FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Ayahuasca és analógjai: a harmin, a harmalin és a DMT
Az ayahuasca és analógjai: a harmin, a harmalin és a DMT

Ayahuasca és analógjai: a harmin, a harmalin és a DMT

Az ayahuasca és analógjai: a harmin, a harmalin és a DMT

“Don Julio, miféle látomásokat lát, amikor ayahuascát iszik?

“…Sok mindent látok: csónakokat, hajókat, embereket. Szellemeket. Beszélek velük, és mindenfélét mondanak nekem. Vannak halott családtagok, vagy régi barátok. Vannak ősi, általam nem ismert szellemek is… Vannak közöttük jók is gonoszak is. De ezek is csak szellemek… Ha félsz, csak emlékezz erre. Ezek csak szellemek.”1

Az amazonasi őserdő a világ legfontosabb ökológiai katasztrófa-sújtotta vidéke, ahol a nap minden órájában hektárezreket kiirtva és egész fajokat feláldozva terjeszkedik a kizárólag percérdekeket követő erdőégetéses mezőgazdaság: ez az emberi butaság és fennhéjázás nyolcmillió négyzetkilométernyi emlékműve, legtöbbünk sohasem látta még, vagy nem is fogja. Ebből a szomorú, halódó világból jön a kiterjesztett tudat elérésének egyik legerőteljesebb, az emberi történelem során fellelt segédeszköze. Ecuador és Peru területén ezt az orvosságot ayahuasca gyanánt ismerik, a kecsua szó eredetileg, ironikusan, azt jelenti, hogy “a halottak liánja”, vagyis “halottfolyondár”. Kolumbiában és Brazília egyes részein a Tupi indiánoktól származó yagé név is él (h-val ejtik), és az Amazonas vidékén terjedő mesztic vallási kultuszok Santo Daiménak hívják.

Az ayahuasca-ra, mely két erős hallucinogén anyag szinergiájára épül, valóban illik, amit a hatvanas években mondtunk: “Far out!” (kb.: “Ez már túl van mindenen”), és “Something else!” (Ez aztán igazán más!)
Az ayahuascát természete elkülöníti a legtöbb hallucinogéntől. E látomások tartalma és minősége valósággal lehengerlő mennyiségű okkult jelenést tálal fel a használójának. A szer fogyasztói valóságnak élik meg az élményt, nem “hallucinációnak” a szó szoros értelmében, egyfajta kapunak más világok felé, melyek a mienkkel párhuzamosan léteznek.2

Noha nevét gyakran szinonimaként alkalmazzák a Banisteriopsis caapi nevű óriás őserdei kúszónövény leírására is, az ayahuasca, mint hallucinogén anyag nem egyetlen növényt jelent, hanem a két nagyon is különböző növény keverékét. Senki se tévesztené össze a Martinit egyik pszichoaktív alkotórészével sem: sem a ginnel, sem a vermuttal, hasonlóképpen nincs is olyan, hogy ayahuascanövény, vagy yagé-növény, mint ahogyan nincs önmagában Martini ital sem. Az ayahuasca szó helyesen a pszichoaktív keverékre utal, amelynek erőssége változhat az elkészítő ügyessége szerint.

Noha minden sámánnak saját titkos formulája van a keverékre (valószínűleg nincs is két egyforma belőle), a valódi ayahuasca mindig két alkotóelemet tartalmaz, a béta- karbolint és a fripiamm-alkaloidot. Az elsőt főként a (harmin és harmalintartalmú) Banisteriopsis caapi nevű kúszónövényből állítják elő, a másodikat pedig (N,N-dimetil- triptamin, vagyis DMT), a Psychotria viridis nevű bokor leveleiből. (Noha a növényfajták váltakozhatnak, az alkaloidok állandóak.) Érdekes megjegyeznünk, hogy orálisan adagolva ezen növények egyike sem pszichoaktív. (Nagyobb, toxikus mennyiségben a harmin/ harmalin állítólag hallucinációkat hoz létre, de kevésbé hősies mennyiségekben leginkább csak nyugtató, legrosszabb esetben hánytatószer.) A DMT semmilyen mennyiségben nem lesz aktív szájon át, hacsak nem egy MAO-inhibítor (a monoaminooxidáz enzim működését gátló) vegyülettel használjuk. Éppen ez az az elv, amely miatt hatásos lesz az ayahuasca: a Banisteriopsis caapi folyondár harmala- alkaloidjai erős, de ideiglenes MAO-gátlók, melyek együttműködnek a DMT-t tartalmazó Psychotria viridis leveleivel, s így hozzák létre a legmélyebb pszichedélikus kalandot.

Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a MAO-gátlás összetett kérdés, s nem könnyen fogható fel a mindennapi tapasztalat tükrében. Valójában a nyugati tudomány negyven évvel ezelőttig nem is értette teljesen. A “primitív” amazóniai ayahuasca-készítők már több száz, ha nem több ezer éve használják ki ezt a kölcsönhatást. Az antropológusok szerint ezek a törzsek (egymástól távoli területeken élnek, különböző nyelveket beszélnek, és sokan közülük halálos ellenségek) egymástól függetlenül próba-szerencse módszerrel fedezték fel az ayahuascát. Vegyük csupán az őserdő egyetlen négyzetkilométer nagyságú területét (nem is említve a növények összes lehetséges kombinációját): hogy minden egyes törzs a többitől függetlenül fedezze fel a megfelelő keveréket, pusztán magától, “próba-szerencse” módszerrel – nos ennek kicsiny valószínűsége erősen igénybe veheti a képzelőerőt.

Az indiánoknak nincs gondjuk ezzel a rejtéllyel. Ők azt mondják, hogy maguk a növények tanították meg őket arra, hogyan kell az italt elkészíteni.

