FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Kisebb pszichedelikus növények
calea zacatechichi pszichedelikus növények

Kisebb pszichedelikus növények

Kisebb pszichedelikus növények

“Ha nem érdekel a koffein, a nikotin vagy az alkohol, akkor a “törvényes beállás” önellentmondás” – (Pszichedélikus növényekről tartott találkozón elcsípett megjegyzés).

E kötet egyik melléktémája a pszichedélikus mítoszok helyzete a magát ésszerűnek és tudományosnak tekintő kultúrán belül. Senki sem tudja elkerülni, aki akár csak felületesen is tanulmányozta a pszichedélikumokat, hogy ne merüljön őrjítően ellentmondó adatok örvénylő zavarosába. Néha úgy tűnt nekem, hogy körülbelül kétszer annyi mítoszt hallok, mint tudományos adatot – még a hivatalos szakértők sem egyeznek meg mindenben.

Ez leginkább a tárgy törvényellenes státuszának tudható be (akkor terjed a szóbeszéd, ha elnyomják a tényeket), de egy idő után az ember gyanakodni kezd, hogy másról is szó van. Az emberi lélek mítoszteremtő archetípusai nehezen érhetők el, és amikor pszichedélikumokat alkalmazunk a képzeleti világ és a tér-tudat közötti kapcsolat megteremtésére, mindennemű példa és utat mutató kulturális szankció nélkül nézünk szembe eme erőkkel. Miután nincs élő hagyományunk ezeknek az észleleteknek az összerakásához (legyen az sámáni, vallásos vagy tudományos), nem lepődhetünk meg, hogy csupán a tények és a képzelet hiedelmekkel és kívánságokkal gazdagon fűszerezett keverékével táplálkozhatunk. Úgy tűnik nekem, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint a korai térképészek, akik odaírták térképük szélére, hogy “itt laknak a sárkányok”. Már régen eljött annak az ideje, hogy végre fény derüljön ezekre a kérdésekre, s legalább a kísérleti tényeket elkülönítsük a határtalan folklórtól.
Egyik ilyen tanulmányozandó és tisztázást kívánó terület az úgynevezett “törvényes beállás” problémája, vagyis azok a növények, amelyeket pszichedélikusnak mondanak, de az Inkvizíció még nem sorolta őket a tiltott gyümölcsök listájára (Schedule 1 – mely a tilalmas anyagokról rendelkezik). Nem sorolom ide a “félig törvényes” pszichedélikumokat, például a hajnalkát és a San Pedro kaktuszt, mert noha ezeket törvényesen lehet termeszteni, de fogyasztásuk tilos. Ezeket amúgy is tárgyaltuk korábban, az ayahuasca-analóg-növényekkel együtt, amelyeket a mai napig nem nyilvánítottak törvényellenesnek. (Nagy csomó ügyvédre és bohócra lenne szükség, ha ezt valaki racionálisan ki akarná ötölni).
Ezt a fejezetet a gyakrabban előforduló kisebb pszichedélikumoknak szántam, sámáni hagyománnyal övezett, vagy legalábbis állítólagosan tudatváltoztató hatású növényeknek.

Salvia divinorum – Látnokzsálya

Ennek, a mentafélék családjába tartozó növénynek a nevében a divinorum szó azt jelenti, hogy “a jósoké, a látnokoké” – azaz jósmenta. Csak egy néhány négyzetkilométernyi területen nő Mexikóban, a mazaték indiánok használják sámáni gyógyszertartásaikon (ez az a bizonyos törzs, amelyik a [modern] világnak újra megmutatta a pszilocibin-gombát). Egyszer voltam egy tanfolyamon, ahol egy mexikói curandera (javasasszony) sokáig mesélt arról, hogyan használja ezt a növényt. Nem tudom, mennyi veszett el a fordításban (nem beszélt angolul), de világos volt, hogy rendkívüli tisztelettel emlegeti a hojas de la Pastora (spanyolul: a Pásztorlány füve) nevű növényt…

Az az érdekes, hogy a Salvia divinorum botanikai szemszögből kultigénnek minősül, vagyis olyan fajnak, amely az emberi tenyésztés, s nem a természetes kiválasztódás útján lett olyanná, amilyen. Állítólag még nem nő vadon, s magjait meddőnek mondják; a Salvia divinorumot csak dugványról lehet szaporítani. A mazaték sámánok ezzel a módszerrel termesztik saját növényeiket rejtett, titkos helyeken. A pszichedélikumok körüli általános zavarnak megfelelően van rá bizonyíték (noha nem teljesen megalapozott), hogy a S. divinorum termékeny magra képes, s nem is igazi kultigén. Akár igaz ez, akár nem, Mexikó mazaték vidékeit leszámítva a növény egzotikus, melegházi növény, amely szerencsére elég hamar beindul a dugványból.

Mesterségük gyakorlásához a mazaték sámánok három hallucinogén növény rendjére támaszkodnak: Salvia divinorum, Rivea corymbosa (hajnalkamagok) és a Psilocybe cubensis (a szent gomba). Minden tanítványt a hierarchia lépcsői szerint avatnak be:

Kezdetben egyre nagyobb dózisban fogyasztják a Salvia divinorum-ot, hogy “a menny útjával” megismerkedjenek. Ezután jön a hajnalkamagok megszelídítése (Rivea corymbosa)… végül megtanulják a szent gomba használatát is… A [Salvia divinorum] farmakológiailag a leggyengébb a három hallucinogén közül. Fogyasztása után Szűz Mária beszél az emberhez, de csak teljes csendben és sötétben… Don Alejandro azt mondta a kérdezőknek, hogy a Salvia, a hajnalkamagok és a gombák mind a saját “históriájukat” (spanyolul: história) mondták el, és a [S. divinorum] volt a legjobb gyógyítótanár, mert tőle lehetett a legtöbbet tanulni. Noha csak gyengén pszichotróp, a Salvia teája is látomásokat okozhat a megfelelő körülmények között. A Salvia divinorum és a hajnalkamagok megismerése után a tanítvány útja jóval kevésbé rögös a gomba használata felé, mintha csak a gombára támaszkodna, amely ezen túl a jövőbéli sámánnak szélesebb választékban nyújtja a hallucinogén élmény változatait.1

