FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Ráktól a függőségig: pszichedelikumok, és a tudattalan feltárása
ayahuasca Ráktól a függőségig: pszichedelikumok, és a tudattalan feltárása – Dr. Máté Gábor

Ráktól a függőségig: pszichedelikumok, és a tudattalan feltárása

Ráktól a függőségig: pszichedelikumok, és a tudattalan feltárása – Dr. Máté Gábor

A drogfüggőség szakértő, Dr. Máté Gábor, az elme és a test kapcsolatáról és a pszichedelikus szerek orvosi és érzelmi hatásairól beszél.

Az Alternet megjelentetett egy átiratot a függőségszakértő Máté Gábor 2013-as Pszichedelikus Tudomány konferencián tartott előadásából. Ebben Dr. Máté kifejezően beszél az ayahuasca gyógyító hatásainak kutatásáról és arról, hogy milyen előnyöket nyújthat azon emberek számára, akik ráktól vagy függőségtől szenvednek.

> Az ajahuaszka főzet, amely „Peruban, Brazíliában, Kolumbiában és Ecuadorban […], hoasca, yagé, yajé vagy daime neveken is ismert, két növény elegyének forráspontközeli főzésével készül. Fő hatóanyagai a Banisteriopsis caapi nevű inda kérgében található β-karbolin-származék harmin és tetrahidroharmin, és a Psychotria viridis cserje levelében található N,N-dimetil-triptamin (DMT) alkaloidák.” Az „ajahuaszka” kifejezés egy kéttagú kecsua szóösszetétel, amelyben az „aya” jelentése „lélek vagy ősök”, a „wasca (huasca)” jelentése pedig valószínűsíthetően „inda”. – részlet Szummer Csaba: LSD, varázsgombák és más “csodaszerek” című hamrarosan megjelenő könyvéből.

Dr. Máté Gábor szerint a “tudatalatti elme” okozhat egészségügyi problémákat, mint például a rák, a függőség és a trauma. A 2013-as Pszichedelikus Tudomány konferencián tartott beszédében, Máté elutasítja azt a feltételezést, hogy az emberi elme és a test két külön dolog, és rámutat arra, hogy egy belső kapcsolat van a pszichológiai / környezeti tapasztalatok és orvosi problémák között. Azt állítja, hogy a drogellenes háború tulajdonképpen egy háború a kábítószerfüggők ellen. Továbbá beszél a függőség megszüntetését támogató, potenciális pszichedelikus anyagokról. Azt is megemlíti, hogy a potenciális pszichedelikus anyagok, különösen az ayahuasca, képes visszafordítani az egészségügyi problémákat, mint a rák és a függőség, ha terápiával párosul. A következőkben egy átiratot olvashat Dr. Máté Gábor beszédéből, ” Pszichedelikus anyagok és a Tudatalatti felszabadítása, a Ráktól a Függőségig”, amit a Pszichedelikus Tudomány konferencián adott elő a Kaliforniai Oaklandben, 2013. április 20-án.

Máté Gábor:

A témám az ayahuasca orvosi szempontból való felhasználása a gyógyászatban, a ráktól egészen a függőségig. Talán azt kérdezik, hogy mit tehet egy növény, hogy ilyen szörnyű és életveszélyes betegségeket gyógyítson? Természetesen minden attól függ, hogy milyen szempontból vizsgáljuk ezeket a megértendő problémákat.

A mostani orvosi nézőpont, az allopátiás nyugati orvosi nézőpont, amelyben engem is képeztek. E szerint pedig alapjában véve a betegségek rendellenességek, amelyek külső okok miatt jönnek létre, mint például egy baktérium vagy egy méreg. Illetve véletlenszerűen, a balszerencse miatt vagy a genetika következtében jönnek létre. Tehát az okok az ember érzelmi, pszichológiai és spirituális életének saját élményein kívül állnak. Ezek biológiai események, tehát az orvosi feltevések jöhetnek szóba, illetve az okok megértése és kezelése teljes egészében a biológiai divat szerint történik.