Az indiánok szerint a yagé az istenek különleges ajándéka, és csakis az indiánoké. “A mi iskolánk a yagé, a mi tantárgyunk a yagé.” mondhatják, és a yagét valahová a tudás és a társadalom eredetéhez teszik. A yagé tanította meg az indiánoknak, hogy mi a jó, és mi a rossz, valamint az állatok, az orvosságok és az ehető növények tulajdonságait.3

Már korábban láthattuk, hogy világszerte él a sámáni kultúrákban az a hiedelem, hogy minden növényfaj “szellemeket” tartalmaz, melyeket sámáni szövetségesként munkára lehet fogni. Eme példa esetén nehezebb bármilyen jobb magyarázattal előállni: a modem tudomány csak az ötvenes években fedezte fel a MAO-gátlás jelenségét, alapkutatások során, kifinomult laboratóriumi kísérletek közepette, egy olyan világnézet alapján, ami legalább annyira távol áll a gyakorlati sámánizmustól, mint amennyire távol állnak tőlünk az ő gondjaik.

Fontos itt hangsúlyoznunk, hogy a MAO-gátlás az emberi anyagcsere rendkívül fontos alapelve, amit alaposan meg kell érteni annak, aki az ayahuascával vagy annak analógjaival akar kísérletezni.

Mindezt jól magyarázzák az alábbiak:

A monoamino-oxidáz enzim (MAO) az emberi testben termelődik, mint valamiféle kémiai fehérvérsejt. Az a dolga, hogy az elfogyasztott ételben található potenciálisan veszélyes aminokat lebontsa, és ártalmatlanná tegye. A monoamino-oxidáz a kémiai immunrendszer egyik építőköve, amely segíti az anyagcsere szabályozását és a test egészséges kémiai egyensúlyának fenntartását. A monoamino-oxidáz blokkoló olyan molekula, amely gátolja a monoaminooxidáz védőhatását. (Metaforánkat kiterjesztve, kémiai AIDS-vírushoz hasonló, mert kikapcsolja a kémiai immunrendszert.)

Sokféle anyagól kategorizáltak már MAO-gátlókat, amelyek két kategóriába tartoznak: vagy reverzibilisek, vagy irreverzibilisek. Az irreverzibilisek valósággal elpusztítják a testben a MAO-t. Noha irreverzibilisnek hívják, ez a folyamat sem tartós, de két hétre van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy új MAO-enzimet termeljen. Bár sok irreverzibilis növényi alapú MAO létezik, én csupán szintetikusakkal találkoztam, pl. a Tranylcypramine (Amerikai gyógyszer: Parnate), amely gyakorta rendelt antidepresszáns.

A reverzibilis MAO-gátlók azonban sokkal rövidebb ideig ható anyagok, mint az a nevükből is kitűnik, s igen hasznos lehet, ha egy triptamin-hallucinogénnel együtt használjuk. A Banisteriopsis caapi-ban jelenlévő harmala-alkaloidok (harmin és harmalin) hatása visszafordítható, s körülbelül 6 óráig élnek a testben – ez az átlagos ayahuasca-trip időtartama. Ilyenkor az történik, hogy az ayahuasca-ital harmala-alkaloidjai leállítják a test monoaminooxi-dáz-termelését, így a DMT-alkaloid képes az agy szinapszisaival közvetlenül érintkezésbe lépni. Mint egy középcsatár, aki ideiglenesen leállítja az ellenfél védelmét, hogy a DMT jobbszélső zavartalanul berúghassa a gólt.

Ez a gátló hatás azonban nem válogatós, sok más anyagot is beenged az anyagcserébe. Amikor a MAO-védelem ki van kapcsolva, a test sokféle veszé-lyes kémiai reakciónak van kitéve. A monoamino-oxidázt bénító anyagok esetében nyilvánvalóan az a legfőbb gond, hogy ha nem elég bölcsen, azaz ha nem sámáni módon használják őket, akkor bele lehet halni a használatukba. Kötelezőek az étrendi megkötések, ha MAO-gátlókkal élünk! E fegyelemnek kivétel nélkül alávetik magukat az ayahuascát használó délamerikai sámánok is:

A növény tanulmányozásával együttjáró étrendi korlátozások szükségességét – azzal együtt, hogy megkövetelik a cölibátust is – egyetlen vegetalista sem felejtette el kiemelni. A testet meg kell tisztítani ahhoz, hogy a szellemek birodalmába utazhasson. Csak így tehetnek szert az újoncok a lelki segítőkre, csak így tanulhatnak meg z’caros-dalokat, és csakis így kaphatják meg yuchjuy-ukat, (ejtsd: jacsaj), yuwsa-jukat, (jausza) vagy muriri- jüket. Ezt a nyákot beavatása során kapja a beavatandó újonc, vagy az elősámántól, vagy a szellemektől… Csak úgy lehet valaki jó vegetalista, ha évekig betartja az étrendet… Az indián és mesztic sámánizmus hanyatlásának egyik fő oka az, hogy a fiatalok nem törődnek a bonyolult étrendi megszorítások betartásával.4

Már az eddigiekből is kiderült: igen valószínűtlen, hogy az ayahuascából valaha is rekreációs drog válik. Hatalmas erejű hallucinogén, amelyet senkinek sem szabad habzsolni gondatlanul, vagy anélkül, hogy megértené a szervezetben való működését. Az értelmes, hiteles információkon alapuló használat meglehetősen veszélytelen – de az esztelen használat könnyen halálos is lehet. A legelső aranyszabály, amit nyugati, drogokkal kísérletező embereknek emlékezetükbe kell vésniük:

A harmala alkaloidokat (vagy bármilyen már MAO-gátlót) tilos együtt használni amfetamin -típusú drogokkal – ez különösen vonatkozik a Peyote-ra és a San Pedro-ra, csakúgy, mint az MDMA-ra (Ecstasy)

Ha valaki nem veszi figyelembe ezt az intést, számoljon a következőkkel:

Súlyos, korábban nem tapasztalt fejfájás az nelső jel, mely könnyen lehet, csak az első hírvivője a betörő krízisnek, mely cerebrovascularis (agyérkeringési) zavarokhoz és halálhoz vezethet. A magas vérnyomást a következő tünetek kísérik: fejfájás, szívdobogás, pirulás, hányinger és hányás, fotofóbia és van úgy is, hogy hiperpirexia, aritmiák és pulmonáris ödéma (tüdővérzés)… A magas tiramintartalmú ételekkel kell a legjobban vigyázni. Ez a vegyület az erjedéskor keletkezik. El kell kerülni bármiféle régóta álló, fehérjében dús ételt…

[A tiltott ételek listáján – változó erősséggel -szerepel a sajt, a sör és a bor, az ecetes hering, a csiga, a csirkemáj, az élesztős termékek, a füge, a mazsola, a savanyú káposzta, a kávé, a csokoládé, a szójaszósz, a tejszín és a joghurt.]

A monoaminooxidáz-gátló anyagok, sok más gyógyszerhez hasonlóan szinergikus hatásúak,
így jöhetnek létre néha a magas vérnyomással járó krízisek. A MAO-gátlók a következő gyógyszerekkel vezethetnek szinergiára: amfetamin, dextroamfetamin, metilamfetamin, efedrin, prokain (amelyben többnyire van norepinefrin is), epinefrin, metildopa, fenilpropanolamin (Az utóbbi három az USA-ban szabadon vásárol ható, megfázás elleni gyógyszer)…

Nagyon komoly lehet a MAO-gátlók okozta akut mérgezés. A mérgezés jelei többnyire csak 11 óra után, vagy még később jelentkeznek… A komoly túladagolás legjellemzőbb tünete a hihetetlenül magas vérnyomás. A vérnyomás emelkedése elősegítheti a pulmonáris oedemát, a vérkeringés leáll, vagy agyvérzés okozza a halált.
Tünetileg kezeljük a komoly túladagolást. Mivel a magas vérnyomás életveszélyes lehet, később határozattan avatkozzunk be fentolamin-nal… 5.0 mg iv. 0.25-0.5 mg adagolásban fen-tolamint adunk 4-6 óránként im. a vérnyomás szinten tartására. Ha ez a gyógyszer nem elérhető, a klórpromazin is jó. Kezdeti dózis: 50 mg im, 25 mg im. dózisokkal követjük 1-2 óránként a vérnyomás szinten tartására. Állandóan figyeljük a páciens vérnyomását, mert a hypertensio szakaszát jelentős hypotensio (alacsony vérnyomás) is követheti.5

Noha én magam még sohasem próbáltam igazi őserdei ayahuascát, analógjaival kapcsolatos korlátozott élményeim meggyőztek arról, hogy normális ember nem fogyasztana ilyet egy Grateful Dead koncertre, vagy bármilyen más “szórakozási” célzattal. Ahhoz túl intenzív és testileg is legyengít. Vajon hogyan lehet megértve és betartva a korlátozásokat az ayahuascát megfelelő módon – sámáni módon -fogyasztani?

A yagé fogyasztása rémes: rázkódások, hányás, émelygés, szarás, izomfeszültség. Mégis csodálatos, rettenetes és megállíthatatlan. A Vaupes környékén az erdeiekkel élő Irving Goldman 1939-ben azt nyilatkozta: “…a Cubeo indiánok nem a kellemes hallucinációk kedvéért fogyasztják, hanem az egész élmény intenzitása miatt, amely az egész érzékelési skálán tapasztalható. Senkivel sem találkoztam még, aki úgy tett volna, mintha élvezné.” Az ürülékben látomások vannak. A hányás árama szerintük gyakran kígyóvá vagy kígyók egész áradatává változik, amelyek kimennek és bejönnek. Az orrváladék áramában, a hasmenésben, a hányásban, a nevetésben vagy a könnyekben azonban ott rejlik a varázslatra épülő sámáni mitológia megélt élménye. E tekintetben teljes ellentétben áll a kereszténység rettenetes hatalmának domináns formájával, mely az engedelmesség államvallása. Ebben a yagé-világban semmiképpen sem lehetne a szart és a szentséget egymástól elkülöníteni.6
Az ayahuasca egzotikus keverék. Kevesen tudunk azonban elutazni Amazóniába csak azért, hogy megkóstoljuk. Pedig a növények, melyekből a hagyományos receptek szerint készül, trópusiak, melyek nem élnek meg az őserdőn kívül. Erre Terence McKenna figyelt fel, s a következő megoldást javasolta:

Valószínűleg csak az ayahuasca DMT-t és béta-karbolint a megfelelő arányban tartalmazó analógja tehetik a tapasztalatot olyanok számára is elérhetővé, akik nem ott élnek, ahol őshonos.7

Pontosan ez az “ayahuasca-analógok” alapötlete. Azaz, ha találunk más, a Banisteriopsis caapi és a Psychotria viridis alkaloidjait tartalmazó kevésbé trópusi növényeket (melyek könnyebben termeszthetők az északi vidékeken), akkor a pszichedélikus élmény majdnem mindenki számára elérhetővé válik a bolygón, aki hajlandó termeszteni és összevegyíteni az alkotórészeket. A tökéletes ayahuasca-analóg keresése ma az egyik legfontosabb kutatási terület az amerikai pszichedélikus szubkultúrán belül.