A Salvia divinorum leveleiben található aktív hatóanyagot a mai napig sem azonosították még. Mostanáig senki sem volt képes kimondott hallucinogén vegyületet találni benne, noha a bizonyítékok azt sugallják, hogy az inkább terpén, mint alkaloid. A hatóanyagkivonás nehézségei valószínűleg annak tudhatók be, hogy a levelek leszedése után a hatóanyag végletesen instabil. Noha egy-két napig állítólag még működik, egy-két óra alatt elveszti a hatását mindenféle tea, amit belőle készítenek. Tapasztalatom az, hogy a szedés után azonnal megfagyasztott leveleknek később felengedve és teában fogyasztva semmi hatása nem volt, ezért a fagyasztás sem őrzi meg az aktív princípiumot.

A Salvia divinorum adagja az 5 pár és a 120 pár levél között változik (240 levél). (Akár gombákról van szó, akár a Salvia leveleiről, a mazaték javasasszonyok párokban ajánlják). Az átlagos adag valószínűleg huszonöt pár (ötven levél), noha jó nagy bokorra lenne szükség – vagy több közepesre – ahhoz, hogy ennyit lehessen róla szüretelni anélkül, hogy az anyanövényt lecsupaszítanánk. Mivel minden levél más és más, a súlymérték megbízhatóbb: kb. 100 g anyagnak elégnek kéne lenni egy pszichedélikus élmény előidézéséhez, ha egyáltalán van ott valami, ami ilyennel szolgálhat. (Az én egyéni tapasztalatom nem perdöntő a növénnyel kapcsolatban).

A tripet általában elég finomnak mondják. A levelek elrágása után, vagy a tea lenyelése után egyedül ülünk a sötét szobában. Kevésbé érzékeny körülmények között nincsenek látomások, és gyakran a gombatrip első stádiumaira emlékeztetnek – mozgó, színes fények, stb. Bizonyos élmények érdekesebbek, mint mások; mint minden pszichedélikus elmebéli térbe való kirándulás alkalmával, itt is sok függ az alany tudatától:

Ahogyan a sámán beszélt, Valdes (aki csak pár rövid látomásig jutott, amiket nem is mesélt el) fekete eget látott, melyben ragyogó színes tárgyak úsztak. Azt találta, hogy gyorsan halad az egyik felé, s valóban azt érezte, hogy egyre gyorsulva szeli át a teret, maga mögött hagyván a többieket. A fény mazaték faluvá változott, ugyanolyanná, mint amilyen curanderóé, Valdes fölülről látta, mintha hegyről nézne lefelé. Bizonyos házak oldalánál sajátos formák: kaleidoszkópszerű füstoszlopok lebegtek. Akkor megint vissza az űrbe, el a látomástól… [Később] egy bizarr, színes tájon találta magát, egy férfival beszélt, aki vagy a kezét rázta, vagy abba kapaszkodott. Emellett volt valami, ami hatalmas, szivárványszínű csíkokból épült összeragasztható repülőgépmodellre emlékeztette. Nagyon meglepte, hogy mennyire “valóságosnak” érezte, amit látott.2

Lábjegyzet a Salvia Divinorumhoz: (szerző leveléből a magyar kiadásba, 1996.)

E könyv első kiadása már nyomdába került, még mielőtt teljesen átélhettem volna a Salvia Divinorum hatását. Azóta igen sokat tanultam e növényről. A hatékony molekula egy úgynevezett terpén, amely az LSD-hez hasonlóan a mikrogrammos adagolásban is hat! Ahelyett, hogy egy “kisebb pszichedélikum” lenne, ez az új molekula, a szalvinorin-A az eddig növényben felfedezett legerősebb hatóanyag. Legtöbben egyetértenek abban, hogy a kivonat szívása igen megerőltető, sőt veszélyes élmény. Gyakran túladagolják, és csak tapasztalt sámáni utazók hajlandók többször is ismételni. Mivel hallottam, hogy sokan a leveleket szívják, hogy enyhébb, kezelhetőbb hatást nyerjenek, öt-hat alkalommal ki is próbáltam, de távolról sem tapasztaltam semmi pszichedélikusnak nevezhető érzést. Gyakori ez, elsőre kevesen állnak be a Salvia-tól. Ne adjuk föl érdemes tovább próbálkozni.

Tavaly egy barátom megtöltött egy nagy dohánypipát a szárított Salvia divinorum-levelekkel, s azt mondta, háromszor lélegezzek be mélyet, feküdjek le és csukjam be a szememet. Meg is tettem, és azonnal elfelejtettem, ki vagyok! Csupán maga a tudat voltam, anélkül, hogy akármiféle személyiségem is lett volna. Nagyon furcsa tudatállapot ez, szinte lehetetlen is leírni. Ez a “nem-én tudatállapot” furcsa, halványszínű dimenziót figyelt éppen, melyet falak szövevényes mintájának bonyolult sorozata töltött ki. Mintha éreztem volna, hogy egy más kor gyermekeivel állok szemben, talán a Chaucer-kora-beli Angliából. A “Tudat” rendkívül otthonosan érezte magát ebben a dimenzióban: nagyon ismerős volt neki, mintha már számtalanszor megéltem volna azt a helyet. Egy idő után a “Tudat” tudatára ébredt magának, és annak, hogy valaki nevet, s lassan visszaalakult ego tudatommá. Kinyitottam szemem, hogy megnézzem, ki nevet, mert szerintem nem volt illendő, s zavart Ahogy kinyitottam a szemem, eltűnt a másik dimenzió, és felfedeztem, hogy én vagyok az, aki nevet! Ez a magától jövő nevetés nevettetett engem, nem fordítva, s nagyon sok erőfeszítésbe került, mire megnyugodtam.