Ezeket a feltevéseket két másik feltevés is alátámasztja. Az első, hogy el tudod választani az emberi testet az emberi elmétől, tehát az, hogy mi történik velünk érzelmileg és pszichológiailag, jelentéktelen az egészségünkre gyakorolt hatás szempontjából. A második, hogy az egyént el kell különíteni az őt érő környezeti hatásoktól. Tehát, mi történik velem, amikor rákos leszek? Ez csak az én szegényes és teljes mértékben személyes szerencsétlenségem, vagy azért van ez, mert rossz dolgokat cselekedtem, például dohányoztam? Viszont a ráknak lehet, valami köze van az egész életen át tartó interakcióhoz, ami a környezetemhez köt, különösen a pszichológiai társadalmi környezethez, amely nem illik bele a képbe.

De mi van, ha más szemszögből nézzük?

Mi van, ha az emberi lények tényleg bio-pszicho-szociális teremtmények természetüknél fogva, ami azt jelenti, hogy a biológia elválaszthatatlan a pszichológiai érzelmi és spirituális léttől és ez nyilvánul meg a testben, feltéve, hogy nem valami elszigetelt és egyedi eseményről vagy szerencsétlenségről van szó. Mi van akkor, ha ez annak a megtestesülése, hogy az életem milyen kölcsönhatásban volt a pszichológiai, társadalmi és spirituális környezetemmel?

Tehát ha ilyen módon tudnánk értelmezni a dolgokat, egészen máshogy közelítenénk meg a betegséget és az egészséget.

Mi lenne, ha továbbá megértenénk valamit Nyugaton, amely az alapvető része volt a Keleti spirituális módszereknek és a bennszülött sámánizmus módszereinek világszerte. Ez pedig arról szól, hogy az emberek nem sajátos személyiségek, mi nem a saját gondolataink vagyunk, mi nem a saját érzelmeink vagyunk, mi nem működő és működésképtelen erő vagyunk, hanem a dolgok mélyén van ott a valós énünk, amely valahogy kapcsolódik – valójában inkább része – a természethez és a teremtéshez.

Egy betegség ebből a szempontból nézve, bizonyos hiánya ennek a kapcsolatnak, hiánya az egységnek, hiánya egy sokkal hatalmasabb dologhoz való tartozásnak. Ezért, annak érdekében, hogy úgy kezelhessük a betegséget és a tünetet, mint problémát, szükséges, hogy úgy tekintsünk ezekre, mintha csak a tényleges tünetek volnának és nem az alapvető problémák. E nézőpontból ismertem meg az emberi betegségeket és működési zavarokat, még jóval azelőtt, hogy megismertem az ayahuasca-t. Ebből következik tehát, hogy a betegségek és a működési zavarok a környezetünkkel való élethosszig tartó kapcsolat eredményei és következményei. Különösen igaz ez a pszichológiai és társadalmi környezetünkre, melyek esetében egy mélyen rejlő elszakadást mutatnak a valódi énünktől.

Ezért említettem különösen a rákot és a függőséget, viszont ez csak két példa. Engedjék meg, hogy felolvassak önöknek valamit egy cikkből, ami a Pediatrics előző februári kiadásában jelent meg, amely a legjelentősebb gyerekgyógyászati folyóirat Észak- Amerikában. Ez a cikk a Harvard Központ a Fejlődő Gyermekért intézménytől származik, a címe pedig „Egy Integrált Tudományos Keretprogram a Gyermek Fejlődésért”. Ezt írják:

Az egyre növekvő tudományos bizonyítékok is rámutatnak, hogy a társadalmi és fizikai környezet, amelyek fenyegetik az emberi fejlődést a szűkösség, stressz vagy instabilitás miatt, oda vezethetnek rövidtávon, hogy a fiziológiai és pszichológiai változások, amelyek jelentős költséggel járnak, hosszútávon a tanulásban, viselkedésben, egészségben és az élettartamban mutatkoznak meg.

Más szóval, az érzelmi és viselkedési szokások, melyeket kisgyermekként megtanultunk, annak érdekében, hogy megküzdjünk a stressz hatásokkal a környezetünkben, lehetővé teszik számunkra, hogy elbánjunk a hirtelen jött problémákkal, viszont hosszú távon ezek börtönné válnak. Működési zavarok, betegségek és még a halál okozói is lehetnek, amennyiben nem vagyunk képesek elengedni őket.

