FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Ayahuasca és Ezékiel
ezékiel és ayahuasca
Ezékiel szekere. Fantáziakép az internetről

Ayahuasca és Ezékiel

Ezékiel és ayahuasca?

Sokkal több bizonyítékot lehetne elősorolni a modern kereszténységben található sámánisztikus maradványokra, aktív sámánisztikus gyakorlatokra és félreismerhetetlenül sámánisztikus jellegű tapasztalatokra, de semmilyen vallás tekintetében nem szándékom összehasonlító kutatást végezni ezen ősi hatások kimutatására. Célom, hogy meggyőzzem az olvasót arról a korábban már felvetett tágabb igazságról, hogy ha megkapirgáljuk bármelyik vallás felszínét, akkor előbb vagy utóbb előbukkan a sámánizmus, illetve azok a jellegzetes természetfeletti birodalmak, lények és jelenségek, amelyekkel a sámánok világszerte találkoznak látomásaik során.

A kereszténység előtt létezett a zsidó vallás, az Újszövetséget megelőzte az Ószövetség. Ezek a sokkal ősibb források is bővelkednek a sámánisztikus illúziókban, természetfeletti lényekben és látomásos repülő korongokban.

A 14. fejezetben már láttuk, hogy Carl Gustav Jung 1958-ban közvetlen párhuzamot vont a modern ufók és az úgynevezett „Ezékiel kerekei” között. Az Ószövetség leírása (Ezékiel I: 4-19) forgószelet és villámlást említ, valamint olyan rejtélyes teremtményeket, akik nagy kerekeken „emelkedtek fel a földről”. 2003-ban Benny Shannon-nak, a jeruzsálemi Héber Egyetem pszichológiaprofesszorának is Ezékiel könyvének ezen sorai vonták magukra a figyelmét, igaz, hogy más – bár semmiképp sem ellentmondó – nézőpontból. Nézőpontja szerint ezek a versek olyan hallucinációt írnak le, amely igen hasonlít az ayahuasca-t fogyasztó emberek látomásaira. Az olvasó emlékezhet arra, hogy Shannon maga is több mint százharminc alkalommal fogyasztott ayahuasca-t, és igen jártas a témában – lévén, hogy emellett még több száz ayahuasca használóval is készített interjúkat. Ő mutat rá arra, hogy

Ezékiel azzal indítja a szöveget, hogy „megnyíltak az egek”. Sok erős ayahuasca látomásban megjelenik ez a minta. Ezékielhez hasonlóan, aki azt írja, hogy „megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam” [Ezékiel 1:1], a főzet fogyasztói is arról számolnak be, hogy megnyílik az ég, és mennyei vagy égi jelenetek tárulnak fel a szemük előtt.68

Shannon érvelése szerint az Ezékiel könyvében szereplő fény- és tűzleírások is párhuzamba állíthatók az ayahuasca látomásokkal.69 Ráadásul:

Az ayahuasca látomásokban uralkodó anyagok: az arany, a réz, az aranyozott fa, a kristály (elsősorban kristálypaloták), a drágakövek és a finom textíliák. Ezékiel nem említ aranyat és textíliákat a látomásában, ám ezektől eltekintve az ayahuasca látomásokban szereplő minden gyakori anyaggal találkozunk nála. Ráadásul az Ezékiel látomásában említett összes anyag sajátossága, hogy gyakran szerepelnek ayahuasca látomásokban.70

A nagy forgó kerekek és a testetlen szemek is olyan jellegzetességek, amelyek egyaránt jellemzőek Ezékielre és az ayahuasca látomásokra,71 mivel ezek therianthropok:

Az Ezékiel által leírt teremtményeknek négy – ember, oroszlán, bika és sas – arca van. Ráadásul, miközben emberhez hasonlatosak, a lényeknek szárnyuk van, és „lábuk talpa mint a borjú lábának talpa”. Kimérák (a szó tágabb értelmében) vagy hibrid teremtmények – és az ayahuasca látomásokban is gyakran szerepelnek félig ember, félig állat lények. Összegyűjtöttem a korpuszban található ilyen hibrideket, és találtam köztük fele részt ember, másrészt: hal, macskaféle, csúszómászó, madár és kutyaféle keverékéből álló teremtményeket. Szintén gyakoriak az olyan lények, akik a hétköznapi életben nem, látomásokban azonban rendelkeznek szárnyakkal: például szárnyas lovak vagy szárnyas elefántok. A saját korpuszomban is számos esetben szerepelnek többarcú lények. Ilyen lényekkel általában égi jelenetek során lehet találkozni, ahol az ayahuasca ivó úgy érzi [mint Ezékiel], hogy eddig rejtett, végső igazságok tárulnak fel előtte..72