Azóta az első, hihetelen élmény óta már több Salvia Divinorum tripem volt, mindegyikük elég különös. Egy alkalommal például egy tökéletesen sima, lapos narancsszínű fennsíkon találtam magam, amelyen a perspektíva vonalai a horizontig kirajzolódtak. Szobrok hosszú sora sorakozott ott, s mindegyik azonos volt: Félix, a macska! Nesze neked szürrealizmus! Minden tapasztalatom hátborzongatóan ismerős volt, s kialakult a meggyőződésem, hogy a valóságnak egy egészen különös terébe nyertünk bebocsátást. A Salvia talán a legerősebb dimenzióváltó növényi szer, amit valaha is fogyasztottam.

Sok ember szerint a Salvia divinorum ha úgy tetszik, egy istennő jelenlétét hívja elő. Noha én ezzel csak egyszer-kétszer találkoztam, egyetértek: van valami határozottan női, s mi több: tiszteletet parancsoló erő e növény körül. Noha nem volt félelmetes élményem (mint a triptaminokkal), a legtöbben nem fogyasztják túl gyakran a Salvia divinorumot, s akkor sem frivol célzattal. A Szalvinorin-A bárkit próbára tesz, s sohasem szabad kísérő nélkül fogyasztani, hogy legyen valaki, aki megvédhet.

A DMT-hez hasonlóan a szívott Salvia rövid trip: kb. tíz perc. Ha a keserű ízt kibírja az ember, úgy fogyasztásának módja az, ha elrágjuk, s addig tartjuk a szánkban, amíg csak lehet. Ez kb. egyórás tripet ígér. A Salvia furcsasága talán a DMT-ével is felér, de nagyon finom. A teljes hatás élvezetéhez csukott szemmel, sötét szobában fogyasztandó. Úgy érzem, nagyon sokat tanulhatunk még ettől a növénytől, s manapság az emberek számára elérhető tanító orvosságok közül talán a legígéretesebb. Igazán tisztelem.

Frissen vágott, gyökereztetés nélküli Salvia divinorum-szárakat kaphatunk különleges növényházakból kb. harmincöt dollárért. Elég könnyű őket nevelni, ha különleges termesztési követelményeiket kielégítjük. Ha már van egy elég nagy növényünk, még több dugványt vághatunk róla és tucatszámra termeszthetjük.

Mélyebbre ültetjük át, mint azelőtt. Nagyon könnyű elérni, hogy buján tenyésszen, de bizonyos feltételeket biztosítanunk kell neki. Ne hagyjuk, hogy megfagyjanak (ha enyhébb a fagy, akkor a föld alatti részükből gyakran visszanőnek), s a túl sok napot és meleget sem szeretik. Az az ideális, ha hűvöstől melegig terjed a hőmérséklet, s lehetőleg nem túl hideg, 10-20 fok. A száraz levegő árt nekik, s ezt azonnal látni: a levelek széle meggörbül majd lehullanak. Különösen, ha a levegő meleg vagy forró és száraz. A teljes napot sem szeretik. 50% és 80% közötti árnyék a legjobb. A locsolás a legfontosabb, rendszeres, megfelelő mennyiségű vizet igényelnek. Tegyünk úgy, mintha otthonukban, a magas hegyekben lennének, ahol, noha nincs fagy, nincs meleg sem, és mindennap esik. Az árnyékos folyómeder, ahol a növény nő, elég hideg vizű, a levegő relatív páratartalma majdnem 100 % és hűvös van. A növények és a levelek szeretik a rendszeres párát vagy fújó-locsolót, még ha folyamatosan működik is. Tartsuk ezt is észben. Ha bent nőnek, szeretik a fürdőszobát, s ha elég a fény, alig várják, hogy velünk együtt zuhanyozzanak, vagy legalábbis naponta lezuhanyozzuk őket. És ne legyen forró a víz (elég, ha meleg). Az egészség és a méret gyakran a gyökér körülményeinek függvénye. Szeretik, ha jó sok helye van gyökereiknek, minél több, annál jobb. Néha megmagyarázhatatlanul betegnek, furcsának tűnnek, de többnyire csupán átültetésre van szükségük. Fekete, trágyás, gazdag földet használjunk, és egyharmad építési homokkal keverjük, ha a mazaték Sierra-nak ama erdei aljnövényzeti klímáját akarjuk utánozni. Olykor-olykor adjunk nekik hallisztet vagy valami hasonló folyékony tápanyagot. A mieink az üvegház egyik sarkát lefoglalták, az emelt virágágyakban gyökerezve, hogy jó sok helyük legyen, mivel ezt nagyon szeretik. A párásító naponta ötször bekapcsol egy percre, hogy elég nedvesek legyenek. Ezzel együtt nyáron a virágágyakat is locsolni kell. Túlnőnek a fejemen, és áthajolnak az üvegház tetején (Három méter), ezért köteleket feszítettünk ki minden irányba, hogy az ágak ne hajoljanak túl mélyre. Decemberben virágzanak. Az eddigi legkeményebb fagy idején döbbenten láttuk, hogy keményre fagytak, saját levük megfagyott és az ágaikat tetőtől talpig kihasította. Fekete masszává engedtek fel, de tavasszal úgy visszanőttek, mint azelőtt soha.3

Én sikerrel termesztettem a Salvia divinorum-ot sóderral töltött hidroponikus tartályban. Nagy és egészséges bokor kezdett kifejlődni – egészen addig, míg a macskám rá nem ugrott, s el nem törte a tövét.