Másként fogalmazva, ami egy rövid távú állapot volt, vagy legalábbis annak indult segítő szándékkal, amikor hosszú távúvá válik és állapotból tulajdonsággá alakul, akkor lesz belőle probléma.

Had adjak néhány nyilvánvaló példát önöknek erre. Engem is figyelemhiányos hiperaktivitás- zavarral (ADHD) diagnosztizáltak. Ez egy olyan tulajdonság, ami a figyelmetlenségben nyilvánul meg. Manapság az ADHD Észak-Amerikában egy betegségnek számít, és láthatjuk, hogy sok gyermeket diagnosztizálnak vele. Jelenleg 3 millió gyermek van ebben az országban, akiket emiatt stimuláns gyógyszerekkel kezelnek. Az arányok pedig egy csak nőnek, nőnek és nőnek.

A múlt heti New York Times-ra hivatkozva, az amerikai fiúk 20 százalékát diagnosztizálják valamikor ezzel. 10 százalékuk egy időben gyógyszeres kezelés alatt is áll. Legalább három millió, most is stimulánsokat szed. Úgy tekintenek erre, mint egy genetikai betegségre. Pedig egyáltalán nem az. Amiben ez megnyilvánul, az igazából egy küzdelmi mechanizmus, legalábbis amennyire ismerjük. Az agyunk így reagál, amikor a stressz elviselhetetlenné válik. Ezen a ponton pedig a megnyilvánulás egy túlélési mechanizmus.

Az igazi kérdés pedig: miért nyilvánul ez meg olyan sok gyermeknél? Mi történik az életükben? Ami történik az természetesen a stressz a társadalomban és a stressz a környezettől való függés miatt. Ezek pedig egyre inkább növekszenek.

Továbbá itt egy másik dolog, ugyanabból a Harvard féle cikkből. Az agy fejlődéséről beszélnek és arról, hogy az emberi agy valójában, hogyan is fejlődik. Erről pedig ezt mondják:

Az agy szerkezete, egy folyamat során jön létre, amely a születés előtt kezdődik, folytatódik a felnőttkorban és létrehoz egy erős vagy egy törékeny alapot az egészség, a tanulás és a viselkedés számára.

Tehát más szavakkal, az agy szerkezetét folyamatosan építik a környezettel való interakciók. Tovább is folytatják:

A gének és az élmények interakciója, a szó szoros értelmében formázza a fejlődő agyi ideghálózat köreit, és ezt nagyban meghatározza a gyermek-felnőtt kapcsolatban jelenlevő kölcsönös érzékenység, különösen a gyermekkor korai éveiben.

Mindenesetre nem csinálhatok ebből egy az agy fejlődéséről szóló előadást. A lényeg az, hogy az agy fejlődése során létrejövő ideghálózatok és, hogy milyen szokások rögződnek be, különösen a kölcsönös érzékenység a felnőtt-gyermek kapcsolatban, felelősek azért, hogy hogyan reagálunk a környezetre. Emiatt, ha bármi zavart kelt a kölcsönös érzékenységben, az zavart kelt a gyermek agyi fejlődésében is. Ebbe bele tartozik a gyermeki agy neurokémiája, akárcsak a pszichés érzelmi szokások.

A Rák

Ezek után, ha úgy tekintünk a rákra és a függőségre, mint a stressz két megnyilvánulására, mit találunk? Igazából, mielőtt elkezdtem a függőségekkel foglalkozni, amely a legutóbbi munkám – és ezt 12 évig csináltam – hét évig dolgoztam egészségügyi koordinátorként a palliatív kezelési egységnél, halálos betegekkel, egy vancouveri kórházban. És mind körzeti orvosi gyakorlatom során, mind pedig a palliatív kezelésnél, bőven volt lehetőségem megfigyelni, hogy ki lesz beteg és ki az, aki viszont nem. Azt vettem észre, hogy azok az emberek, akik krónikus betegségekben szenvednek, ezt megelőzően kivétel nélkül valamilyen érzelmi hatás után lettek azok. Ez annyira beléjük rögzült, hogy tudatalattivá és kényszeressé alakult és ennek köszönhetően nagyon nehéz volt ezeket elengedniük. Tehát nem volt véletlenszerű, hogy ki lett rákos és ki nem, illetve nem volt genetikailag meghatározott sem a legtöbb esetben.

