FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Mérgező növények, növényi mérgek: Maszlag, nadragulya, beléndek

Mérgező növények, növényi mérgek: maszlag, nadragulya, beléndek

Mérgező növények, növényi mérgek

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2014, június

Bevezetés

A mérgezésekkel, a mérgek fizikai és kémiai tulajdonságaival a mérgek tudománya, a toxikológia foglalkozik. Méregnek nevezünk minden olyan anyagot, amely az élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget, esetleg halált idéz elő. A gyakorlatban azonban csak azokat az anyagokat tekintjük méregnek, amelyek csekély mennyiségben is súlyos egészségkárosodást, vagy halált okoznak.

A mérgek csoportosítása

1. Támadáspontjuk szerint
− idegmérgek: a központi idegrendszerre hatnak, pillanatok alatt lebénítják a szervezetet;
− sejtmérgek: a szervezet valamennyi sejtjét károsítják;
− enzimbénító mérgek: a szervezet működéséhez szükséges enzimek valamelyikét bénítják;
− vérmérgek: a vér festékanyagaihoz kötődve az oxigénszállítást vagy a véralvadást gátolják;
− izommérgek: a haránt csíkolt izmok sejtjeit károsítják;
− immunrendszerre ható mérgek: az immunrendszer működését gátolják.
2. A szervezetbe jutás módja szerint
− szájon át, emésztőcsatornán keresztül bejutó mérgek;
− kültakarón keresztül bejutó mérgek;
− légzőrendszeren keresztül bejutó mérgek.
3. Eredetük szerint
− növényieredetűmérgek (pl.alkaloidák);
− állati eredetű mérgek (pl. kígyóméreg);
− ásványieredetűmérgek (pl.arzén);
− szintetikusmérgek (pl.kábítószerek).
4. Hatásmechanizmusuk alapján
− szummációs hatású anyagok: a szervezetbe kerülve lebomlanak, majd kiürülnek, de ez idő alatt visszafordíthatatlan károsodásokat okoznak;
− kumulatív hatású anyagok: elraktározódnak a szervezetben, és minden újabb bevitel után nő a mennyiségük, majd egy küszöbszint elérése után kifejtik mérgező hatásukat;
− koncentrációs hatású mérgek: a jellemző küszöbszint alatt nem fejtik ki hatásukat, idővel kiürülnek (Bordás– Tompa, 2006 után).

Mérgek előfordulása a növényekben gyakori. A növény nemcsak mechanikusan próbálja megvédeni magát egyéb élőlényektől (vastag epidermisz, tüskék, tövisek stb.), hanem másodlagos anyagcseretermékeik között olyan vegyületekkel, amelyek az őket „támadó” állat, ember számára károsak, sokszor halálosak. A szak- irodalomban hosszú lista található azon növényekről, amelyeket mérgezőnek tartanak. Az 1. táblázatban néhány olyan fajt mutatunk be, amelyek halálosan mérgezőek is lehetnek, és hazánkban többnyire természetes vagy termesztett növényként élnek.

Többségük gyógynövényként is ismert, mert hatóanyagaikat kis koncentrációban gyógyszerként is hasz- nálják. A legtöbb fajnál mérgező résznek a növény minden részét jelölik, mi azonban főként azokat a részeket hangsúlyozzuk ki, amelyeket a gyógyszerkönyvek drogként tartanak nyilván.

1. táblázat: Az erősen mérgező növények szelektált listája
1. táblázat:
Az erősen mérgező növények szelektált listája

Az erősen mérgező növények rövid jellemzése

Nadragulya (Atropa belladonna)

Középhegységeinkben gyakori, terebélyes növény. Magányos virágai ibolyásbarna színűek. Termése éretten gömbös, fénylő fekete színű bogyó. A bogyók jelentik a legnagyobb veszélyt a gyermekek számára, mert vonzóak és egy kissé édes ízűek. 2–5 bogyó fogyasztása a gyermekeknél, 10–20 bogyó a felnőtteknél halálos lehet. Mérge a hioszciamin (melyből atropin keletkezik), a szkopolamin és a belladonin. A tünetek: torok és szájszárazság, szomjúság, rekedtség, nyelési nehézség, tág pupillák, fényérzékenység, szédülés, szapora pulzus, magas láz. Súlyos esetben mozgáskényszer, nevető-síró rohamok, hallucináció, őrjöngési roham, görcsök. A kórkép az „atropin részegség”. A halál oka rendszerint légzés- és szívbénulás.

Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger)

Hazánkban gyakori, ragadós tapintású növény. Virága sárgás, rendszerint barnásan, lilásan erezett. Toktermése van. Mérge a hioszciamin és a szkopolamin, hatásuk hasonlít az atropinmérgezéshez, de a kezdeti izgalmi szakasz enyhébb. Száj- és torokszárazság, rekedtség, nyelési nehézség, beszédképtelenség, tág pupillák, bódultság, kábultság, részegséghez hasonló állapot, izomgyengeség, végül légzésbénulás következik be.

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

Országszerte gyakori növény. Virágai fehérek, tölcséresek, toktermése eleinte zöld, majd éretten barnás színű, sokmagvú. Mérge a hioszciamin (mely atropinná alakul) és a szkopolamin. A növény apró, fekete, mákszemszerű magjainak elfogyasztása dühöngést válthat ki. A levelek zavartságot, érzékcsalódást, bódultságot, aluszékonyságot idéznek elő. Súlyos esetben kóma is bekövetkezhet.

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

Évelő növény, fásodó gyökerekkel. Szára elágazó, felkúszó, alul kissé fásodó. A virágok szirmai lilásak, termései borsónyi piros bogyók. Mérgező hatóanyagai a szolanin és a szolanomargin. Mérgezést főleg gyermekeknél észleltek. A tünetek néhány óra után jelentkeznek, hányinger, látási zavarok, fejfájás, izgatottság vagy kábultság, görcsök, delírium, majd légszomj formájában. A mérgezés néha halálos lehet (légzésbénulás).

Foltos bürök (Conium maculatum)

Hazánkban is élő, 1–1,5 méter magas, ernyősvirágzatú növény. Szára üreges, alsó részén vöröses- vagy ibolyásbarnásan foltos. Sötétzöld levelei háromszögletűek. Fehér virágai kb. 2 mm-esek, termése ikerkaszat. A növény minden része tartalmazza a mérget. Mérge a koniin. A tünetek már 20–30 perc után jelentkeznek. Ezek kezdetben gyomor-béltünetek (nyáladzás, hányinger, hányás, hasmenés, bélgörcsök), majd általános izomgyengeség, szédülés, hallási és látási zavarok lépnek fel. Pár óra alatt aszcendáló bénulás jelentkezik. Végül a légzőizmok bénulása következtében áll be a halál. Ez a méreg ölte meg Szókratészt („bürökpohár”).

Aranyeső (Laburnum anagyroides)

Az egyik legmérgezőbb őshonos cserjénk, aranysárga virágfüzérei májusban, júniusban pompáznak. Termése barna hüvelytermés, melyben számos, vese alakú mag lapul. A növény minden része mérgező. Fő mérge a citizin, melynek hatása hányinger, hányás, hasmenés, égető érzés a torokban, szomjúság, verejtékezés.

Farkas boroszlán (Daphne mezereum)

Hazánkban őshonos, 60–120 centiméter magas lombhullató cserje. Levelei visszás lándzsásak, ülők, ép szélűek. Erős illatú rózsaszín, ritkábban fehér virágai márciusban, áprilisban nyílnak, kettes-hármas csoportokban. Csonthéjas termése fényes korallpiros, borsó nagyságú. Mérge a daphnin, a hokkonin és a mezerin, melyek a bőrön már kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést, fekélyt okoznak. Lenyelve felmaródásokat, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoznak. A halál oka légzésbénulás lehet.

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

Terebélyes, 4 méter magas cserje, ritkábban kis fa. Apró virágai tavasz végén nyílnak. Termése négyrekeszű rózsáspiros tok, melyből beérve, felpattanva, rövid nyélen csüngve bukkannak ki a narancsvörös magköpennyel burkolt magok. Mérgező hatóanyaga az evonozid és az evonin. Hatásukra émelygés, görcsökkel járó hasmenés, hányás jelentkezik. Súlyosabb esetekben véres, vizes hasmenés. Pár óra elteltével keringési zavarok, rángógörcsök, ájulás, elhúzódó mérgezésnél máj- és vesekárosodás gyelhető meg. A halál oka szívbénulás lehet. Mérgezések gyakoribbak a atal gyermekeknél, akiket csábítanak az élénk színű gyümölcsök.

