Nagy méretű meszkalin extraktáláskor ezt a folyamatot érdemes többször is végrehajtani.

VEGYES ALKALOIDA KIVONÁS

Számos módszer van az alkaloidok keverékének kivonására a kaktuszokból. A különböző módszerek változó tisztaságot eredményeznek. Például a szárított, porrátört anyagot petróleuméterrel, vagy öngyújtó folyadékkal zsírtalaníthatjuk az extraktálás előtt, hogy eltávolítsuk a lipid tartalmat; a kivonásra használhatunk kombinált oldószereket, mint a metanol/kloroform/ammónium-hidroxid; a kivonatot savassá tehetjük (pH 9,5) 1-N sósavval, leszűrhetjük és moshatjuk egy választótölcsérben, vagy improvizált szifon-üveg készülékben dietil-éterrel, semlegesíthetjük ammónium-hidroxiddal és megszáríthatjuk. Azonban ezek közül az oldószerek közül a legtöbb nehezen beszerezhető. Ez talán rendben is van, mivel ezek közül sok oldószer mérgező, vagy robbanékony, ha rosszul kezelik. Ezen kívül nem is mindig tudjuk pontosan, hogy mit fogunk kivonni. Lehet, hogy az aktív alkotórészek némelyike nem alkaloida. Túl sok tisztítás az aktív anyagokból is eltávolíthat valamennyit. Az itt adott megközelítés olyan anyagokat alkalmaz, amik olcsón megvásárolhatók bármelyik boltban, és biztonságosak. Ez az eljárás minden alkoholban és vízben oldódó alkaloidát és nem alkaloidát kivon, és csak a rostos pépet hagyja maga után.
Törjük porrá a szárított kaktuszt (a tüskéket nem szükséges eltávolítani). Készítsünk keveréket két rész izopropil dörzsalkoholból, és egy rész tiszta, nem habzó, illatosítatlan, színezetlen ammóniából. Áztassuk át az összetört anyagot ezzel a keverékkel, és hagyjuk lefedve állni egy éjszakára. Egyik lépésben sem használjunk alumínium vagy vas edényt. Az áztatás után öntsük fel a masszát izopropil-alkohollal, majd helyezzük forró vízbe hat órára. Szűrjük le a folyadékot muszlinon keresztül, és préseljünk ki annyi folyadékot a pépből, amennyit csak lehetséges. Friss alkohollal ismételjük meg a forralást és szűrést még háromszor. Öntsük össze a leszűrt folyadékokat. Tegyük forró fürdőbe, és párologtassuk el, amíg csak egy kátrány marad. (Ha oldószert párologtatunk inkább villanytűzhelyt, vagy főzőlapot használjunk, mint gáztűzhelyt. Biztosítsunk megfelelő szellőzést, és ne lélegezzük be a gőzöket.) A kátrányt tovább száríthatjuk, ha sütőtálcára szétterítjük, és sütőben a lehetséges legkisebb hőmérsékleten sütjük. Tizenöt percenként vegyük ki és nézzük meg. Ha már majdnem száraznak néz ki, tegyük vissza a sütőbe, azt kapcsoljuk ki, és várjuk meg, míg kihűl.

KAKTUSZ ALKALOIDÁK LEXIKONA

  • Anhalidin: Tetrahidroizoquinolin alkaloida (2-metil-6,7-dimetoxi-8-hidroxi-1,2,3,4,-tetrahidroizoquinolin). A Lophophora és a Pelecyphora tartalmazza.
  • B-O-metilszinefrin: A citrusokban és némely kaktuszban található fenolos B-fenetilamin. Nincs róla farmakológiai adat, de a hasonló B-O-metilepinefrin jelentős központi idegrendszer stimuláns.
  • 3-dimetiltrichocerein: B-fenetilamin alkaloida (N,N-dimetil-3-hidroxi-4,5-dimetoxi-B-fenetilamin). A Pelecyphora és némely Trichocereusz fajban található.
  • Dolichothelin: Imidazol alkaloida pontos nevén N-izovalerilhisztamin vagy 4(5)-[2-N-izovalerilaminoetil]imidazol. Csak a Dolichothele és Gymnocactus fajokban található. A farmakológiai hatása még ismeretlen.
  • Homoveratrilamin: A meszkalin molekula dimetoxi formája (3,4-dimetoxi-B-fenetilamin). Magában nincs hatása, de befolyásolhatja a meszkalin hatását vele együtt használva. A San Pedro kaktuszban található és némely skizofrén vizeletében.
  • Hordenin: Az árpagyökérben és különböző kaktuszokban található fenolos B-fenetilamin. Anhalin néven is ismert (N,N-dimetiltiramin). Enyhe szimpatomimetikus és antiszeptikus hatása van.
  • Makromerin: Nem fenolos B-fenetilamin (N-N-dimetil-3,4-dimetoxi-B-hidroxi-B-fenetilamin). Csak a Coryphantha fajokban található. Állítólag a meszkalin hatóerejének 1/5-ével bír.
  • Meszkalin: Nem fenolos B-fenetilamin (3,4-5-trimetoxi-B-fenetilamin). A peyot, San Pedro és különböző trichocereus fajok fő pszichoaktív összetevője. A Pelecyphora is tartalmazza nyomokban.
  • Metanefrin: A Coryphantha fajokban található gyenge szimpatomimetikus.
  • 3-metoxitiramin: Fenolos B-fenetilamin. A növények közül először a San Pedroban találták meg. Bizonyos agyi rendellenességben és idegrendszeri rákban szenvedő emberek vizeletében is megtalálható.
  • N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamin: A Pelecyphora aselliformis, Coryphantha runyonii és az Ariocarpus fajokban található meg, de peyotban nem. Enyhe norepinefrin lebontó hatása van.
  • N-metilfenetilamin: A Dolichothele fajokban nemrégiben talált nem fenolos B-fenetilamin. Az Acacia fajokban és más növényekben is megtalálható. Texasban a kecskék és birkák néha esznek az Acacia berlandia fajból és ettől imbolygó lesz a járásuk. Az alkaloida hatásáról kísérletekkel kimutatták, hogy kevéssé toxikus. A fenealanin és a metionin a bioszintetikus prekurzorai.
  • N-metiltiramin: Néhány kaktuszban, mutáns árpagyökérben és néhány más növényben található fenolos B-fenetilamin. Feltehetően egy közbenső fitokémiai lépés a tiramin kandicinné metilezése közben. Enyhe szimpatomimetikus hatása és feltehetően antibakteriális tulajdonsága van.
  • Normakromerin: A Coryphantha fajokban található nem fenolos B-fenetilamin (N-dimetil-3,4-dimetoxi-B-hidroxi-B-fenetilamin). Patkányoknál a makromerinnél enyhébb hatást mutat.
  • Pellotin: A Lophophorában és Pelecyphorában található tetrahidroizoquinolin alkaloida (1,2-dimetil-6,7-dimetoxi-8-hidroxi-1,2,3,4-tetrahidroizoquinolin).
  • Szinefrin: Fenolos B-fenetilamin (N-metil-4-hidroxi-B-fenetilamin). Citrusokban, némely kaktuszban és emberi vizeletben található. Jól ismert szimpatomimetikus anyag. Feltehetően a makromerin fitoszintézisének közbenső anyaga.
  • Tiramin: Különböző kaktuszokban található fenolos B-fenetilamin. Enyhe szimpatomimetikus feltehetően valamilyen antiszeptikus hatással.

Ezt olvastad már?

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációjának magyar nyelvű előadása, melynek címe: Hallucinációs módosult tudatállapotok