Hogy rövidre fogjam az egyébként hosszú történetet, Shannon azzal a hipotézissel áll elő, hogy a héber vallás eredete olyan típusú tapasztalatokban gyökerezik (Mózes „égő csipkebokor” látomása a másik archetipikus példa), amelyek ma is élnek az Amazonas vidéken – pszichoaktív növények elfogyasztása révén. Rámutat, hogy a Mimosa tortilis és Mimosa raddina a Peganum harmala-val (Szíriai rutafű-vel) keverve „olyan biokémiai konfigurációt hoz létre, amely megegyezik az ayahuasca-t alkotó amazonasi növények hatásával”.73

Mivel a szóban forgó növények mindenütt megteremnek a Közel-Kelet sivatagos talaján – így Izrael földjén, a Sínai-félszigeten és Mezopotámiában is -, Shannon érvelése szerint nem zárhatjuk ki az említett növények fogyasztásából származó hallucinatív tapasztalatok szerepét. Épp ellenkezőleg, az Ószövetségben található látomások jellege nagyon erősen utal az ilyen tapasztalatok létezésére.74

Drogok és valódi vallási élmények

Benny Shannon nevéhez kötődik az a vitatott állítás, hogy „a misztikus élmények minden paradigmatikus karakterjegye megegyezik az ayahuasca-éval…”.75 Ő teszi fel azt a kérdést is, hogy „vajon a pszichoaktív szerek fogyasztásával előidézett vallási és spirituális élmények értéke és jelentősége összevethető-e a misztikusok minden külső tényező nélkül megélt élményeivel?”, majd mégis válaszolja: „Az ayahuasca-val folytatott empirikus kutatásaim arra vezettek, hogy kategorikus »igennel« feleljek erre a kérdésre.”76

Elsőre talán abszurdnak tűnhet a gondolat, hogy ilyen hiteles vallási élmények szerezhetők olyan egyszerű és nyilvánvalóan anyagi természetű tevékenység révén, mint bizonyos növényfajok megevése, megivása vagy elpöfékelése. Talán kevésbé kell meglepődnünk ezen, ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses növények olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek igen közeli kapcsolatban állnak az agyi hormonokkal és neurotranszmitterekkel, például a dopaminnal és a szerotoninnal. Elég nehéz megérteni a neurológiai részleteket, de tény, hogy ezek és a hozzájuk hasonló vegyületek az összes agyi funkcióban szerepet játszanak, míg az agyunk bevonódik mindenbe, amit megtapasztalunk – akkor is, ha a tapasztalatok némelyikét valóságosnak, másokat nem valóságosnak ítélünk. Akár tetszik, akár nem, vagy másképp fogalmazva:
akár megnöveljük a mennyiségüket, akár nem, minden vitán felül áll, hogy ezek a vegyületek máris alapvető szerepet játszanak a spontán (vagyis nem drogok által kiváltott) vallási élményekben. Mivel pedig az agyi kémia által előidézett spontán vallási élményeket hitelesnek tekintik, nem látom okát, miért tekintenénk kevésbé hitelesnek az olyan tapasztalatokat, amelyeket ugyanezen agyi kémia szándékos gerjesztésével idéznek elő.

Pontosan ebből az okból utalt Aldous Huxley – aki nem kételkedett misztikus és vallási értékükben – a hallucinogénekre „ingyenes kegyelem”-ként.77 Azok, akik puritán erkölcsök szerint nevelve nőttek fel, talán úgy érezhetik, hogy nem érdemelhetünk ki a vallási élményekhez fogható csodálatos és megvilágosító tapasztalatot, ha nem dolgozunk vagy szenvedünk meg érte – ez azonban nem logikus előfeltevés. Emellett – függetlenül attól, hogy milyen erős hallucinogént fogyasztottunk – az az igazság, hogy ha nem készítettük fel magunkat megfelelően, vagy ha nem váltunk valamilyen úton-módon érdemessé rá, akkor nem is lesz vallási élményünk.