Gyűjtöttem néhány újságkivágást a Global Mail Newsletter-ből – ami Kanada rekorder újsága – vagy legalábbis azt hiszi magáról, hogy az – és ezek a kivágások bemutatják azokat a szokásokat, amelyeket azoknál az embereknél találtam, akik megbetegedtek. Azért mondom mindezt, mert a munkámról beszélek, amelyet az ayahuasca-val, és az ayahuasca emberekre gyakorolt gyógyító hatásával kapcsolatban végzek. Meg kell értenünk, hogy mit is gyógyítunk most itt. Mi is szolgál alapul ezeknek az állapotoknak?

Szóval ezek az újság kivágások bemutatnak valamit abból, amit az emberekkel kapcsolatban találtam, hogy ki is lesz krónikus beteg. Amikor krónikus betegségről beszélek, a rákot, a cukorbetegséget, a reumás ízületi gyulladást, a sclerosis multiplexet, ALS-t, a Lou Gehrig betegséget, krónikus asztmát, a pikkelysömört, az ekcémát és minden krónikus betegséget amit meg lehet nevezni, értek ezalatt.

Az elsőt ezen kivágások közül, egy olyan nő írta, akit mellrákkal diagnosztizáltak. Elmegy az orvosához, Haroldhoz. Tudniuk kell, hogy a férjét „Hye”-nak hívták és „Hye” első felesége mellrákban hunyt el. Nem Donna, ő a második feleség, ő az, akit ugyanezzel diagnosztizáltak. Tehát ezt írja:

„Harold azt mondja, hogy a csomó kicsi és szinte biztos, hogy nem nyirokcsomókban van, nem úgy, mint „Hye” első feleségénél, akinél a rák mindenfelé elterjedt mire felfedezték. Nem fogsz meghalni, ezzel nyugtat. De én aggódok „Hye” miatt, mondtam. Nincs elég erőm, hogy támogassam őt.

Azt vehetik észre ebből, hogy neki, akit ezzel a valószínűleg halálos betegséggel diagnosztizáltak, rögtön az az automatikus kényszeres gondolata támad, hogy „Ameddig kapom a sugarazást és a kemoterápiát, hogy támogatom majd a férjemet érzelmileg?” Tehát ez az automatizmus rámutat mások érzelmi szükségleteire, miközben a sajátunkkal nem törődünk és ez az egyik legnagyobb rizikófaktor a krónikus megbetegedéseknél.

Ezek gyászjelentések és a gyászjelentések lenyűgözőek számomra, mert nem csak az emberről beszélnek, aki meghalt, hanem arról is, hogy mi, mint a társadalom, mit is értékelünk egymásban. És többnyire pont az öl meg minket, amit másokban olyan nagyra értékelünk. Az a kifejezés pedig, hogy „a jók fiatalon halnak meg” nem egy téves állítás. Gyakran a jók azért halnak meg fiatalon, mert a „jók” gyakrabban nyomják el kényszeresen a saját igényeiket.

Aztán itt van egy férfi, egy orvos, aki 55 évesen rákban halt meg és ezt írja a gyászjelentés:

Soha egy napra sem volt hajlandó feladni a munkáját, amelyet annyira szeretett a Torontói Beteg Gyermekek Kórházában. Továbbra is folytatta a munkáját, az alatt az egy év alatt, amikor a rákkal küzdött és csak pár napra állt le, pont mielőtt meghalt.

Szóval, ha van egy barátod, akit ugyanezzel a betegséggel diagnosztizáltak, mondanád neki, hogy „Hé haver, ezt fogod csinálni: Rákos vagy, menj vissza holnap dolgozni, és egy pillanatra se gondold át az életed és az életed értelmét és ne gondolkozz a stresszen amit generálsz. Csak folytasd a munkádat a kemoterápia, a sugarazás és a műtét alatt is”?