A Coleus-fajták

Wasson szerint a mazaték adatközlők azt mondták neki, hogy a Coleus nevű gyakori dísznövény, a Salvia divinorum rokona, s szintén használták a gyógyítók hallucinogén célokra. Ezt többen ismétlik a szakirodalomban. Levelezőim közül sokan azt mondják, hogy a Coleus pszichoaktív, mások azt mondják, hogy nem. Mivel én magam még nem próbáltam ki, nem tudom egyiket sem alátámasztani. (Egy idő után az ember elveszti a kedvét s türelmét ahhoz, hogy nagy mennyiségű, hánytató hatású levelekkel kísérletezzen, különösen, amikor olyan könnyen elérhetőek a kevésbé kétértelmű pszichotróp növények!) íme egy sámán beszámolója, aki tudhatja, mit mond:
A curanderónak több kerti Coleus-félesége is nőtt otthona mellett. Wasson nyilatkozta azt, hogy a mazatékok szerint a Coleus gyógyhatású vagy hallucinogén gyógynövény, a S. divinorum közeli rokona. (Wasson, 1962). Don Alejandro szerint azonban e növények nem gyógynövények, lánya csupán szépségükért vásárolta meg őket a piacon.4

Acorus calamus

Az Acorus Calamus (Kálmosgyökér) félig vízinövény, mintha egy magas, vékony liliom és egy nádbuzogány kereszteződése lenne. Angolul Sweet Flag, Sweet Sedge és Rat Root néven is ismerik, mind az Óvilágban, mind az Újvilágban terem. A kálmosgyökeret régóta használja a természetgyógyászat a szédüléstől a bronchitiszig mindenféle tünet gyógyítására. Sok minden, amit e növényről írtak, sajnos mendemondának hangzik, a szerzők keresztbe idézik egymást. Bizonyos indián törzsekről “azt mondják”, hogy lovaiknak a verseny előtt szippantópor formájában adagolják, hogy nyerjenek; más indiánok kb. tizenhat centi gyökeret elrágnak, amikor amfetaminszerű állóképesség- javítóra van szükségük, hosszú tundrai utazásaik során.

A kálmosgyökér aszaront tartalmaz, ami a TMA-2 nevű fenetil-amin előanyaga, ami állítólag 18-szor erősebb a meszkalinnál. Valószínűleg ez a tény az, amelyik bizonytalan hírnevét megalapozta – senki se biztos benne, hogy stimuláns-e, nyugtató-e, hallucinogén-e, vagy mindhárom egyszerre. (Még sosem találkoztam senkivel, aki valójában evett volna belőle.) Bizonyítható, hogy az észak-amerikai válfaj szegény az aszaronban, úgyhogy a kálmosláz egyelőre nem okoz álmatlanságot a Drogügyi Hivatalnak.

A beszámolók, amelyek azt állítják, hogy az észak-amerikai indiánok az Acorus calamust szertartásaikhoz használták, gyakran tartalmaznak olyan kijelentéseket, melyek szerint e növénynek nyugtató hatása van aszarontartalma miatt. Sajnos, e kijelentések indiai anyagmintákkal végzett kísérletekre utalnak. Jelentős bizonyítékok vannak arra, hogy az aszaront nem várhatjuk el az észak-amerikai diploid növényekben, csak a triploid vagy tetraploid óvilágiak-ban.5

Van egy hatalmas, egészséges Acorus calamus növényem, amit hidropónikusan növesztek, mivel vízi vagy félig vízi, kedveli ezt a nedves környezetet. Sohasem fogyasztottam még, mivel egyáltalában nem voltam meggyőződve róla, hogy hallucinogén, s nem akartam feláldozni gyönyörű növényemet azért, hogy bizonyítékot szerezzek.

Heimia Salicifolia

Ezt a növényt Sinicuichi-nek hívták az aztékok, s mexikói sámánok még mindig használják transzlátomások katalizátoraként. Én magam semmit sem észleltem állítólagos hatásai közül, de ez lehetett az alacsony dózis következménye is, s nem csupán az anyag hibája. Több szerző szerint tíz gramm frissen szedett levél az alapdózis. Ha megint kipróbálnám, tizenötöt ennék.

A Heimia salicifolia érdekes, ismeretlen mexikói hallucinogén, a Lythraceae család tagja, azték neve az volt, hogy sinicuichi. Ez a narkotikum érdekes auditív hallucinogén, de vizuális hallucinációkat nem okoz. A leveleket kissé megszárítjuk, megtörjük vízben, és a napra tesszük erjedni. Az ital enyhén részegítő hatású, szédülést, álmos örömérzést okoz, a környezet elsötétül, a világ összemegy, megváltozik az idő és a tér érzékelése, feledékenység is felléphet, továbbá auditív hallucinációk és a valóságtól való eltávolodás. A hangok mintha eltorzítva nagyon messziről jönnének. A bennszülöttek szentként tisztelik a sinicuichit, természetfeletti erőket tulajdonítanak neki, hogy élénken vissza tudnak emlékezni mindenféle részletre évekkel azelőtt, hogy még a születés előtti eseményeket is felfedi. Ötféle alkaloidot fedeztek fel a Heimia salicifoliában. A legfőbb pszichoaktív alkaloid a kriogenin, amelyről a kísérletek megmutatták, hogy minőségileg utánozza a teljes alkaloidkivonat hatását.6
A sinicuichi magjait beszerezhetjük különleges növénykereskedésekből: tapasztalatom szerint nagyon hamar és könnyen nőnek. Úgy tűnik, a tavaly vetettek közül mindegyik kihajtott. Több Heimia salicifolia növényem lett, mint amivel kezdeni tudtam volna valamit. Ez a faj nagyon érzékeny arra, hogy jól locsolják; már egy-két óra kiszáradt állapot is veszélyesen elhervasztja őket. Ennek is jó sok hely kell a gyökér növekedésére, és elég hamar megkapaszkodik a cserépben.