Farkasalma (Aristolochia clematitis)

40–50 centiméter magas évelő, hazai vadnövény. Hosszú sárga virágai májustól szeptemberig nyílnak. Toktermése tojásdad-körte alakú, dió nagyságú. Mérge a farkasalmasav. A mérgezés tünetei: hányás, hasmenés, gyomor- bélnyálka-hártya gyulladás, vizelési inger, görcsök, keringési zavarok, alacsony vérnyomás, vese- és májgyulladás. A halál oka légzésbénulás lehet.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

Hazánkban is élő, közönséges, alacsony gyomnövény. A mákfélék családjába tartozik, a szárában sárga színű tejnedv található. Az egész növény mérgező. Mérsékelt adagban tartalmaz izokinolin alkaloidokat: koptizint, berberint, kelidonint, keleritrint és szangvinarint. A kelidonin pupillatágulást, a szem-, a fül- és az orrnyálkahártya érzékenységét, alvás- és érzészavarokat okoz.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Hagymagumós hazai, évelő faj. Levelei széles lándzsásak, a terméssel együtt tavasszal jelennek meg, míg lilás virágai ősszel. Mérgei a kolchicin és a demekolcin. Pár óra lappangás után (2–5 óra) lépnek fel a mérgezés tünetei. Ezek kezdetben: égető érzés a szájban, nyelőcsőben, szomjúság, szájszárazság, hányinger, hasmenés, bélgörcsök, vizes és véres hasmenés. A nagy vízveszteség, valamint a vérnyomáscsökkenés miatt sokkos állapot alakulhat ki. A halál a mérgezés második vagy harmadik napján áll be, keringési és légzési elégtelenség miatt.

Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Hazánkban gyakori, 10–20 centiméter magas növény. Levelei széles-lándzsásak, kihegyezett csúcsú, fényes fonákúak. Áprilisban, májusban virágzik. Az egész növény mérgező. Mérgező anyagai a konvallamarin, a konvallatoxin és a szaponin. Enyhe esetekben a mérgezés béltünetekben nyilvánul meg, hányással, hasmenéssel. Súlyos esetekben szédülés, fejfájás, zavartság, aluszékonyság és görcsök lépnek fel. A pulzus kezdetben lassú, majd gyorssá válik. A halál oka szívbénulás.

Leander (Nerium oleander)

Mediterrán eredetű díszcserje (ún. „dézsanövény”). A növény minden része mérgező, különösen a levelek és a fás szár. Méreganyagai: neriozid, oleandrozid, szaponinok és szívglikozidok. Súlyos emésztési zavart, szívpanaszokat és bőrgyulladást okoz. Az égő leander füstje káros a tüdőre, és akár halálos is lehet.

Gyűszűvirág fajok (Digitalis)

A hazánkban élő gyapjas gyűszűvirág és a dísznövényként ismert piros gyűszűvirág leveleiből fontos szívgyógyszereket vonnak ki. Ezek: digoxin, digitoxin, gitalin, lanatozid.

(Ön)gyilkosfa (Cerbera odollam)

Trópusi fa, főként Indiában jelentős, mérgező növény. A dió nagyságú terméseiben nagy mag van. A magok a cerberint tartalmazzák, amely a digoxinhoz hasonló erős toxin. A méreg gátolja a kalcium-ion csatornák működését a szívizomban. A cerberint nehéz felismerni a boncolásnál, bár a mag keserű, az ízét is maszkolják az olyan erős fűszerekkel, mint a curry. Indiában gyakran használják a gyilkosságra és öngyilkosságra.

Ricinus (Ricinus communis)

Magyarországon egyéves növény, fél métertől akár három méter magasra is megnő. A termése három részre hasadó toktermés, melyet száraz tüskék borítanak. Babszem méretű sötétbarna magjai szürkésfehéren erezettek. 4–8 mag elfogyasztása már halálos adag felnőtteknek. Mérge a ricin és a ricinin. A ricin rendkívül mérgező, vízben oldódó fehérje. (Egyesek szerint ez a világ legmérgezőbb növénye!) Ricinusolaj is van a magvakban, mely könnyen elválasztható a ricintől. Régóta használják hashajtóként, újabban a kozmetikai ipar fedezte fel. A ricin okozta tünetek 2–24 óra lappangás után lépnek fel. A szájban, torokban égető érzés, émelygés, hányás, hasgörcsök, bélgörcsök, hasmenés jelentkezhetnek. Erős gyomortáji fájdalom, midriázis, láz, heveny máj- és vese- elégtelenség (sárgaság, vérvizelés, oliguria). A halál oka légzési vagy szívelégtelenség.

