FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Sámánizmus > Dél-Amerika > Marlene Dobkin De Rios: Turisták és pszeudosámánok

Marlene Dobkin De Rios: Turisták és pszeudosámánok

Buborék, buborék, gürcölés és gond; turisták és pszeudosámánok – Marlene Dobkin De Rios (1994)

Marlene Dobkin de Rios amerikai antropológus és pszichiáter három évtizeden át Amazonas menti városokban tanulmányozta a hallucinogén növények használatát. Az 1990-es években jó néhány turistával találkozott, akik ajahuaszkvero sámánokat kerestek, de kufárokat találtak. Két világ találkozik itt, ám mégsem talál egymásra.

Peruban és Brazíliában, Amazonas menti városokban és nagy településeken találhatók azok a mesztic férfiak, akik anélkül, hogy bármiféle tanoncidőt letöltenének, bárki tanítaná őket, vagy bármiféle ellenőrzésen átesnének, azonnal hagyományos gyógyítókká vagy ajahuaszkverókká válnak. Tíz vagy még annál is többféle hallucinogén növénykeverékről gondoskodnak amerikai és európai turisták számára, hogy segítsék őket az univerzumba beágyazódni, és misztikus élményekben lehessen részük. A kérdéses hallucinogén növényeket hagyományosan soha nem használták, legalábbis olyan módon nem, ahogyan az önjelölt gyógyítók alkalmazzák őket, számos pszichés károsodást okozva ezzel. Az úgynevezett gyógyítók egymással küzdenek, és bajnokaik külföldön utazó ügynökökként és idegenvezetőkként ténykednek.

Egy perui jogász ismerősöm elmesélte, hogyan fest Iquitosban, Peruban egy drogösszejövetel, melyen három éve ő maga is részt vett. Egy dzsungelbeli tisztáson vagy tizennégyen voltak jelen, mindannyian az Amazonasi Páholy tagjai. Ketten közülük a limai orosz nagykövetség diplomatái voltak. Rajtuk kívül négy japán, egy limai üzletember, négy német és két ausztrál vett részt – mind magasan képzett és jól szituált emberek. A túra négy napig tartott, és az ajahuaszka szeánszra a második éjszakán került sor. A jogász nevetve mesélte, hogy az oroszokra heves hányinger tört rá, és az ajahuaszka-mester minden hányásnál így biztatta őket: „Gyerünk, hányjatok Sztálinra! Gyerünk, hányjatok Leninre!”

Az útikönyvekben felbukkannak olyanfajta terminológiák, mint „haladó sámántréning”, s ezeket bizonyos gyógyítóemberekkel társítják, akik fölfedezték a belső teret vagy valami hasonlót, amire aztán a turisták ráharapnak. Méregdrága, több ezer dolláros, színes brosúrák mindenféle szellemutazásokra csábítanak „az Amazonashoz, hogy a dzsungel gyógyítóembereinek spirituális transzformációs technikáit tanulmányozzuk. […] Egész éjszakás rituálén vehetünk részt, ahol is X. sámán elvezet minket az öngyógyításhoz és a spirituális fejlődés következő lépcsőfokához. Az utazás következő szakaszában az Amazonas folyó forrásvidékére látogatunk, ahol barátságos folyami delfinek, majmok és papagájok társaságában háromnapos látomásos dzsungeltúrán vehetünk részt X. vagy Y. sámán vezetésével.” […]

A „sámánok” nem kifejezetten törzsi bennszülöttek. Inkább mondhatók középosztálybeli férfiaknak (nők ritkán űzik ezt a mesterséget), akik korábban árucikkekkel vagy szolgáltatásokkal házaltak. A nyugati turistákban
bevételi forrást látnak; fölfedezték egzotikum iránti szomjukat. […] Ezek a középosztálybeli vállalkozók lényegében a drogkereskedelem révén szereznek jövedelmet, nőket csábítanak el, személyes hatalomra tesznek szert mások fölött. Egy-egy külföldön megszervezett háromhetes, egzotikus utazáson ügynökeik gyakran nyolc-tízezer dollárokat keresnek. […]

Az autentikus ajahuaszka-gyógyító olyan ezoterikus ismeretekkel rendelkezik, melyen saját társadalmában nem sokan osztoznak. A személyes hatalom – a szellemerőkhöz való hozzáférés – fontos számára, és feltételezett hatalmát betegségek kezelésére, mások megigézésé-re használja, persze úgy, hogy az ilyen helyzeteket saját maga hasznára fordítja. Az ajahuaszka-gyógyítók idejük jelentős részét személyes hatalmuk növelésével töltik. Az Új Kor (New Age) spirituális élményeit kereső turisták ugyanolyan idegenek számukra, mint amilyen érthetetlen az átlag amerikainak az állatszellemekben való hit. […]

Ennek a turizmus iparágnak van egy kifejezetten rossz, kizsákmányoló aspektusa, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek a „bennszülött gyógyítók’ többnyire közönséges drogdílerek, akik a turistákat „autentikus személyes élmények” ígéretével vezetik félre. Az egész színjáték illúziókra és csalásokra épül. Ez az amazonasi drogturizmus az illúziókat nem rombolja le, és az egzotikumot nem teszi tönkre. Alkalmanként pszichotikus depressziót hagy maga után, és kijózanodás utáni zavarodottságot okoz. Végzett pszichoterapeutaként több órán át interjúvoltam egy nőt, aki egy összetett drogélmény és egy perui, pucallpai „gyógyítóval” való romantikus kaland hatására pszichotikus tüneteket produkált. Egy másik asszony, aki krónikus májpanaszoktól szenved, a mai napig is Brazíliában keresi az ajahuaszka-élményeket, dacára annak, hogy e „kezelések” meglehetősen veszélyesek az egészségére.

Talán sokat tanulhatunk egy Laura Huxley-idézet-ből, mely Laura férjéről, Aldous Huxleyról szól. Laurát megkérdezték, saját magán kívül adott-e be valakinek LSD-t, vagy vezetett-e bárkit ilyenfajta élményekhez. „Vezető csak olyan személyből lehet, aki nagy hatalommal rendelkezik, mint a hadúr, a boszorkány vagy a sámán. Mi mindig úgy gondoltuk, hogy a vezetőnek nagyon magas etikai mércével kell rendelkeznie, mert olyan eszközök vannak a kezében, melyekkel emberekből hasznot húzhat.”

Részlet: Jeremy Narby, Francis Huxley – Sámánok, Ötszáz év a tudáshoz vezető ösvényen című könyvéből

Ezt olvastad már?

Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro - Eindbazen riportja Gino Renzo Cocchella Frisancho-val

Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro

Gino Renzo Cocchella Frisancho (perui sámán) az úgynevezett növényi gyógyszerekkel dolgozik, szakértelemmel rendelkezik a sámánizmus és a tudat területén.