Szerencsére több olyan nem-tropikus növény is van, amelyekből a kémiailag azonos összetételű ayahuasca-ital állítható elő. A MAO-gátló részt a Szíriai rutafű (Peganum harmala) nevű fantasztikus növényben találták meg. A magokból 4% harmin-harmalinkeveréket izoláltak, amely már igen erős koncentráció, sokak szerint felülmúlja az eredeti amazóniai Banisteriopsis caapi-liánét Valójában a harmala alkaloidok e növényről kapták a nevüket.
A Szíriai rutafű régóta ismert Kisázsiában, ahol a magvait a “törökvörös” nevű szőnyegfesték készítéséhez használják. Valószínűleg egy ismeretlen növénybarát hozhatta át az Újvilágba. A termesztő az új-mexikói Deming városban élt, ahol a Peganum harmala elvadult, és 1938-ra már a texasi Pecos városáig is elhatolt. Mára – hivatalos források szerint -már Texasban, Új-Mexikóban, Arizonában, Nevadá-ban és Kaliforniában is elterjedt. Még azt is hallottam, hogy a montanai telet is átéli, tehát nyilvánvaló, hogy ha egyszer már jó helyen ültették el, úgy igénytelen sivatagi évelővé válik.

A hivatalos jelentések azt próbálják elhitetni, hogy ez a növény “túlságosan elterjedt” (vannak területek, ahol bevették a gyomirtó programba), de nemrégiben, fogadott hazájában tett gyűjtőutamon alig találtam belőle. Egy jó helyre leltem a 10-es gyorsforgalmi mellett Fort Stockton és a texasi El Paso között. 1992 augusztusára már több szíriai rutafűnövényt is láttam az autópálya elválasztósáv-jában, a 159-es kijárat mellett rögtön keleti irányban. Kb. fél pint magot gyűjtöttem három növényről, s volt ott még egy jó pár.

A sámáni alkalmazás mégis azt követeli, hogy az ember maga nevelje növényét a maghoz. Hihetetlen mennyiségű finom szintű energia cserélődik ki a termesztő és a növény között. Ez talán misztikusnak hangzik, de aki csinálta már, érteni fogja, mit akarok mondani. Sokkal többről van itt szó, mint amit a bal agyféltekére koncentráló logika sugallhatna; “művelt” nyugatiakként nem vesszük komolyan a képzeleti világ lényeit, s ezért, hátrányunkra, ők is lenéznek minket.

Kell hogy legyen spirituális kapcsolatunk, hogy erőt adhasson. Megfelelőnek kell lennie létformánknak, mert spirituális lények befolyása alatt állunk. Léteznek, még ha nem is látjuk őket. Ők azok, akik vigyáznak a növényekre. Ők az őrzők, akik felügyelnek a növényre. Ezért nem is szolgálnak látomással annak, aki nem felel meg ennek a ciencia vegetalistának, amit régen úgy hívtak, hogy alquimia palistica (növényi alkímia).8

Hogy az ember kitartását lemérje, a Szíriai rutafű minden termesztői bölcsességünket igénybe veszi: nem bostoni páfrány ez, hanem egy furcsa, bonyolult “gyom”, ami a legpusztább sivatagi talajban is megnő, de termesztése igen nehéz, még a legellenőrzöttebb üvegházi körülmények között is. Jó kiindulási alapot nyújthatnak egy ritka növényekre specializálódott kertészet alábbi termesztési utasításai az egyedi élményhez:

Termesztés: A magok igen jól kicsíráznak, ha vékonyan szórjuk a talajba, s kissé benyomogatjuk őket. A növényeknek enyhén szűrt napfényre, meleg hőmérsékletre, és folyamatos nedvességre van szüksége. Egy darabig hagyjuk így őket, még akkor is, ha sűrűn nőttek, mert végzetes lehet a fiatal palánták megzavarása. Amikor már úgy tűnik, hogy tövük eléggé megerősödött, elővigyázatosan ültessük át őket, különösen ügyelve a finomabb hajszálgyökerekre és a hozzájuk tapadó földre. Ne törjük meg, és ne csupaszítsuk le a palánták gyökerét. Ültessük most kissé mélyebbre a növényeket mint korábban, és egy ideig tegyük ki a napra. Locsoljuk, de ne vigyük túlzásba. A vetőkeverékből még évek múltán is előjöhetnek új palánták. Elég kis helyet foglal el ama élettér, amit e faj szeret. A természetben, noha nyáron és ősszel az anyabokrok ezrével vetik a használható magokat, elég kevés kel ki. A palánták természetes környezetben is mindig speciális mikroklímát követelnek, pl. patanyomokban kelnek ki szívesen: lehet, hogy azért, mert több nedvesség és árnyék éri őket a lábnyomban.

Gyakran remekül kihajtanak a magok, de később speciális termesztési körülményeket igényelnek. Jó a homokos talaj keverék, de csak annyi víz kell, amennyi feltétlenül szükségesnek tűnik. Részben takarjuk el a növényeket a déli naptól, de tartsuk őket melegen. Természetes környezetében elég hideg van éjszaka, de ez csak a száraz évszakokban van így, és sokan azt mondják, hogy jó eredményeket értek el úgy is, hogy a tél kezdetén hagyták kiszáradni növényüket és hideg, sötét helyen tárolták, majd tavasszal visszanevelték. Van néhány öreg anyanövényünk, amelyek olykor egy egész évet életjelek nélkül töltenek el, de később egy teljesen megjósolhatatlan időpontban zöld leveleket hajtanak.9

Sajnos igen nehéznek találtam a Peganum harmala magról való termesztését. Miután féltucatnyi növényt felneveltem fiatal palántakorukig, többé sohasem indítanám el őket lapos tálakban, ahogyan fent ajánlják. Bár ezek a magok kicsik, érdemes rájuk áldozni annyit, hogy egyenként ültetjük el őket (alkalmanként csipesszel) a palántacserepekbe, amelyekből később átültethetjük őket a nagy cserepekbe. Az átültetés igencsak megviseli a palántákat, s megspórolhatjuk magunknak a sok aggódást, amit magukhoz térítésük okoz, ha hajlandóak vagyunk egyenként foglalkozni velük. Ha már a palántacserépből ültetjük át őket, mindenhová gond nélkül kiültethetők.