Tehát az automatikus azonosulás a munkával, a szereppel és felelősséggel ahelyett, hogy a saját szükségleteinkkel törődnénk, az egyik legnagyobb rizikó faktor a krónikus betegségek szempontjából.
A következő pedig – (Taps) – köszönöm, de ha mindig tapsolnak, amikor mondok valami okosat, akkor az egész délután végigtapsolják. A következő pedig, a következő gyászjelentés, amely egy nőről szól, aki 55 évesen hunyt el rákban. A neve Naomi. A gyászjelentését a hálás férje írta:

Soha egész élete során nem keveredett összetűzésbe senkivel. A legrosszabb, amit valaha is mondani tudott az a „fúj” volt, vagy valami ehhez hasonló. Nem volt egója, csak beleolvadt a környezetébe a maga szerény módján.

Na, most biztos vagyok benne, hogy önök közül sokan, akik párkapcsolatban vannak, néha azt kívánják, hogy a partnerük bárcsak beleolvadna a környezetbe a maga szerény módján. Viszont a lényeg az, hogy az egészséges düh elnyomása, amelyet ez a nő egész életében csinált, valójában elnyomta az immunrendszerét is. Ennek a részleteibe pedig nem szeretnék belemenni, de a pszichoneuroimmunológia tudománya, nagyon sokszor kimutatta, hogy az elmét nem lehet elkülöníteni a testtől, és amikor érzelmileg bünteted magad, igazából csökken az immunrendszered aktivitása és ez által kevésbé vagy képes ellenállni a rosszindulatú betegségeknek és a baktériumfertőzéseknek.

Tehát az ötlet, miszerint külső tényezők okoznak megbetegedéseket – gondoljunk egy betegségre, mint például húsevő betegség, tudományos nevén a Necrotizing fasciitis. Úgy gondoljuk, hogy ismerjük a megbetegedés okát, ami a streptococcusz baktérium. Pedig nem az. Azért, mert vettünk tamponmintákat az előadáson ülő emberektől. Mintát vettünk a torokból és a test különböző pontjairól. Megállapítottuk, hogy az itt jelenlévő emberek 25, 30 százalékában jelen van a streptococcusz. Viszont senki sincs itt akinek Necrotizing fasciitise van, senki sincs akinek húsevő betegsége lenne. Más szóval, a baktérium jelenléte nem ad magyarázatot a betegségre. Ami valójában történik, az az önelnyomó életmód valaki, ami egy idő után elnyomja az immunrendszert és a baktérium, ami a testükön él, tökéletes egységben az immunrendszerükkel, hirtelen halálos ellenséggé változik. Nem csak egy baktérium, hanem az önelnyomás, ami elnyomja az immunrendszert, okozza valójában a megbetegedést.

Utoljára még egy gyászjelentést szeretnék elmondani, amit szinte képtelenség lenne elhinni, viszont pontosan ugyanabból az újságpapírból van. Ez egy orvos, aki rákban halt meg:

Sydney és az édesanyja hihetetlenül speciális kapcsolatban álltak. Egy olyan kötelék volt ez, ami nyilvánvaló részét képezte az életüknek, egészen az édesanyja haláláig. Házas emberként, akinek kis gyermekei voltak, Sydney ragaszkodott ahhoz, hogy minden nap együtt vacsorázzon a szüleivel, miközben a felesége Roslyn és a négy kis gyermekük várt rá otthon. Sydney miután hazaért, egy másik vacsora is várta, amit meg kellett ennie és élveznie. Soha nem akarta egyik nőt sem elkeseríteni az életében. Sydney évekig két vacsorát evett, egészen addig, amíg jelentősen el nem kezdett hízni.

Szóval ez az ember hitt benne és észre is vette, hogy az egész hátterében alapvető hiedelmek állnak. Az egyik énje, abban hitt, hogy a felesége sokkal inkább felelős a férje érzelmeiért, mint a saját érzelmeiért. A másik énje abban hitt, hogy ő nem más, mint a saját felelősségei, kötelességei, dolgai és szerepe a világban. Nincs igazából olyan, hogy „önmaga” akivel azonosulhatna és érintkezhetne. Naomi a nő, aki abban hitt, hogy „Ha mérges vagyok, akkor rossz ember vagyok”. Ez az ember pedig azt hiszi, hogy ő a felelős mások érzéseiért és, hogy soha nem szabad csalódást okoznia bárkinek is.