Huston Smith híres amerikai vallástudós is egyetért azzal, hogy rengeteg drogélmény teljes egészében nélkülözheti a vallásos vonásokat:

„Éppannyira lehetnek érzékiek, mint spirituálisak, triviálisak vagy én átalakító hatásúak, szeszélyesek vagy a szentséggel érintkezők.”78

Mindamellett beszámol legújabb kutatási eredményeiről, amelyek szerint megfelelő körülmények között a megfelelően előkészített személynél a drogok:

Olyan vallási élményeket válthatnak ki, amelyek teljesen megkülönböztethetetlenek a spontán módon bekövetkezett élményektől. (…) A jelenlegi statisztikai mérések szerint természetes körülmények között az emberek egynegyede-egyharmada élne át vallási élményeket bizonyos drogok hatására. (…) Azok körében, akikben erős vallási hajlandóság él, ez az arány háromnegyedre is nőhet. Ha az ilyen személyek valláshoz kötődő környezetben veszik magukhoz a drogot, a százalékos arány kilenctizedre ugrik fel.79

Ezen a ponton szükségesnek érzem újra kihangsúlyozni: azzal együtt, hogy teljes mértékben elfogadom az agyi kémia szerepét a tudat alakításában, egyáltalán nem gondolom azt, hogy az agyi kémia teremtené a tudatot, vagy hogy a vallási élményeket – akár hallucinogén szerekkel váltották ki őket, akár spontán módon jöttek létre – szükségszerűen az agy „főzné ki”. Semmilyen bizonyítékot nem látok, amely ilyenfajta redukcionizmusra adna okot. Könyvemben végig azt az alternatív modellt fogadtam el, amely szerint az agy biokémiai és bioelektronikus jelvevő berendezés, amelyet különféle technikákkal új hullámsávok érzékelésére lehet „áthangolni”, s ezáltal lehetővé válik, hogy a valóság olyan szintjei is megjelenjenek előttünk, amelyek normális állapotban nem hozzáférhetők a tudatunk számára. Az ilyen „áthangoló” technikák közé tartozik a hallucinogén drogok használata, amelyhez a maximális érzékenység és nyitottság elérése érdekében ügyesen manipulálják a résztvevők „set & setting”-jét.80

Dávid Lewis-Williams-nek a felső paleolitikum barlangművészet kódjának feltörésében elért sikerein felbuzdulva egyre több tudós jut arra a megérzésre, hogy az őskor legnagyobb rejtélyeinek megoldásait a hallucinogén szerek spirituális élményeket kiváltó szerepével foglalkozó további kutatásokban tárhatják fel. Úgy tűnik, ezeket az élményeket igen gyakran színpadias körülmények között, föld alatti helyszíneken keresték, amelyeket úgy választottak ki – akár a barlangokat -, hogy a lehető legerőteljesebben „áthangolják” az agyat. Igen meggyőző és széles alapokon nyugvó bizonyítékok alapján egyes tudósok arra a feltevésre jutottak, hogy az ókori Görögország, India, Egyiptom és a maja birodalom- hogy csak néhány nevet említsek – vallása közvetlen spirituális tapasztalatokon alapult, amelyeket a vallás fanatikusai szereztek pszichoaktív növények felhasználásával. Ha tényleg ez volt a helyzet, akkor az ember azt várná, hogy ezekben a vallásokban a sámánisztikus transzra utaló igen erős nyomokat lehet találni.

Talán senkit sem lep meg igazán, hogy valóban lehet is találni bőséggel ilyen nyomokat, sőt egyes esetekben még a felhasznált hallucinogén anyagokat is azonosítani lehetett.

Az élet vége és istenadta kezdete

Alig félórányi autóútra a modern Athéntől található Eleuszisz ősi szentélye, amelynek napjainkban már csak a romjai vannak meg, egykor azonban az ókor leghíresebb „misztériumának” központja volt, amely Demeter és Perszephoné mítosza köré szerveződött. A mítosz azt a történetet meséli el, amikor Demeter leutazott az alvilágba, hogy visszakövetelje lányát, Perszephonét – ez a sámánisztikus küldetés az élet, az újjászületés és a megújulás dicsőségét hirdeti. Ezeket az erőket olyan életbevágóan fontosnak tartották, hogy évente egyszer, szeptember havában zarándokok ezrei indultak Görögország minden részéből Eleuszisz felé, ahol a mítosz szerint Perszephonét a föld alá ragadta Hádész. Utazásuk végállomása Telesztrión, a sötétségbe borult Beavatás Terme volt, ahol sűrű erdők gyűrűjében állt az Anaktoron nevű belső gyűrű, amelyből a szertartás tetőpontján „hatalmas fény közepette” egy alak materializálódott.81 Ezt az alakot gyakran „a halálból visszatért Perszephone-ként” azonosították, aki „magával hozta a holtak földjén fogant fiát”.82