Bár felleltük a Szíriai rutafűt, mint a legjobb esőerdőn kívüli harmala-alkaloidforrást, kevésbé állunk jól DMT-forrásokkal. Nem mintha nehéz lenne DMT-t tartalmazó növényeket találni. A Desmanthus illinoensis (az Egyesült Államok középnyugati vidékén honos hüvelyes gyom a Legummosoe-családból), az Arundo donax (bambuszszerű növény, Indiából származik, ma Amerikában több helyen vadon nő), és a Phalaris arundinacea (gyakori fűféle) mind tartalmaznak DMT-t különféle koncentrációban. Vannak arra utaló jelek, hogy ez az alkaloid elég gyakori -csupán eddig nem elemezték a számításba vehető növényeket a mai kémia bonyolult módszereivel.

A Leguminosae például egy igen nagy botanikai család, több DMT-tartalmú növény otthona. Egyszer már azt hittem, hogy ráakadtam egy Desmanthus növényre egy texasi országút mellett. Texasban az útpadkákat is nyírják, s az ott élő növényeket nyaranta többször is alaposan visszacsonkolják. Amit Desmanthusnak hittem, valójában egy csökött mesquite-bokor volt, amely elterjedését tekintve talán az egyik leggyakoribb gyom Texasban, de szintén a Leguminosae családba tartozik. A Desmanthus és a mesquite levélmintái nagyon hasonlóak.

Kíváncsiságból – miután hibámat felfedeztem – felütöttem Michael Moore Medicinal Plants of the Desert and the Canyon West (A nyugati sivatagok és kanyonok gyógyfüvei) c. munkáját a mesquite címszónál, s rájöttem, hogy ennek a növénynek bizonyos fajtái a leveleikben, tokjaikban és a kérgükben 5-hidroxi-triptamint és triptamint tartalmaznak. Eme alkaloidok molekulárisan nincsenek messze a DMT-től, vagyis az N,N-dimetil-triptamintól. Azt gondolom, hogy valószínűleg igen sok DMT tartalmú növény nő körülöttünk, s talán érdemes lenne a Leguminosae családba tartozó példányokkal kezdeni a keresést.

Az Egyesült Államok területén fellelhető három DMT forrás közül az Arundo donax a leggyakoribb, de ez legkevésbé alkalmas az ayahuasca előállítására. Gázkromatográfiás vizsgálatokkal kimutatható, hogy a DMT-n kívül több kellemetlen mellékhatást okozó alkaloidot is tartalmaz. Egyszer például 1 g Peganum harmala kivonatot nyeltem le 50 mg Arundo donax kivonattal. Semmi pszichoaktivitást nem tapasztaltam, de visszafogott allergiás reakcióim támadtak. Alig telt el egy óra, látásom megromlott, alig tudtam elolvasni egy folyóirat cikkeit. Később nedvesek és kissé duzzadtak lettek a szemeim. Másnap közepes szemgyulladással ébredtem és itt-ott kiütések jelentek meg a testemen. A tünetek három nap alatt húzódtak vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy vigyáznia kell annak, aki új növényekkel kísérletezik, különösen ha olyanokkal, amelyek sámáni használata nem ismert.

A mai napig nem próbáltam ki a Desmanthus illinoensis kivonatát (prérimimóza, illinoisi csomófű) de levelezőim tájékoztattak arról, hogy az egyik közeli faj, a Desmanthus leptolobus még több DMT-t tartalmaz. Az alkaloidok mindkét fajnál a gyökérkéregben lelhetők fel, amit rögtön a begyűjtés után le kell fejteni a gyökértestről. (Száradás után sokkal nehezebb feladat a test és a kéreg szétválasztása.) Ennek egyik legegyszerűbb módja, ha a frissen szedett gyökeret kalapáccsal szétzúzzuk. Ettől a kéreg felreped, s könnyebben lehántható, s szárítható a későbbi feldolgozásig. (Az alkaloidkivonat-készítés módszereit könyvünk későbbi fejezetében tárgyaljuk.)

Valamennyi ma Észak-Amerikában megtalálható DMT-forrás közül a Phalaris fű egyes változatai tűnnek a legígéretesebbnek mind a termesztés, mind a kivonat készítés tekintetében. Mivel az Arundo donaxnak és, a Desmanthus illinoensisnek csupán a gyökérkérge tartalmazza a keresett alkaloidot, az ott található anyagok előállításához egy jó pár éves példányt kell feláldozni. A Phalaris fű DMT-tartalma viszont a levelekben és a szárakban koncentrálódik. Erőteljes kivonatok készíthetők már akkor is, ha csak nyessük a növényt, így nem kell feláldoznunk az anyanövényeket. Ezen kívül a Phalaris- t könnyű termeszteni, kiállja a fagyos kanadai telet is, s szinte mindenhol megterem. Noha elég durva fű, ház előtti gyepként is ültethetjük. Ebben az esetben egyetlen fűnyírásból egész évre elégendő DMT-t nyerhetünk ayahuasca szeánszainkhoz.