Sisakvirág fajok (Aconitum spp.)

Néhány faja hazánkban is él. Minden részük mérgező. Régen farkasok irtására is használták. Fő mérgük az akonitin nevű alkaloida, amely gyors hatású méreg. Hatása: izgató, égető, viszkető, bizsergő érzést okoz a bőrön, majd az idegvégződéseket bénítja. Hatása hasonló a veratrinéhoz. A szájban, a torokban és a nyelven égető érzést okoz. 2–6 óra elteltével hányinger, nyálfolyás, erős hányás, általános bénulás, súlyos fájdalmak következnek be. A halál a 8. óra után áll be, fájdalmas (kólikás) hasmenés, nyakizom paralízis, szívritmuszavar, konvulzió következtében.

Sáfrányos mételykóró, vízi bajmóca (Oenanthe crocata)

Mediterrán, lágyszárú, ernyősvirágzatú faj, a „mosolygó halál” okozója. A növényt az tette híressé, hogy egy évszázadok óta ismert jelenség, az ún. „szardíniai vigyor” (egyes halottak gúnyos vigyora) kiváltó okaként azonosították 2002-ben. A leveleit eszik az állatok, de a szárakat, és különösen a szénhidrátokban gazdag gyökereket nem, mert azok nagyon mérgezőek. A méreganyag az oenanthoxantin, egy rendkívül hatékony neurotoxin, amely az izmok bénulását okozza. A mérgezés végső fázisában az arc izmainak összehúzódása idézi elő a bizarr „mosolyt”. Régen Szardínián a magatehetetlen öregek és az egyéb okból kivégzendők kapták a sáfrányos mételykóró főzetét tartalmazó méregpoharat, amelyet kiürítve szörnyű kínok között, de sajátos vigyorral az arcukon hal- tak meg. A növény hatóanyagára nagy karrier várhat a gyógyszer- és szépségiparban, hiszen a botoxhoz hasonlóan kis mennyiségben az izmok időleges működésképtelenségét, vagyis a mimikai ráncok eltűnését idézi elő.
Hazánkban élő testvérfaja, a vízpartokon élő borgyökér (Oenanthe aquatica) szintén tartalmaz oenantho-toxint, valószínűleg keveset, mert hasonló mérgezésekről nincs hír. Drogként az ikerkaszat termését gyűjtik be, állati golyvák kezelésére is használják.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

Az Észak-Amerikából a 18. században hazánkba került fa fontos haszonnövényünk. Méreganyagai is vannak, a lektinek. Főként a gyökérkéregben, a termésben és a magvakban találhatók. Van a virágban és a levelekben is, de kevés. Kevésbé toxikusak, haláleset még nem fordult elő.

Nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

A kevés mérgező nyitvatermő növény egyike. Hatóanyaga a szabinen és a tujon. A mérgezés tünetei: bőrgyulladások, nyálkahártykárosodás, vérzések, vetélés, súlyos vese- és májelégtelenség. Ezekhez szív- és érrendszeri panaszok, továbbá légzésbénulás is társulhatnak.

Tiszafa (Taxus baccata)

Hazánkban is őshonos a nyitvatermő tiszafa. Szinte minden része tartalmaz mérgező taxánokat (taxin, taxakatin), kivétel a mérgező magvakat körülvevő piros, húsos, enyhén édes arillus (lásd a címlapon). A magvakat önmagukban különösen mérgező szétrágni.

Fehér zászpa (Veratrum album)

1–1,5 méter magas évelő, lágyszárú, egyszikű növény. A végálló virágzata 30–60 centiméteres füzéres fürt. A virágok zöldesfehérek. Védett növény. Mérgező összetevői: protoverin, jervin, rubijervin. Egyike a legmérgezőbb növényeknek. Égető érzést okoz a szájban, a torokban és a nyelőcsőben, hányás, hasmenés, görcsök jelentkezhetnek. Nagy adagban a szív és a légzőközpont bénulását okozza.