Ezek a hiedelmek pedig nem a semmiből jönnek elő. Igazából ezek küzdelmi mechanizmusok egy meghatározó, gondoskodó környezetben. Ha a szülők nem tudják kezelni a dühödet, ha nem tudják kezelni az érzelmeidet, ha túl sok gondoskodást igényelnek, akkor a gyermek elkezd felelősséget vállalni a szüleiért. Teszi ez azáltal, hogy fenntartja a szoros kapcsolatot. Más szóval a gyermek részéről a pszichológiai küzdelmi mechanizmusok, a személyisége részévé válnak. Ugyanezen szokások, amelyek segítettek megküzdeni az eredeti stresszel, mostanra nagyban közreműködnek az illető betegségében és valószínűleg a halálában. Amiről most beszélünk, azok az alapvető hiedelmek, amelyek a gyermek korai tapasztalataira reflektálnak, és berögzülnek az agyba és a testbe, automatikus és kényszeres válaszként a világ dolgaira. Én így vélekedek a krónikus betegségekről.

És most már kezdik látni, hogy néhány tapasztalat mennyire felvilágosíthatja önöket, hogy maguk nem is ezek a berögzült szokások, és ha értelmet nyer önök számára, hogy ezek a szokások csupán kiigazítások rájönnek, hogy van egy valós énjük is a felszín alatt. Ha pedig ezek kapcsolatba hozzák önöket a tapasztalatokkal, melyek miatt felvették ezeket a szokásokat, akkor talán felszabadulhatnak. Akkor talán elengedhetik ezeket, akkor talán megtalálhatják a valós énjüket, amely nem viselkedik továbbra is ilyen módon. Ez az ahol a szabadság van. Szóval ennyit a krónikus megbetegedésekről.

Függőség

Szóval a függőség. 12 évig dolgoztam Észak Amerika úgymond legkoncentráltabb drogfelhasználó területén, Vancouver belvárosának keleti részében, ahol egy pár háztömbnyi körzetben, emberek ezrei fogyasztják, inhalálják vagy injekciózzák magukat mindenféle anyagokkal. A kérdés pedig újra az, hogy miért tesznek ilyet az emberek? Miért tesznek az emberek ilyen borzalmas dolgokat magukkal, olyannyira, hogy az egészségüket kockáztatják? Elveszítenek mindent, elveszítik a pénzüket, a kapcsolataikat, a családjukat, a fogaikat, a méltóságukat – és továbbra is folytatják.

Az Észak Amerikai válasz erre a kérdésre kétféle. A legális és társadalmilag szentesített válasz az, hogy ezek az emberek választanak és rosszul választanak. Egy önmaguk számára pusztító és mások számára is káros dolgot. Annak érdekében, hogy elrettentsék őket ettől a választástól, drákói büntetéseket vezetnek be.

Az úgynevezett drog ellenes háborút. De nincs drogok ellen vívott háború, nem háborúzhatsz élettelen dolgok ellen. Egy drogfüggők ellen vívott háború van. Az ilyen retrográd társadalmi hiedelmek és kormányzati gyakorlatok eredményeképpen az Egyesült Államok, ami a világ népességének 5 százalékát teszi ki, a világ bebörtönzött embereinek 25 százalékával rendelkezik. Tehát elmondhatjuk, hogy minden negyedik bebörtönzött ember a világon, a szabadság földjének állampolgára. És mindez egy olyan hiedelem miatt, hogy egy választásról beszélünk.

A másik meghatározó hiedelem, ami nem azonos – viszont gondolhatnák, hogy ezzel el is törli az előző hiedelmet, de egyébként nem – az, amely a legtöbb orvos véleménye, miszerint a függőség, egy az agyban, de leginkább a génekben található betegségre utal.

Az Amerikai Társaság a Függőség Orvoslásért, úgy ítéli meg, hogy a függőségre való hajlam 50 százalékban genetikailag öröklött. Ez már egy jobb nézőpont a választós feltevés kapcsán, mert azért legalább nem lehet bántani az embereket, hogy örököltek vagy átörökítettek géneket másoknak, de ez még továbbra sem sokkal jobb, mint a többi feltevés.

