FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Albert Hofmann: LSD – Bajkeverő csodagyerekem

Albert Hofmann: LSD – Bajkeverő csodagyerekem

Albert Hofmann 69 évvel ezelőtt (1943.06.19.) végezte el a világon elsőként a tudatos LSD kísérletet. 3 nappal a kísérlet előtt, véletlenül tapasztalta meg az LSD hatását majd tudatosan tesztelte ezen felfedezését amiről könyvében így számol be:

[Részletek Albert Hofmann: LSD – Bajkeverő csodagyerekem című könyvéből, teljes könyvet megtalálod a bejegyzés alján]

…Újra és újra azt mondják és írják az emberek, hogy az LSD véletlen felfedezéseredménye. Ez csak részben igaz, hiszen tervezett kutatási program keretében állítottuk elő, és a véletlen csak később jutott szerephez: az LSD már öt éve létezett, amikor sajáttestemen, vagyis pontosabban saját lelkemben tapasztaltam meg váratlan hatásait.Ha gondolatban visszatekintek szakmai karrieremre, és megpróbálom számba venni azösszes iránymutató döntést és eseményt, amelyek végül erre a kutatási területre és azLSD szintetizálásával kapcsolatos tevékenységhez vezettek, akkor a kémiaitanulmányaim lezárása utáni munkahelyválasztásommal kell kezdeni: ha bármilyen másmunkahely mellett döntöttem volna, akkor valószínűleg soha nem jött volna létre az a hatóanyag, amit ma az egész világ ?LSD? néven ismer…

…Mindazonáltal az itt röviden leírt, eredményes, az ergotoxin-probléma megoldásábólkialakuló munka során sem feledkeztünk meg teljesen az LSD-25 jelű anyagról. Az akülönös sejtésem volt, hogy ez az anyag még az első vizsgálatnál megállapítotthatásokon túlmutató további tulajdonságokkal is rendelkezhet, és ennek alapján az elsőszintézis után öt évvel ismét előállítottam az LSD-25-öt, hogy azt most már szélesebbkörű vizsgálatra átadjam a farmakológiai részlegnek. Ez annyiban mindenképpenszokatlan volt, hogy a farmakológiai szempontból egyszer már érdektelennek bizonyult vizsgálati anyagokat általában véglegesen törölték a kutatási programból.1943 tavaszán tehát megismételtem az LSD-25 szintézisét. Ahogy az első előállításkor,úgy most is csak néhány tizedgrammot nyertünk a vegyületből. A szintézis utolsó szakaszában, a lizergsav-dietilamid tartarát (borkősavas só)formájában történő tisztításakor és kristályosításakor szokatlan tapasztalatok zavarták meg a munkámat. Az eset leírását itt abból a jelentésből veszem át, amit akkoriban Stollprofesszornak küldtem:

“Múlt pénteken, 1943. április 16-án a délután közepén félbe kellett szakítanom alaboratóriumi munkámat és haza kellett mennem, ugyanis furcsa, könnyű szédülésselpárosuló nyugtalanság szállt meg. Otthon lefeküdtem, és bódulatszerű, de nemkellemetlen állapotba merültem, amire rendkívül élénk fantáziálás volt jellemző. Azalkonyatban csukott szemmel ? a napfényt zavaróan élesnek érzékeltem ? szakadatlanul fantasztikus, rendkívül plasztikus képek, és intenzív, kaleidoszkóp-szerűszínes forgatag lepett meg. Körülbelül két óra múlva ez az állapot eltűnt.? A figyelemreméltó szimptómák jellege és lefolyása külső, mérgező hatás gyanúját vetettefel, és úgy véltem, hogy ez összefügg azzal az anyaggal, amivel éppen dolgoztam, tehát alizergsav-dietilamid-tartaráttal. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan juthatott aszervezetembe bármennyi is ebből az anyagból, hiszen az anyarozsból származóanyagok közismert mérgező volta hozzászoktatott a kínosan tiszta munkához. De talánaz átkristályosítás során kevés LSD-oldat mégis az ujjbegyeimre kerülhetett, és talán azanyag kicsiny hányada a bőrömön keresztül a szervezetembe került. Ha valóban ez azanyag volt az említett esemény oka, akkor vélhetően olyan anyaggal lehetett dolgunk,ami már a legkisebb nyomokban is hatékony. Hogy a dolog végére járjak, önkísérletreszántam el magam. Óvatos akartam lenni, ezért a tervezett kísérletsorozatot alegcsekélyebb mennyiséggel kezdtem, amitől ? az akkor ismert anyarozs-alkaloidok hatását alapul véve ? még egyáltalán bármilyen megállapítható hatás volt várható: tehát0,25 mg (mg = milligramm, a gramm ezredrésze) lizergsav-dietilamid-tartarátot alkalmaztam.