Konkolyperje (Lolium temulentum)

Hazánkban vadon élő pázsitfűfaj. Ez a Bibliában emlegetett konkoly, melynek ugyanolyan szemtermései vannak, mint a búzának és az árpának. Ha a gabonamagvak fertőzöttek, a konkolyperje is kicsírázik a termőföldön, kialakuló bojtos gyökérzetével beékelődik a gabonák közé, kiirthatatlan. Méreganyaga a temulin és a loliin, melyek ha lisztbe kerülnek, fejfájást és hányingert okoznak.

Konkoly (Agrostemma githago)

Ez a szegfűfélék családjába tartozó faj nem fordul(t) elő a Szentföldön, tehát nem az „igazi” konkoly. 50–70 centiméter magas, hazánkban is élő gyomnövény, a búzatáblák egykori károsítója. (Napjainkra állományai úgy megritkultak, hogy már-már védetté nyilvánítják.) Május és július között virágzik. Toktermése rengeteg fekete, vese alakú magot tartalmaz. Mérge a ghitagozid és az agrosztemma sav. Heveny mérgezés esetén az egész gyomor-bélrendszerre kiterjedő gyulladás, nyálfolyás, hányás, hasmenés jelentkezik. Később fejfájás, szédülés, nehézlégzés, görcsök és szapora pulzus. Súlyos esetben keringési elégtelenség, kóma és a légzésbénulás miatt halál.
Mérgezőnek tartott, nálunk is termelt élelmiszernövények

Veteménybab (Phaseolus vulgaris)

Az amerikai kontinensről származó tápláléknövénynek a magvait fogyasztjuk. Két mérgező vegyület is található benne: a tohemagglutinin és a lektin. A tohemagglutinin mérgezés elsődleges tünetei a hányinger, a hányás és a hasmenés. A babot 100 °C-on tíz percig főzve a vegyület elbomlik. Főzés előtt célszerű a szárazbabot 5 órán át áztatni, majd az áztatóvizet kiönteni.

Burgonya (Solanum tuberosum)

Egyik legnépszerűbb táplálékunk, a burgonya is – mint a Solanaceae család tagja – tartalmaz toxikus tropánalkaloidokat, amelyek közül a legelterjedtebb a szolanin. Ez a növény zöld részeire és a termésére koncentrálódik és nem az általunk fogyasztott gumókra. Azonban a fényre kitett gumók a bőrük alatt „zöldülnek”, megindul bennük a klorofillszintézis és a szolanin termelődés, amit célszerű
elkerülni a burgonyagumók fénytől zárt helyen való tárolásával. Egyébként a főzés magas hőmérsékleten (170°C felett) is csak részben pusztítja el a toxint.

Paradicsom (Solanum lycopersicum)

A szintén amerikai eredetű paradicsom levelei és szárai is tartalmaznak szolanint, ami mérgező, emésztési zavart és ideges izgalmat vált ki. Egyes helyeken a paradicsom leveleiből gyógyteát készítettek, amely halált is előidézett. A levelek, a szárak és a zöld, éretlen gyümölcs még egy másik mérgező alkaloidot, tomatint is tartalmaz kis mennyiségben. Szintje általában túl alacsony ahhoz, hogy veszélyes legyen, az érett paradicsom pedig nem tartalmaz kimutatható tomatint, biztonságosan fogyasztható.

Irodalom

  1. Altmann, Horst. Mérgező növények és állatok. Magyar Könyvklub, 2004.
  2. Dános Béla. Farmakobotanika – kemotaxonómia. Argumentum, Buda- pest, 1997.
  3. Dános Béla. Farmakobotanika – gyógynövény-ismeret. Semmelweis Ki- adó, Budapest, 2006.
  4. Bordás Imre, Tompa Anna. Mérgező növények, növényi mérgek. Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest, 2006.
  5. Kincses Ajtay Mária. Mérgező növények. Kossuth Könyvkiadó, 1993.
  6. Marczal Gabriella. Mérgező növények, növényi mérgezések. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008.
  7. Nelson LS, Shih RD, Balick MJ. Handbook of poisonous and injurious plants. 2nd edition. The New York Botanical Garden. Springer, 2007.
  8. Pokorny László. Mérgező növények kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Buda- pest, 2003.
  9. http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_poisonous_plants

Ezt olvastad már?

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Eindbaen.nl újabb riportja, ezúttal Txana Ixa-val aki törzsi vezető és sámán. Ezúttal többek között az ayahuasca-ról is beszél.