Valójában, ha közelebbről szemügyre veszik a dolgot és megértik az agyi fejlődést, amire egy kicsit korábban is utaltam a beszédemben, észre fogják venni, hogy a függőségek talán 5 százaléka genetikai eredetű. Nem szélsőséges dolog ezt kijelenteni – és kétlem, hogy bármi más is 5 százaléknál nagyobb mértékben genetikailag meghatározott lenne. Lényegében semmi sincs genetikailag meghatározva, mivel tudjuk, hogy az emberek egy része örökli a géneket, mások pedig a hajlamot – nem előre meghatározott a hajlamuk a függőségre. Néhány ember, aki ilyen géneket örököl, azok számára a kapott gének soha nem aktiválódnak egy megfelelő környezetben. A géneket a környezet kapcsolja ki és be. Vajon mi található egy környezetben, ami a függőségért felelős?

Természetesen újra az a hiedelem, a sok hamis, függőségről alkotott elképzelés mellett, miszerint a drogok felelősek a függőségért. De mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Önmagában semmi sem okoz függőséget. Úgy értem, hogy az alkohol például függőséget okoz? Ha megkérdezném, hogy „Hány embernek volt egy üveg bora az élete során?” a legtöbb ember feltenné a kezét. Önök közül is sokan feltennék a kezüket. De ha azt kérdezném önöktől, hogy „Önök közül hánynak volt alkohollal kapcsolatos problémája?” Egy sokkal kisebb társaság tenné fel a kezét.

Tehát ha az alkohol önmagában is függőséget okozna, akkor bárki, aki valaha is kipróbálta, függővé válhatna. Mindegy, hogy a szer kristály metamfetamin, vagy heroin, kokain, kannabisz, alkohol vagy bármi egyéb, pontosan úgy viselkedik, mint a szex függőség, az internet függőség, a szerencsejáték függőség, a vásárlás, a munka stb. stb. Nem az éppen aktuális tevékénység vagy az anyag váltja ki a függőséget, hanem a vele való belsőséges kapcsolat, az arra való fogékonyság. Mi hozza létre a fogékonyságot? Ez nagyon egyszerű: a trauma.

Trauma

Minden egyes drogfüggőt bántalmaztak gyermekkorában, akivel Vancouver belvárosának keleti részén dolgoztam. A 12 év során, amikor ott dolgoztam, több száz nővel készítettem interjút a szakmai munka érdekében. Közülük egy sem volt, akit ne zaklattak volna szexuálisan gyermekkorában. Ez nem csak az én személyes véleményem, hanem egy széleskörű társadalmi kutatás is kimutatja. Még csak nem is vitatható. Viszont teljes mértékben kikezdhetetlen az orvosi szakma és a kormányzati meggyőződések szempontjából.

Szóval az emberek, akik börtönben vannak. Egy amerikai pszichiáter Dr. Bessel van der Kolk szerint, akit sokan ismerhetnek a stresszel és traumával kapcsolatos munkái miatt, azt mondja, hogy ebben az országban a fogvatartottak 100 százaléka valójában traumát átélt gyermek.

A trauma pedig önmagában is saját hiedelmeket és küzdési stílusokat fejleszt ki az egyénekben. Az egyik ilyen küzdési stílus, hogy érzelmileg kikapcsolja magát az illető, annak érdekében, hogy semmit ne érezzen. Ezáltal saját magad számára is idegenné válsz. Tehát nem érzed a fájdalmat, ahogy az egyik páciensem is kifejezően elmondta. Elnézést a szóhasználatért

„Az ok, amiért kábítószerezek, hogy nem akarom érezni a kibaszott érzéseket, amiket akkor érzek, ha nem használok drogokat.”

Keith Richards a Rolling Stones gitárosa, amikor a heroinozási szokásairól beszélt a függőséggel, vagyis bocsánat az életével kapcsolatos könyvében – lényegében ugyan az – szerinte az élet, ahogy ő nevezi, igazából „a feledés utáni kutatásról szól”. A torzulásokról, amiken keresztül megyünk, annak érdekében, hogy önkívületi állapotban legyünk egy pár órára.

Miért kívánja azt valaki saját magának, hogy ne legyen önmaga néhány óra erejéig? Azért, mert szenvednek. Na és miért is szenvednek? Egy korábban bekövetkezett trauma miatt, egy korai érzelmi veszteségtől, amely bizonyos hiedelmeket kelt bennük. Az egyik hiedelem az, hogy „értéktelen vagyok”. Mivel a gyermekek teljes mértékben önimádók és az önimádót itt a szó jó értelmében gondolom. Más szavakkal, ha valami történik egy gyermekkel, különösen kicsi korában, az azért történik vele, mert miatta történik.