Nagyon nehéz felkutatni, hogy ezenkívül még mit láttak Eleusziszban a zarándokok. A szentély elképesztő hatékonysággal őrizte a titkát – egyes tudósok szerint 2000 évig is tartó folyamatos működése alatt -, mígnem a Kr. u. 4. században egy keresztény diktátor bezáratta.83 Százezrek haladtak át a szentély kapuján, köztük olyan ókori hírességek is, mint Platón, Arisztotelész és Szophoklész, de szinte minden ember mélyen hallgatott az ott látottakról – amelyekről egyébként „száműzetés vagy kínhalál terhe mellett tilos volt beszélni”.84 Ismerünk néhány részletet, a zarándokok többségétől fennmaradt beszámolók azonban csak nagy általánosságban szólnak az eleusziszi szertartásokról, az ott látott sorsfordító látomásokról, amelyek után állításuk szerint teljesen más emberekké váltak. Igen sokszor állították, hogy végleg megszabadultak a halálfélelemtől, és felkészültek az utána következő életre, amelyet az árnyak birodalmában élnek majd tovább. Szophoklész azt írta eleusziszi beavatása után: „Háromszorosan boldogok azok a halandók, akik látták ezeket a szertartásokat a Hádész-ba szállásról; mivel csakis az ő számukra adatik meg igazi élet ott. A többieket csak baj várja odaát.”85 Pindarosz, a költő szintén az mondja, hogy amit látott, az megerősítette a síron túli lét folytonosságáról, és hogy nagy igazságokat tanult meg Eleusziszban:86

„Boldog, aki ezeket a rítusokat látván száll a föld alá, mivel ő ismeri az élet végét, és ismeri istenadta kezdetét.”87

Ahogy George Mylonas állítja, amint ezeket és az ehhez hasonló állításokat olvassuk az ókor legnagyobb és közel legnagyobb szerzőinek tollából:

akaratlanul is elhisszük, hogy Eleuszisz nem egy üres és gyermeteg ügy volt, amelyet a papság, agyalt ki a parasztok és a tudatlan polgárok ámítására, hanem egy tartalommal és jelentéssel bíró életfilozófia, amely igazságot csepegtetett az emberek lelkébe. Ezt a hitet tovább erősíti, ha elolvassuk Cicerót, aki azt írja, hogy Athén az eleusziszi misztériumoknál semmi kiválóbb és istenibb dolgot nem adott a világnak. Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy az eleusziszi szertartásokat mintegy kétezer éven át megtartották; hogy kétezer éven át ezek a rítusok táplálták és nemesítették meg a civilizált emberiséget.88

Mylonas biztos volt benne, hogy a szentély azért maradhatott ilyen bámulatosan hosszú ideig sikeres, mert „az emberi szív legkomolyabb vágyakozásait és legmélyebb sóvárgásait elégítette ki”89 – miközben amikor 1961-ben ezeket a sorokat írta, sem neki, sem bárki másnak a leghalványabb elképzelése sem volt arról, hogyan sikerült egy ilyen bravúrt végrehajtani a szentélynek. Nagyon szép és jó dolog arra célozni, hogy itt valamilyen „életfilozófiával” van dolgunk, a filozófiának azonban idő kell, amíg beépül az ember lelkébe, és hatni kezd. Ezzel szemben teljesen egyértelmű, hogy Eleusziszban minden egyes zarándokot valamilyen igen erős és azonnali élmény ütött szíven és alakított át, amelyen a Telesztrionban töltött éjszaka során estek át, és amely úgy tűnik, látomásokat, hallucinált hangokat és természetfeletti lényekkel való találkozásokat foglalt magában.

A titoktartási eskü és az eltelt évezredek miatt az Eleusziszra vonatkozó, viszonylag korlátozott számú közvetlen forrásból csak igen kevés adat maradt ránk. Mindazonáltal itt-ott elszórtan fennmaradt néhány nyom, amely segített a kutatóknak tisztább képet kialakítani arról, mi is történhetett a Telesztrion falai között. Arisztotelész megerősíti, hogy „inkább tapasztalatról, mint tanulásról” volt szó.90 Szopatér, az egyik zarándok azt meséli, hogy egy schema tit („valamiféle föld felett lebegő jelenést vagy alakot”) látott.91 Platón talán egy kicsit explicitebben fogalmaz, mikor phantasmatáról, vagyis szellemszerű jelenésről beszél, míg Pauszaniasz azt jegyezte fel, hogy a beavatási csarnok „megtelt szellemekkel”.92Szintén idevágnak azok a testi tünetek is, amelyekről igen sokan beszámoltak:

Rettegés, végtagremegés, szédülés, hányinger, jeges veríték. Aztán jöttek a latomások, ragyogó fényburokban tűnt fel a jelenés, amely váratlanul libbent át a sötét kamrán. Emberi szem ehhez foghatót meg nem látott. |…] Föld és ég egyetlen fényoszloppá olvadt egybe93

 

Részlet Graham Hancock: Természetfeletti című művéből.

Jegyzetek

Ezt olvastad már?

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációjának magyar nyelvű előadása, melynek címe: Hallucinációs módosult tudatállapotok