Én 125 mg harmalakivonathoz 50 mg Phalaris fű kivonatot kevertem. Ezúttal nem voltak allergiás reakcióim, s az ital határozottan pszichoaktív volt. Sajnos a legtöbb ayahuascakeverékhez hasonlóan ezt is erős hányinger hullámok kísérték. Az élményt Shulgin Plusz 2-vel értékelné: határozottan hatott, de nem annyira, hogy ne tudtam volna közbelépni, ha szükség lett volna rá. Erősebb is lehetett volna a trip (mondjuk, úgy kb. két szárított grammnyi Psilocybe cubensis-nek megfelelő), de határozottan pszichedélikus volt.

Mint általában a kimondhatatlan állapotokat, ezt is elég nehéz szavakba foglalni. Azt érzékeltem, hogy legalább három energiamező sugárzik testemből, különféle hullámhosszokon. Szokatlan érzés, még sohasem találkoztam vele. Erős, álomba ringató látomásaim voltak, melyeket azonnal elfelejtettem. Nagyon nyugodt “gyengeség”-érzés árasztott el, mintha tudatomat csak egy vékony fonál kötné össze a testemmel. Nem állítanám, hogy testen kívüli élmény volt, de közel járhatott ahhoz. Bár határozott problémát jelentett az émelygés, végül is nem hánytam. (Ez nem volt jó stratégia, mert az élmény valószínűleg jóval intenzívebb lett volna, ha nem arra összpontosítom figyelmem és energiám nagy részét, hogy visszafogjam a hányást. Az ilyen helyzetekben az játszik jól, aki alárendeli magát a bekövetkező eseményeknek).

A dél-amerikai Santo Daime kultusz egy nyugati beavatottja szerint az emésztőszervi zavar nem elkerülhetetlen, s nem is igazi mércéje az ayahuasca-trip valódiságának. (Más szavakkal, a Native American Church sok, peyote-ot fogyasztó tagjától eltérően, akik szerint az ember spirituális fejlődésének mércéje az, hogy milyen fokozatú émelygést érez, az ayahua-sca bennszülött fogyasztói jobban szeretik, ha nem kell annyit foglalkozniuk a hányingerrel.) Az étrendről azt derítette ki, hogy ha egy gramm lecitint fogyaszt az ember az előző napon, majd a szeánsz előtt két órával ismét, akkor az émelygés nagyrészt elmarad. Ezen kívül az ayahuasca-tea ivása után szeletelt gyömbér rágásával szüntethető meg a rossz szájíz.

Ami az étrendet illeti: a fűszerezetlen hal és a banán a klasszikus ayahuasca-bevezető étrend az amazonasi vidékeken. Megfigyelései szerint a perui ayahuasquerók a legszigorúbbak – egysíkú, főként vegetáriánus étrendet írnak elő. A nyugati emberek számára, akik többnyire nem tudnának ilyen szigorúak lenni önmagukkal szemben, a minimális diéta (azon anyagokon túl, melyeket amúgy is tilos elfogyasztani egy MAO- gátlóval) megtilthatja a kávét és az alkoholt, s a zsíros ételek szintén kerülendők.

Az ayahuasca-analógokkal kísérletezők úgy tűnik egyetértenek abban, hogy az ayahuasca-analógok közös fogyasztása gyakran gyógyító krízis felé vezet, itt egy csoport jegyzete olyanoktól, akik 125 mg harmalát fogyasztottak 50 mg Phalarisszel:

Először a harmala-kivonatot nyeltük le, s széthúztuk a kapszulákat a nyelés előtt. A Phala-ris alkaloidot negyedóra múlva ettük, csupán annyi etilalkohollal eloszlatva a gumiszerű kivonatot, amennyi a feloldáshoz szükséges. Ehhez kis mézet, C-vitamint és vizet kevertünk, hogy emészthetőbb teát készítsünk…

1992 december 15… Hatan vagyunk. Olyan mintában foglalunk helyet, mint L. álma mutatta. Én éppen neki háttal ülök, A, N, M, és S. ül a négy világtáj szerint. Fél óra múlva L. elkezd ringatódzni, dalolni, azt ismételgetvén, hogy “Emlékszem,..Emlékszem…” Gyógyító válságba esett, és megkezdte a tisztulást. Később azt mondta, hogy visszament a DNS-ébe, s mindenféle megőrzött emléket felderített magában, egészen vissza az ősóceánig. A gyomra mindezt nagyon rosszul viselte, az én első őserdei tripemre emlékeztetett. Körülbelül egy hétig még ebben a gyógyító transzban maradt. A. és én belefogtunk sámándolgainkba. A. énekelt, és hangokat küldött L. testébe.

Én továbbra is ültem, és vele éne-; keltem, hogy segítsem a munkáját. Egyszer szívással is kiszedtem és kitisztítottam valamit L. teste számára, máskor kapcsolódni akartam hozzá, s kihívni, de nem akarta, hogy bárki is hozzá nyúljon. Remek vizsgát tett a fűcsörgő. M, S. és N. csendben magukban ültek. Kb. hat óra elteltével…
Úgy tűnik, belső látomásszerű, információs jelentése van ennek az élménynek, ha egyedül fogyasztjuk sötétben. Másrészt az ismerősökkel való együttlét fokozhatja a sámáni élmény gyógyító hatását, miközben erősíti a személyközi kapcsolatokat és kötődéseket. Gyakran van úgy, hogy egy ember merül gyógyító krízisbe, és többen mások sámáni módszerekkel segítik őt. Egyszer csak minden megoldódik, azután mindenki mélyebb fizikai és mentális terekbe hatol, együtt a többiekkel.. Az eredmény: energetikai kapcsolódások sora, a gyógyító folyamat részeként. Az élmény finom, könnyed vibrációja gyakran egy egész hétre is elhúzódik. Testileg utána jobban vagyok, mint a gomba után – megerősít, ahelyett, hogy elfárasztana.10

A csoportos kísérletekkel szemben a magányos ayahuasca-élmény “belső képzeletbéli és információs középpontja” gyakran egy tanárral, idegennel vagy valami személyes fejlődés irányába húzó erővel kapcsolja össze az embert. Íme egy drámai beszámoló egy levelezőmtől, aki fél-analógot fogyasztott, Peganum harmalát az eredeti Psychotria viridis levelekkel.