A következő oldalon látható kép a kísérletről készített 1943. április 19-ki laboratóriuminaplójegyzetem fénymásolata. A felső rész az LSD-tartarát előállításával kapcsolatosjegyzeteket tartalmazza.
IV. 19.

16:20 ? 0,5 ml 1 ezrelékes vizes dietilamid-tartarát oldat = 0,25 mg tartarát. Kb. 10 ml vízzel hígítva ízetlen, megiszom.

17:00 ? Kezdődő szédülés, szorongásérzés. Látászavarok. Bénaság, nevetőgörcs.

Kiegészítés ? Bicajjal haza. 18-tól kb. 20 óráig

IV. 21-én

Legsúlyosabb válság. (Lásd külön jelentés)

Az utolsó szavakat csak nagy erőfeszítés árán tudtam leírni. Akkora már világossá vált,hogy a lizergsav-dietilamid volt a megelőző pénteki különös élmény oka, ugyanis azérzékleti változások és a benyomások az akkorival azonosak, de sokkal mélyebbhatásúak voltak. Csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudtam érthetően beszélni, és arrakértem a laboráns segítőnőt ? akit tájékoztattam az önkísérletről ?, hogy kísérjenhaza. Már a kerékpárral megtett hazafelé úton (autó akkor nem állt a rendelkezésemre, aháború ideje alatt csak néhány kitüntetett személy használhatott autót) fenyegető formátöltött az állapotom. A látóteremben minden hullámzott és torz volt, mintha görbetükrön át nézném. Úgy éreztem, hogy a kerékpárommal tapodtat sem mozdulok. Azasszisztensem később arról számolt be, hogy nagyon gyorsan tekertünk. Miután végülmégis egészben hazaértem, éppen annyira voltam képes, hogy megkérjem kísérőnőmet,hívja fel háziorvosunkat, és kérjen a szomszédoktól tejet. A zavarodott bódulatszerű állapotom ellenére rövid pillanatokra világosan és célszerűen voltam képes gondolkodni ? ugyanis a tej egy általános méregtelenítő anyag. A szédülés és az eszméletvesztés érzése időközben annyira erőssé vált, hogy képtelen voltam tovább egyenesen állni, és le kellett feküdnöm egy szófára. A környezetemijesztő módon elváltozott. A szobában minden forogni látszott, és a jól ismert tárgyak és bútorok groteszk, többnyire fenyegető alakot öltöttek. Minden folyamatosanmozgásban volt, mintha élne, és mintha belső nyugtalanság töltené el. Alig ismertemmeg a szomszédasszonyt, aki tejet hozott ? az este során több, mint két literrel ittammeg. Már nem R. asszony volt, hanem gonosz, alattomos boszorkány színes pofával. Azonban a külvilág ilyen groteszk elváltozásánál sokkal rosszabbak voltak azok a változások, amiket saját magamban, belső lényemben éreztem. Hiábavalónak tűnt azakaratom minden erőfeszítése arra, hogy feltartóztassam a külvilág széthullását és énemfelolvadását. Egy démon költözött belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim ésa lelkem fölött. Felugrottam és sikoltozni kezdtem, hogy megszabaduljak tőle, aztán ismét öntudatlanul hanyatlottam vissza a szófára. Átvette felettem a hatalmat az az anyag, amivel kísérletezni akartam. Az anyag volt az a démon, ami gúnyosan győzedelmeskedett az akaratom fölött. Iszonyú félelem szállt meg, hogy megbolondultam. Másik világba érkeztem, ahol más volt a tér, és más az idő. A testem érzelemtelennek, élettelennek, idegennek tűnt. Meghaltam vajon? Ez volt az átmenet?Időnként úgy éreztem, a testemen kívül vagyok, és mint kívülálló megfigyelő teljesen világosan láttam a helyzetem egész tragikumát. Itt halok meg anélkül, hogy búcsút vettem volna a családomtól ? a feleségem és három gyermekünk aznap a nagyszülőkhöz utaztak Luzernbe. Vajon megérti-e valaha a családom, hogy nem könnyelműen, felelőtlenül, hanem a legnagyobb körültekintéssel kísérleteztem, és hogy ez az eredmény sehogyan sem volt előrelátható? A félelmemet és kétségbeesésemet tovább fokozta nemcsak az, hogy ifjú családom idő előtt elveszíti az apját, hanem az agondolat is, hogy kutatóvegyészi munkámat ? ami nekem oly sokat jelentett ? gyümölcsöző, nagy jövőt ígérő fejlődés közepén kell félbeszakítanom. Eközben keserű iróniával jutott eszembe az is, hogy pont a lizergsav-dietilamid, amit én hoztam a világra, kényszerít arra, hogy idő előtt elhagyjam azt.Kétségbeejtő állapotom csúcspontja már elmúlt, mire megérkezett az orvos. Laboráns munkatársnőm felvilágosította őt az önkísérletemről, mivel én magam még nem voltam képes arra, hogy összefüggő mondatokat formáljak. Miután