Calea Zacatechichi

Noha a növényt egész Mexikóban használják a népi gyógyfüves természetgyógyászatban, csupán egyetlen törzs alkalmazza álombéli jóslásokra:

Kizárólag az Oaxaca-környéki Chontal (ejtsd: csontál) indiánok használják a nemrég felfedezett [Calea zacatechichi] hallucinogént. Azért fogyasztják, hogy “érzékeiket élesítsék vele”, s hogy szavakkal lépjenek kapcsolatba a szellemvilággal. Intenzíven keserű íze miatt már régóta kedvelt népi gyógyszer lázra, hányingerre és más panaszokra (a zacatechichi azték szó, jelentése “keserűfű”). Miután a zúzott száraz levelekből készített teát megitta, az indián leheveredik egy csendes helyre, és elszív egy száraz levelekből sodort cigarettát. Amikor kissé álmosnak érzi magát és hallja saját pulzusát, szívverését, tudja, hogy eleget vett magához. Nemrégiben egy-két tanulmány arra utalt, hogy az auditív hallucinációkat egy eddig ismeretlen alkaloid okozza.7

Számomra rendkívül szórakoztató, hogy e növénynek erősen keserű íze az, ami miatt gyógyfüves használatra javallt, gondolom, úgy gondolkoztak, hogy ha elég rossz az íze, akkor hat! Tapasztalatom szerint ez nem logikus. Túl sok rosszízű növényt ízleltem már meg, amelyeknek semmi hatásuk sem volt, csak a gyomromat rontották el.
Én a mai napig sem tudtam zacatechichi-magjai-mat kicsíráztatni, s több levelezőm ugyanilyen problémákkal küzd. Van két cserepes példányom, ezeket egy barátomtól kaptam. Túl kicsik még ahhoz, hogy levelet lehessen szedni róluk, ezért nem tudtam még letesztelni e növény állítólagos pszichotróp jellegét. Van viszont rá kemény bizonyíték,
hogy lehetőségeket nyújt, mint álomhozó növényi anyag:

Az EEG jellemző lassúsága és a mindkét kivonattal kezelt alanyok megnőtt reakcióideje azt sugallja, hogy hipnotikus hatású vegyületek lehetnek a zacatechichiben… Eredményeink azt sugallják, hogy a zacatechichi kivonatai, de különösen a metanol-frakció olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek szubhipnotikus adagolású diazepamra emlékeztető hatást váltottak ki. Sokkal több álomról számoltak be a metanolos frakció elfogyasztása után. a növényi kivonat adagolásától az álmok száma is megnőtt, jobban, mint a diazepamtól… Az álomra nem emlékezők nagyobb csoportot alkottak a placébós kontrollcsoportban, és a diazepamosban is, míg ennek megfelelően azok, akik több, mint egy álomról számoltak be, mindig a zacatechichit fogyasztott emberek voltak… A metanolos kivonat használói sok színről számoltak be álmaikban. Eme eredmények azt mutatják, hogy a zacatechichi adagolása növeli mind az álmok számát, mind azt álomra való emlékezés működését az alvási periódusok során… Mindez oda vezet, hogy a Calea zacatechichi élénk hipnagóg képeket idéz fel az alvás I. fázisában (SWS).8

Akik komolyan dolgoznak álmaikkal, azonnal felismerik akármilyen anyagnak a jelentőségét, ami fokozhatja a szellem terében tett éji kalandozásaik hatását. Természetes mód ez arra, hogy belépjünk a képzelet világába, anélkül, hogy az erős hallucinogének rögös mellékhatásokkal teli útját kellene taposnunk. Érdekes megfigyelés, hogy akik végre megtanulták irányítani tudatos álmaikat, már többnyire lényegtelennek tartják a hallucinogéneket.

A DMT és a harmalin egzotikus forrásai

Több külföldi növény tartalmaz – főként a trópusokon – DMT vagy harmala-alkaloidokat. Ezeket különleges boltokban lehet beszerezni. A Psychotria viridis (bokor) és a Banisteriopsis caapi (hatalmas fás kúszónövény) az őserdei ayahuasca klasszikus részei, de más fajok is elérhetőek. Nem sorolom itt fel őket, mert nincs velük tapasztalatom, s úgy tudom, olyan különös termesztési követelményeik vannak, amelyeket az észak- amerikai termesztő nemigen tud gyakorlatilag megismételni. Akárhogyan is, a bennük levő alkaloidokat könnyebben lehet más, már leírt növényekből kinyerni.

Amanita muscaria – Légyölő galóca

A nem tiltott hallucinogének közül a Datura mellett talán semmi sem hozza annyira lázba a népi képzeletet, mint az Amanita muscaria, az úgynevezett légyölő galóca. A mítoszok köde oly sűrűn öleli körül ezt a gombafajt, hogy mindenki elfelejtette, hol is fekszik az igazság, még akkor is, ha lábuk alá kerül a ködben.

Talán a legelterjedtebb mítosz (amely bizonyos körülmények között zavarbaejtően igaznak bizonyulhat) az, hogy az Amanita muscaria halálos méreg – ha egyet megeszünk, “biztosan belehalunk”. A kontinuum másik felén helyezkedik el az a hipotézis, mely szerint ez a rejtélyes Szóma, melyet árja Védák dicsérnek, eme ősi himnuszok, melyek egy olyan ismeretlen, ősi hallucinogén, a Szóma dicsőségét zengik, amely felerősítette a primitív emberiségre ható vallási impulzust, s elindított két világvallást: a Zarathusztra-kultuszt és a hinduizmust. Eme két szélsőség között, mármint halálos méreg vagy vallási szent anyag, a tények és találgatások hatalmas szürke zónája húzódik. A következő információk valószínűleg igazak:

Ez a fehérpöttyös, piros gomba (a nyugati kultúrában az archetipikus “gomba”) Földünk északi szélességein él. Régebbi beszámolók szerint a szibériai sámánok használták, noha nem vagyok benne biztos, hogy ma is megfigyelhető még ez a jelenség. E gombát körülvevő titokzatos mítoszháló része az is, hogy be lehet állni, ha az ember olyannak issza meg a vizeletét, aki ette. Csakis vadon él, többnyire a nyírfák körül, s nem lehet termeszteni.