10 gramm Psychotria viridis levelet és 8 gramm Peganum harmala magot használtam a kísérlethez, mindkettőt egy növényeket postán értékesítő cégtől vettem. Turmixgépben összekevertem őket, és nyolcliteres fazékban több napon át összesen 8 óráig főztem. Kb. négy óra főzés után a vizet másik kondérba tettem, és új vízzel még négy órát főztem.

Akkor a növényi anyagokat eltávolítottam, a két folyadékot összeöntöttem és főztem, amíg két és fél deci zöldesfekete folyadék maradt vissza. A második főzésnél kissé elszámoltam magam – elaludtam, s arra ébredtem, hogy elfogyott a víz. Azonnal friss vízzel töltöttem fel, s a víz elnyerte egy idő után megfelelő sötét színét. Lehet, hogy ez a hibám hatott az ízére, de nem károsíthatta meg az alkaloidokat.

Nem voltak tiszta szándékaim, csak annyi, hogy valamit fel akarok fedezni. Senkit sem ismertem, aki ugyanezt próbálta volna (nem is voltam benne biztos, hogy működik), és úgy éreztem, hogy egyedi élmény előtt állok.
Miután a levet visszaforraltam két és fél decire, beraktam a jégszekrénybe, hogy langyosra hűljön, és nagyobb pohárba öntöttem. A sötét lé zavarosnak tűnt, s nem volt jó szaga. Felkészültem, s egynegyedét a szájamba vettem. Úgy írhatom le a legjobban, hogy a lé mintegy kiugrott a szájamból. Nem fuldokoltam – ajkaim és nyelvem egyszerűen visszautasították. A konyhai lefolyóba köptem. A kezdeti sokk után (és én azt hittem, hogy a hajnalkatea rossz ízű!) ismét felkötöttem a gatyamadzagot, s megint megpróbáltam, az eredmény hasonló volt.
Most már majdnem a tea felét elpocsékoltam. Cigarettára gyújtottam, és a nappaliban leültem, hogy újra átgondoljam a dolgot. Furcsa volt ez így, mert annyit olvastam, gondolkodtam felőle, és aztán meggondolandó a levelek magas ára is – és ezek után egyszerűen nem tudom lenyelni. Arra gondoltam, amikor don Juan Castanedán nevet, és lehülyéztem magam.

Harmadszori próbálkozásra vodkával öblítettem ki a számat, hogy elzsibbadjon a nyelvem. A vodka nem számított, de lenyeltem a többit. Egyszerűen förtelmes volt az íze. Egy pár pillanatig még ki akart jönni, de valahogyan sikerült benn tartanom. Bementem a nappaliba, és lehevertem a kanapéra. Este negyed tizenkettő volt. Olvasmányaim szerint a hatás hamar jelentkezik, így vártam. Hamar úrrá lett rajtam az elkeseredés, és az, hogy nem fog hatni. Totál hülyének éreztem magam. Bekapcsoltam a TV-t, és valami rettenetes Psycho-feldolgozást kezdtem nézni, majd végül lehunytam a szemem. Néhány másodpercen belül nyomást éreztem a halántékomon. Újabb néhány másodperc után valami megmozdult a szemhéjam mögött. Felültem. Vibrált a szoba. Egyik kezemet elhúztam a szemem előtt, és kisebb csóvát hagyott maga után. Tetőtől talpig megremegtem: végre megtörténik! Háromnegyed tizenkettő volt.

A lámpa égett, minden világos volt, és halvány minták borították a falakat. Feldobott hangulatban voltam. Bementem a hálószobába, bekapcsoltam az “Amazonasi őserdő hangjai” c. kazettát, és lefeküdtem. Olcsó magnón játszottam le a szalagot, de úgy hangzott, mintha hi-fi sztereó lett volna. Élénk képek kísérték az állati és vízi hangokat – különösen a nagymacskákét. Egyszer úgy tűnt, mintha egyikük szájában láttam volna, ahogyan belül a nyelve vibrált.

Amikor egy rovar zúgása idegesíteni kezdett, kikapcsoltam a magnót, bevittem a cigarettát, a hamutartót és a gyufát a sötétebbik belső hálószobába, ott leültem a heverőre, és bámultam. Ezeket a képeket lehetetlenség lenne leírni. Először csalódást éreztem. A McKenna által leírt látomásokról áhítoztam – tájak, látképek, és hasonló. De ez az érzés hamar eltűnt, mert csodálatos volt, amit láttam. A “mozaik” és a “mintás szövet” szavak jutottak eszembe. Háromdimenziósak voltak, és mintha 7-8 centire előttem lebegtek volna. Igen idegen mintájúnak tűntek (Azték?), organikusnak, de kiszámítottnak. Azon kaptam magam, hogy hangosan köszönetet mondok eme szép képeknek. Nagyon sokáig tartott ez – minden időérzékemet elvesztettem.