megpróbáltamfelvilágosítani őt a szerintem halállal fenyegető testi állapotomról, tanácstalanul csóválta a fejét, ugyanis semmilyen abnormális szimptómát nem tudott megállapítani a rendkívültág pupillákon kívül. A pulzusom, vérnyomásom és légzésem normális volt. Ezért aztán semmilyen gyógyszert nem írt fel, bevitt a hálószobába és virrasztott az ágyam mellett.Lassan visszatértem a kényelmetlenül idegenszerű világból a megszokott hétköznapi valóságba. Az ijedelem elpárolgott, és helyét a boldogság és hála érzése foglalta el,ahogy egyre inkább visszatértek a normális érzések és a gondolkodás, illetve nőtt bennem a bizonyosság, hogy végül elkerültem a téboly veszélyét.Innentől valójában elkezdtem élvezni a ? csukott szemem mögött tovább tartó ? színek és formák hallatlan játékát. Kaleidoszkópszerűen változva leptek meg tarka,fantasztikus képzetek, amelyek körökben és spirálokban nyíltak és csukódtak be újra,szín-szökőkutak fakadtak, átrendeződtek és keresztezték egymást egyetlen töretlen folyamban. Különösen érdekes volt, ahogy az összes akusztikus észlelésem, például a kilincs vagy elhaladó autó hangja optikai érzékletté vált. Minden hang egy formában és színben megfelelő, élőn változó képet produkált.Késő este a feleségem hazaért Luzernből. Telefonon közölték vele, hogy rejtélyesrohamot szenvedtem. A gyerekeket a szüleinél hagyta. Addigra azonban már annyival jobban voltam, hogy el tudtam mesélni, mi történt velem.Kimerülten aludtam el, és másnap reggel frissen és tiszta fejjel ébredtem, habár testileg kissé fáradt voltam. Elégedettség és az új élet jó érzése töltött el. A reggeli pompásan ízlett, rendkívüli élvezet volt. Amikor később kimentem a kertbe, ahol a tavaszi eső után már kisütött a nap, mindenfriss fényben fénylett, ragyogott és csillogott. Mintha újonnan teremtődött volna a világ.Minden érzékem a legnagyobb érzékenység állapotában működött, és ez az érzés megmaradt egész nap.Ez az önkísérlet bebizonyította, hogy az LSD-25 rendkívüli tulajdonságokkalrendelkező pszichoaktív anyag. Tudomásom szerint még nem volt ismeretes semmilyen olyan anyag, ami ennyire kis adagban ilyen mélyreható pszichés hatásokat okozna, és ennyire drámai változáshoz vezetne a külső és a belső világ megélésében, és az emberitudatban. Azt is nagyon jelentősnek éreztem, hogy az LSD-kábulatban megélt dolgok mindenrészletére emlékezni tudtam. Erre csak azt a magyarázatot találtam, hogy a normális világkép intenzív megzavarása ellenére az emlékezőképes tudat még az LSD-tapasztalatcsúcspontján sem vesztette el működését. A próba teljes ideje alatt tudatában voltam annak, hogy kísérlet tárgya vagyok, ugyanakkor nem voltam képes arra, hogy ahelyzetemet felismerve és minden akaratomat megfeszítve kilépjek az LSD világából.Ijesztő valóságossággal teljesen reálisnak éltem meg, és rémisztőnek, ugyanis a másik, a megszokott hétköznapi valóság képe tökéletesen megmaradt a tudatomban.Ezen kívül megdöbbentőnek találtam az LSD-nek azt a tulajdonságát, hogy ennyireátfogó és letaglózó kábulati állapotot okozott mindenféle másnaposság nélkül. Sőt,éppen ellenkezőleg, az LSD kísérlet utáni napon ? ahogy már leírtam ? remek fizikai és lelki állapotban voltam.Egyértelmű volt a számomra, hogy az új LSD hatóanyag ezekkel a tulajdonságokkalegyértelműen hasznos lehet a farmakológiában, a neurológiában és főként a pszichiátriában, és felkelti majd a szakemberek érdeklődését. Ugyanakkor egyáltalánnem tudtam még elképzelni, hogy az új anyag az orvosi területen kívül kábítószerként lesz használatos.[7]Annak alapján, ahogy én az LSD-t a maga rémisztő démoni hatalmával az első önkísérletem során megtapasztaltam, egyáltalán eszembe sem jutott,hogy ez az anyag valaha is úgymond élvezeti szerként szerepel majd. Az LSD-kábulatnak a spontán látomásos tapasztalatokkal való jelentős összefüggését is csak ké
sőbb, további kísérletek után ismertem fel, amiket sokkal kisebb dózisokkal, más feltételek mellett végeztem el. A következő napon megírtam a már említett jelentésemet Stoll professzornak az LSD-25 anyaggal szerzett rendkívüli tapasztalataimról, és ebből egy példányt elküldtemRothlin professzornak, a farmakológiai részleg vezetőjének.