Az Amanita muscaria körüli adatok nagy része azért ellentmondó, mert az egyedi darabok igen eltérő hatásúak lehetnek – a hatékonyság sok mindentől függ, többek között a talaj állapotától, a nedvességtől, az időjárástól és a genetikus szerkezettől vagyis az aktuális alfaj (legalább hatot különböztettek eddig meg) tulajdonságaitól. Az is fontos, hogy mikor szedik:

Megfigyeléseink szerint számos eset konklúziójaként elmondható, hogy a legfontosabb változó tényező, hogy mikor szedik a gombát. A legerősebb gombákat augusztus közepén szedtük, a szezon kezdetén. A szeptemberi gombákban a narkotikus és a testi hatások voltak erősek, míg az augusztusiakban a látomásos, pszichedélikus hatás volt erősebb… A drog mennyisége: 1-3 gomba augusztusban, vagy 4-5 szeptember közepén. De még a mennyiséget kiegyenlítve sem hasonlóak a hatások, a szeptemberiben a hányinger testi tünete sokkal erősebb, mint a látomásos, narkotikus élmény… Azt hiszem, az Amanita legerősebb oldala az, hogy csendes belső beszélgetést hoz létre, amikor az embernek az az érzése támad, hogy fontos felismerések érik, s ez az érzés sokáig megmarad az élmény után. Azt hiszem, ez a gomba nagyon sokat tud tanítani magunkról.9

A fenti megfigyeléseket Európában tették, így különbségeket is észlelhetünk összehasonlítva az Észak-Amerikában gyűjtött példányok hatásával. Az Amanita muscaria halálos adagja mai tudásunk szerint (a fenti cikk megjelenésétől) körülbelül öt kiló gomba lenne, sokkal több, mint amit akárki meg tudna enni. íme egy hallucinogén- adagolási útmutató, amit egy névtelen fénymásolt cikkében találtam, egy levelezőm küldeményében:

Egy felnőtt számára ajánlott 10-15 g szárított gomba. Vigyázzunk, hogy a kalap-szár arány három az egyhez körül legyen. Elkészítés: Törjük finom porrá a szárított gombaanyagot. Kisebb fűszerőrlő a legjobb erre a célra. Keverd össze egy csésze (2,5 dl) vízzel egy kis edényben. Lassan felmelegítjük kb. 80-85 fokra. Ne főzzük. Tea módra áztassuk. Legalább félóráig tartsuk 80-85 fokon – egy süteményhőmérővel mérhetjük hőmérsékletét, miközben olykor megkeverjük… Hagyjuk eléggé lehűlni ahhoz, hogy elfogyaszthassuk. Mindent megeszünk, a szárazanyagot is. Nem tanácsos a szárazanyagot kiszűrni. Ezért a legjobb, ha finom porrá őröljük az anyagot. Az elixir sűrűsége kb. a paradicsomlevesé… Jó, ha utána üdítőt iszunk, de tekintsünk el a koffeintől. Különleges elővigyázat: nem szabad alkohollal keverni- A kísérlet előtt 48 óráig tartózkodjunk az alkoholfogyasztástól.10

Kicsit kérdéses, hogy továbbadjak-e egy általam még nem próbált anyagról egy ilyen névtelen információt. Azért teszem, mert örökös az érdeklődés az Amanita muscaria iránt, és, mert bízom abban a levelezőmben, aki küldte. Van valami autentikus a hangzásában is. (Pereskedő hajlamú olvasóim ismét elolvashatják a könyv elején a felelősséghárítást.) A cikk folytatása közli, hogy normális, ha az ember alszik a fogyasztás után:

Félórával, másfél órával az [Amanita muscaria] fogyasztása után rosszullét és álmosság tör az emberre. Itt válik fontossá a lazítás. A pihenés és az alvás enyhíti a rosszullétet. Feküdjünk le, és aludjunk egy-két órát… Ez a fázis lényeges a nyersanyag tiszta, finom szómává alakítása szempontjából. Felébredéskor megérheted, és élvezheted, mint egy hernyó (sic!), aki lepkévé változik.11

Egy másik levelezőm küldte a következő leírást egy Amanita-tripről:

A három résztvevő A. B. és C. volt, míg D. volt a kísérő. Noha sohasem kísért még, és maga sem fogyasztott pszichedélikumokat, kórházi ápolónő volt, ezért vele biztonságban éreztük magunkat. A gombákat egy hete találtuk, és napon, sütőben és légkondicionálóval szárítottuk. Teljesen szárazak voltak már, mire megettük őket. Mindenki kb fél csésze (1,25 dl) finomra őrölt, szőlőlében feloldott gombaport fogyasztott el 10 óra 10 perckor. Ezután többen algakapszulákat is ettek.

10.20-kor C. rosszul lett., A. és B. sétálni ment. 10.30-kor A. is és B. is szédülni kezdtek, A. inkább mint B. A. ekkor lefeküdt C. mellé, aki hányt, majd visszaitta hányását. 10:40- kor megint kihányta, s most már nem volt hozzá kedve megint visszaforgatni. A. kifejezetten különösen érezte magát, émelygett és hányingere volt. Amikor légzése lassult, még rosszabbul érezte magát, míg amikor mélyen, lassan lélegzett, már nem is volt olyan rossz. B. sokat mozgott: azt mondta, ha mozog, nem érez hányingert.

A. kezd ellszállni, mintha testen kívüli élményei kezdődnének: “annyira el akarok szállni, már majdnem elmentem, már majdnem elmentem…” C. mindenfélét hall a szobában, s nyáladzik. Mind a hárman imádkoztak és meditáltak a fogyasztás előtt, végiggondolva minden reményt, félelmet, érzést, leginkább a hála, tisztelet, félelem érzéseit: ez a világ legősibb pszichedélikuma. Ekkor kétórás különös alkonyi állapot jött. C. nem volt magánál, gyors, rövid lélegzeteket vett. (Egyébként is hiperaktív típusú [nő]). D. sokat aggódott miatta. C. nem izzadt, s a nyála sem folyt. A. és B. néha rángatództak, izzadtság borította őket és nyál folyt vagy csöpögött a szájukból. B. volt inkább magánál, s azon tűnődött, vajon eleget evett-e. A. nem tudta, mennyi idő múlt el. Azt hitte, vagy ébren van, vagy nagyon is életszerű álmai vannak: teljes tudattal álmodott. Csak kevéssé, vagy egyáltalában nem figyelt a zenére. Kb. két méterre feküdtek a legtöbben a hangos, méteres hangszóróktól.