Akkor kezdődött a mámoros furcsaság. Eltűntek a szövetek, s a sötétség vette át a hatalmat. Hamar cseppkövek és padlótól mennyezetig tartó oszlopok nőttek ki. Barlangban voltam szikla-alakulatokkal, amelyek Dali által tervezett fákra emlékeztettek – egyszerre növényi és ásványi. Miközben közöttük mozogtam, észrevettem, hogy egyikük nagyobb, mint a többiek. Közelebbről láttam, hogy nagy hasadék tátong oldalában. Belül üres volt, s halvány kék fény töltötte be.

Akkor vettem észre a lényt. Körülbelül akkora volt, mint egy nagy kutya, de hüllőszerű volt. (A “sárkány” szó lebegett tudatomban.) Azonnal elkezdett közeledni hozzám. Csak három métert kellett megtennie, és máris az oszlop mellé tudta nyomni arcát. (Látták az Űrből jött című sci-fi klasszikust? Volt egy kis hasonlóság az űrszörnyek és eme lény között.) Most úgy érzem, hogy itt szúrtam el. Ez a lény hozzám akart közelebb kerülni, de én se nem szóltam hozzá, se nem mentem közelebb. Elfelejtettem, hogy résztvevő vagyok, s nem csak szemlélő. Egy kis ideig egymást bámultuk. Végül a lény csókszerű mozdulatot tett ajkaival, és egy kékesen világító labda jött ki szájából, át a résen, s ott lógott a térben. A kép többi része elhalványult, de a labda – háromdimenziós kivitelben – még percekig ott lógott a szobámban. Végül elhalványult, és tudtam, hogy vége a csúcsnak. Ahogyan ágyamon feküdtem, még mindig minták zsongtak szemhéjam mögött, és halvány, fekete emberalakok. A következő nap hívtak kötelességeim, így korábban kellett felkelnem, mint ahogyan szerettem volna. Egy-két óráig még elég ködösen gondolkoztam. Ami a lényt illeti… biztos vagyok benne, hogy kapcsolatot akart alapítani, bár nem tudom, miért. A következő alkalommal kérdéssel felfegyverkezve lépek majd be ebbe a birodalomba. Még az is jobb lett volna, ha megkérdezem: “Ki vagy?”, mint ez a buta bámulás. Attól tartok, hogy a lény idiótának tart.11

Az ayahuasca-analógok gondolata eléggé új keletű ahhoz, hogy adott legyen egy rendszeresen használt növénypár és módszer, amit követni lehet. Eddig ezen a területen végzett legtöbb kísérletem nem eredményezett semmi érdekeset, és testileg is kellemetlenek voltak. Ugyanakkor a MAO-gátlás elvének alkalmazása kétségkívül alkalmas arra, hogy a triptaminos hallucinogének hatását növelje. A Peganum harmala magjaiból készített kivonat ugyanolyan hatásos, mint bármelyik amazóniai béta- karbolinos főzet. Ezért nemcsak a DMT-s keverékkel dolgozhatunk: ha például egy gramm harmalakivonatot öt gramm pszilocibingombával keverünk össze, ez elegendő kihívást jelent a képzelet birodalmának bármely felfedezője számára. Noha a mai napig nem volt még dolgom se a valódi ayahuascával, se az analógjaival, nehéz bármi erőteljesebbet elképzelni, mint a fenti “gomba-ayahuasca-kombinációt”, talán csak a szívható DMT kivételével, amit a soron következő fejezet tárgyal.

Jegyzetek

  • Gorman, P. (1992) “Journeys with ayahuasca, the vine of the little death” (Utazás az ayahuascával, a kis halál folyondárjával) Shaman’s Drum, Ősz, 49. old.
  • Lyttle, T. (1993) Recenzió az “Ayahuasca Visions, the Religious Iconography of a Peruvian Shaman” (Ayahuasca-látomások: egy perui sámán ikonográfiája) c. műről, in: Psychedelic Monographs and Essays, 6. sz, 202. old.
  • Taussig, M. (1987) Shamanism, Colonialism and the Wild Man: a Study in Terror and Healing (Sámánizmus, kolonializmus és a Vadember: tanulmány a rettenetről és a gyógyulásról) Chicago: University of Chicago Press, 140. old.
  • Luna, Luis E. és Amaringo, Pablo (1991) Ayahuasca Visions: The Religious Iconography of a Peruvian Shaman (Ayahuasca-látomások: egy perui sámán ikonográfiája) North Atlantic Books, Berkeley, 13. és 48. old.
  • Bassuk, E. L., M. D., és Schoonover, S. C, M. D., (1977) The Practitioner’s Guide to Psychoactive Drugs (Orvosi kalauz a pszichoaktív drogokhoz). Plenum, N.Y., 40. old.
  • Taussig, op. at, 406-412
  • T. McKenna (1989) Among Ayahuasquera (Ayahuascával gyógyító nők között) Gateway to Inner Space, Prism, Great Britain, 202. old.
  • Luna és Amaringo, op. cit., 48. old.
  • Névtelen (1992) Cultivation Details for Exotic Plants (Termesztési tippek egzotikus növényeinkhez) Of the Jungle, Box 1801, Sebastopol, CA 95473
  • Johnny Appleseed (álnév) (1993) Ayahuasca analog experiences (Tapasztalatok az ayahuasca analógvegyületekkel) in: The Entheogen Review, Vol.2,No.2, Summer Solstice
  • ll.Ismeretlen (1992), személyes közlés

 Részlet Jim DeKorne: Pszichedelikus Samanizmus című könyvéből

Ezt olvastad már?

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációjának magyar nyelvű előadása, melynek címe: Hallucinációs módosult tudatállapotok