Amint arra számítani is lehetett, a jelentésem először hitetlenkedő csodálkozást váltottki. Az igazgatóság azonnal felhívott, és Stoll professzor ezt kérdezte: ?Biztos benne,hogy nem hibázott a kimérésnél? Valóban helyes a megadott dózis?? Rothlin professzoris ugyanezt a kérdést tette fel. Ugyanakkor biztos voltam a dolgomban, hiszen a méréstés adagolást saját magam végeztem el. A kétségeik annyiban jogosak voltak, hogy addig semmilyen olyan anyag nem volt ismeretes, ami az ezredgramm töredékeivel akárcsak alegkisebb pszichikai hatást is gyakorolta volna. Szinte hihetetlennek tűnt egy ilyenhatékonysággal rendelkező anyag.Maga Rothlin professzor és két munkatársa voltak az elsők, akik megismételték azönkísérletemet, habár az általam alkalmazott dózisnak csak egyharmadával. Még így isrendkívül lenyűgözők és fantasztikusak voltak a hatások. Minden kétség eloszlott ajelentésemben szereplő adatokkal kapcsolatosan.

Ezt olvastad már?

Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro - Eindbazen riportja Gino Renzo Cocchella Frisancho-val

Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro

Gino Renzo Cocchella Frisancho (perui sámán) az úgynevezett növényi gyógyszerekkel dolgozik, szakértelemmel rendelkezik a sámánizmus és a tudat területén.