A. ledobta takaróját, forró volt, és izzadt, hideg és lehűlt. D. szerint egy külső szemlélő számára senki sem tűnt hidegrázósnak. A. nagyon be volt tépve, úgy érezte, hogy ilyet még sohasem tapasztalt azelőtt. Azt mondta: “Az, hogy pszichedélikus, az túl széles kategória: minden belefér, túl sok mindenről elhisszük, hogy pszichedélikus. Mintha minden ugyanolyan lett volna, de mégis egészen más. De mégis olyan volt, mint amilyennek ismertem.” Mindenki kiment nevetni, és azt kérdezték: “Na, mi van?” Nem tudták megmondani, be vannak-e állva, vagy sem. B. azt gondolta, nem, C. sem, de A. azt, hogy igen. Annyit vett észre, hogy a fű árnyéka és a növényeké is más volt, de visszatekintve azt nyilatkozta, hogy “egy fokkal, vagy egy kvantumszinttel másként tűnt, egy eltéveszthetetlenül furcsa, kísérteties árnyalattal”.

Mozgászavar lépett fel: botladoztak. Mind boldogok voltak. Nagyon keveset észleltek a látás birodalmában. Erős szeretetet éreztek egymás iránt, de nem aggódtak azon, hogy elmondják-e ezt, mint az MDMA alatt. Mindenki úgy érezte, mintha együtt lenne benne, de nagyon sok erőfeszítésbe került, hogy többet kinyögjünk, mint egy-két furán csonkolt mondatot. Túlságosan be voltak tépve ahhoz, hogy beszélgetést folytassanak. Mintha egymás mellett mennének a tengeren… B. és C. éhesek voltak, és nem voltak annyira beállva. Mind hidegek voltak és melegek egyszerre. Mindhárman ugyanakkor keltek fel a padlóról, izzadva, s gomba-szagú nyálat hullajtva. A-nak felfúvódása és görcsei voltak. Böfögött és szellentett, és nemsokára jobban érezte magát, különösen, miután D. meggyőzte arról, hogy jó lenne egy csésze forró misólevest innia és lezuhanyoznia.

B. és C. egy pipányi marijuanát szívtak, és még jobban beálltak. Úgy tűnt, mintha A. fél órával megelőzné B.-t és C-t. Eredetileg B. kérdezte, amikor délben egykor mindenki felkelt, hogy A. kér-e még. A. azt mondta “Szó sincs róla.” Később B. is egyetértett azzal, hogy ő maga sem ehetett volna többet, mihelyst jól belekezdett. A zene elképzelhetetlenül intenzív volt, talán a valaha tapasztalt legintenzívebb. Minden hang, saját emelkedésében, csúcsában és tetőzése utáni zuhanásában, együtt minden egyes dallammal és azok alkotórészeivel. A. érezte a hangokat, majd egyenként egyesült velük testileg: teste volt a zene minden hangja. “Tökéletes” mondta, miközben egy New Age szalag végét hallgatta. Szinte túl sok energia áramlott belé a zenéből – sikítani akart, hogy egy részét feloldja. Olyan érzése volt, mint aki a jövőt sejti meg és érzi a múltat, mint egy teleszkóp az időn keresztül. Amit a jövőről mondott, jelen időről való állításnak hangzott, vagy mintha ugyanaz lett volna, mint ami a múltban volt. Azt mondta: “Úgy érzem a múltat és a jövőt mint jelenbéli valóságot” Néhány jövőre vonatkozó terv automatikusan megvalósulni látszott, mégpedig magától értetődő természetességgel.

Volt egy jellemző érzés, hogy tanítanak minket.” Hihetetlenül öreg vagyok, idegen, földből gyúrt, druidaszerű sarki, nyári, szibériai faszellemszerű lény. “Erőteljes volt, és ősi, bölcs és lassú, szépiabarna és sápadtzöld. “Itt vagyok, ragyogok, mit kérdezel tőlem?” Nagyon türelmesnek tűnt – a gomba elég finom és jóakaratú volt, jóakaratú tündéristen, mozdíthatatlan felsőbb lény. A. úgy érezte, könnyedén át tudja dugni rajta a kezét.
Olykor kissé delíriumosan érezték magukat. Úgy érezték, ha kevesebbet ettek volna, az segített volna még jobban emlékezni. Noha nem találták túl erősnek az élményt, olykor megközelítette azt a mértéket. Kb. du. 4-ig hevertek, és mikor felkeltek, jól érezték magukat. Negyedórát sétáltak, egy kissé rázósan, ugyanazzal a furcsa dupla valóságérzettel, mintha az lett volna a normális, de mégis letagadhatatlanul más. Fél hatra mindannyian igen jól érezték magukat, éhesek voltak, s készek a társalgásra, sokat kuncogtak. Egy kis marijuanát szívtak a melegvizű medencében. Mindenki nagyon frissnek érezte magát – semmi másnaposság, mindenki energikus, nyugodt, boldog, áldott, meglepett.

C. mondott ki valamit, ami mindenkire állt: valahányszor észrevettük, hogy valami furcsa volt, vagy beállt, vagy betépett, azonnal átalakult, laposabb, kevésbé vágyszerű organikus élmény lett. A gomba nem akarta, hogy disszociált megfigyelők legyünk!. Olyan volt, mint az ébren álmodás, de mihelyt elég éber és világos lett (mivel tudtuk, hogy benne vagyunk) már nem is volt az álom. Nagyon furcsa, hogy ilyen erős hatás ilyen finoman
meghatározott legyen. Remekül aludtak, semmiféle különös álmuk sem volt. Másnap mindannyian azt mondták, hogy látásuk kitisztult.12

Az Amanita-val elért paranormál tapasztalatokra példák lelhetők fel: Puharich, Andrija (1974), The Sacred Mushroom, Doubleday, Garden City, NY, amelyben egy fizikus ismertet néhány meglehetősen bizarr tapasztalatot, melyeket a gombával kapcsolatban szerzett: kommunikáció testetlen létezőkkel, melyek során ősi egyiptomi rítusokat írtak le, stb.

Tabernanthe Iboga

A Tabernanthe Iboga nevű afrikai cserje az iboga és az ibogain forrása, melyek a bolygó két legerősebb pszichedélikuma hírében állnak. E drogokat lehetetlenség Amerikában megszerezni, mert már évek óta a “Schedule I” osztályba sorolták őket. (Annak ellenére tették ezt, hogy a Tabernanthe sohasem volt droghasználat tárgya az Egyesült Államokban, nem is lehetett volna ilyen célokra megszerezni.) A legtöbben sohasem hallottak még a Tabernanthe ibogáról. Azért foglaltam bele ebbe a fejezetbe, mert sámáni erőnövény hírében áll, és mert érdekes módon ez kínálja a kábítószerfüggés egyik lehetséges gyógymódját.

A Tabernanthe iboga gyökerének kivonatát néhány afrikai törzs a fiúk kamaszkori beavatási szertartásainál alkalmazza. Egyszer egy életben fogyasztják a szert, s akkor a célból, hogy a felnőttkorba lépő fiúk előtt felfedjék a képzelet birodalmának valóságát. A férfiassággal vélik azonosnak ezt a tudást:

Az iboga a mögöttes birodalom létezésének csalhatatlan bizonyítékát nyújtja mind a látás, mind a tapintás, mind pedig a hallás megjelenítőrendszerében. Spirituálisan megváltoztathatatlan lényege révén az ember két létsíkra is tartozik, s ezekkel keveredvén, nem tudja, hol kezdődik a halál, hol a születés. Minden jelentését elveszti a test halála, mert semmi más, mint új élet, más létezés… “Az iboga az amely megmutatja a különböző léteket…” Az iboga eltünteti az időt, a jelen, a múlt, és a jövő eggyé vegyül… Az iboga felszívódásával az ember a szülőhelyére tér vissza, oda, ahonnan jöttünk… A beavatandó fél azáltal nyeri el a beavatást, hogy felfedezi az ősi szellemeket, a Bwiti-ket egy másik valóságban, vagyis másik életben, ami egyszerre ágazik el a beavatási halálból és a testi halálból. Az éber álom alatt saját létének jelenében, múltjában és jövőjében megpillantja az ember megváltoztathatatlan spirituális lényegét és azt, hogy a létezésnek egyszerre két síkján élünk… A [Mitsogho törzs tagja] csak kétszer teszi meg ezt az utazást: a beavatás napján és halála napján. Ki van zárva, hogy ismét ugyanilyen körülmények között fogyasszon ibogát. (Kiemelés az eredetiben.)13

Ha eme alkaloid rituális használata ténylegesen megteremti a képzelet világának megcáfolhatatlan bizonyítékát, az azt jelenti, hogy sok tekintetben megváltozik az élete annak, aki fogyaszt belőle. Bizonyíték van rá, hogy az ibogain alkalmazásával gyógyítani lehet a heroin-függőséget. Egyszeri kezelés ibogainnal vagy ibogainhid-rokloriddal szájon át 6 mg/kg-tól 19 mg/kg- ig terjedő adagolással lehetővé tette, hogy a páciens legalább fél évre abbahagyja a heroinfogyasztást.14

Mivel eme állításoknak már a bizonyítása vagy kutatása is a törvénybe ütközik, annak eldöntése, hogy ez csupán egy újabb pszichedélikus mítosz-e, a jövő feladata marad. Ahol a törvény szankciói még a természet tényeinek megismerését is gátolják, az ész a törvényeket formáló alapfeltevések újraértékelését követeli meg.

Jegyzetek

  • Valdes, L. et al. (1983) “Ethnopharmacology of Ska Maria Pastora (Salvia Divinorum, Epling és }ativa-M.).” (A Ska Maria Pastora (Salvia Divinorum, Epling és Jativa-M.) etnofarmakológiája) in: Journal of Ethnopharmacology, 7. sz, 287-312
  • Ugyanott.
  • Névtelen (1992 körül), Cultivation Details for Exotic Plants, Of The Jungle, P. O. Box 1801, Sebastopol, CA 95473 Valdes, op. cit. de
  • Smet, P. (nincs dátum) Ritual Enemas and Snuffs in the Americas (Szertartásos beöntés és szippantás Észak, Közép és Dél-Amerikában) Rosetta Folios, Berkeley, CA 124. old.
  • Schultes, R. E. (1976) “The New World Indians and Their Hallucinogenic Plants” (Az Újvilág indiánjai és hallucinogén növényeik) Dr. Laura Barnes emlékét ünneplő hetedik évi előadás, 1969 nov. 12-én.
  • Schultes, R. E. (1976) Hallucinogenic plants (Hallucinogén növények) Golden Press, N. Y., 152. old.
  • Mayagoitia, L. et al (1986) “Psychopharmacologic Analysis of an Alleged Oneirogenic Plant: Calea Zacatechichi” (Egy állítólagos oneirogén növény pszichofarmakológiai vizsgálata) Journal of Ethnopharmacology, 18,229-243 oldalak.
  • Festi, F. és Bianchi, A. (1992) “Amanita muscaria” integration No. 2/3, bilwis-verlag. d-8729 knetzgau/eschenau, 79. old.
  • Névtelen (nincs dátum), “The revised anonymous Amanita muscaria eaters’hand paper,” (A névtelen Amanita muscaria-evők kézibrosúrájának felújított változata) Mushroom Times (kiadási adatok hiányoznak)
  • Ugyanott.
  • Névtelen (1993) személyes közlés a szerzőnek.
  • Goutarel, R., (1993) “Pharmacodynamics and therapeutic applications of Iboga and Ibogaine” (Az iboga és az ibogain farmakológiai dinamizmusa és gyógyalkalmazásaik) Psychedelic Monographs and Essays No. 6,71-111 old.
  • Ugyanott. 95. old.

Részlet Jim DeKorne: Pszichedelikus Sámánizmus című könyvéből

Ezt olvastad már?

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Eindbaen.nl újabb riportja, ezúttal Txana Ixa-val aki törzsi vezető és sámán. Ezúttal többek között az ayahuasca-ról is beszél.