Tehát a rossz dolgok azért történnek, mert én rossz ember vagyok. Jó dolgok azért történnek, mert én jó ember vagyok. De ha rossz dolgok történnek, akkor rossz ember vagyok. Ha megsérülök, azt megérdemlem. Én okoztam. Értéktelen vagyok.

Szóval a függőségek gyökerét egy mélységes szégyenérzet alkotja. Továbbá egy olyan érzés, hogy a világ közömbössé vált és ellenségessé, amelyet természetesen azok a gyermekek éreznek, akik zaklatás elszenvedői. Ahogy Buddha is mondta „Az elménkkel az, amivel a világot alkotjuk”. Viszont, amit Buddha nem mondott mielőtt azt állította, hogy „Az elménkkel alkotjuk a világot” az az, hogy a világ is formálja az elménket. Ezeket az elméket pedig a korai élmények formálják.

Tehát a függő számára a világ ellenséges –közömbössé vált – egy olyan hely, ahol az illetőnek manipulálni kell és keresni egy módszert, amivel megnyugtathatja önmagát, mivel nincs semmi a világban, ami biztonságérzetet adna és nincs semmi gyógymód sem ezen a világon.

Ezek közül alkotják néhányan a hiedelmek gyökerét, és a függőség eredetét. Itt pedig egy mély ürességet találunk. Ahogy a spirituális tanító is mondja itt Kaliforniában, miközben a gyermekkorról beszél „Az alapvető dolog, ami történt és egyben a legnagyobb csapás, hogy nem volt jelen semmiféle szeretet vagy támogatás” ami pedig oda vezet, hogy beszéljek az ayahuasca-val kapcsolatos tapasztalatokról.

A legnagyobb csapás, amit a legelső szerencsétlenség okozott, az az, hogy elvesztetted a kapcsolatodat a saját lényeddel. Ez sokkal fontosabb annál, hogy az édesanyád vagy az édesapád szeretett-e vagy sem. Más szóval, a legnagyobb veszteség, amit el kell viselnünk, az az önmagunkkal való kapcsolat vesztesége, aminek köszönhetően megtapasztaljuk azt a mély ürességet, amitől annyira rettegünk. Ez a kultúra pedig teljes egészében a termékekről, a kapcsolatokról, a tevékenységekről és a félreértelmezésekről szó. Természetesen minél tovább folytatjuk ezt, annál inkább függővé válunk, mivel ezek a dolgok soha nem lehet igazán kielégítőek. Az ürességet pedig nem lehet külsőleg megtölteni valamivel. Az ürességhez vezető út belülről indul. Itt jönnek szóba a spirituális élmények és a gyógyító élmények, amelyekben az ayahuasca is támogatást nyújt.

A függőségről szóló könyvem négy évvel ezelőtt jelent meg és a megjelenéséig nem is hallottam az ayahuasca-ról. Miközben írtam, elkezdtem e-maileket és vizsgálati eredményeket kapni emberektől. „Mit tudok az ayahuasca-ról és a függőség gyógyításáról?” Azt mondtam, hogy „Semmit, nem tudok róla egyáltalán semmit.” Egy héttel később ugyanez a kérdés. Ez pedig így ment hónapokig.

Egyszerre irritált és kíváncsivá is tett a dolog. Aztán jött egy lehetőség, hogy kipróbáljam az ayahuasca-t Vancouverben. Egy perui sámán jött ide és ceremóniákat tartott. Egyen én is részt vettem. Ott ültem a sötétben nyílt szívvel és a finom, tápláló meleg érzésével, miközben örömkönnyek folytak az arcomon és szeretet éreztem. Rájöttem, hogy életem során hányféleképpen árultam el a szeretet és fordítottam neki hátat. Ez pedig egy küzdelmi szokás, mert olyan törékeny és sebezhető vagy akár egy gyermek. Pontosan olyan, mint amikor zsidó gyermekként a német megszállás alatt lévő Magyarországon is voltam. Ezek után elzárkózol a szeretettől, mert túl fájdalmas lenne megnyílni számára.

Az ayahuasca megszabadított a küzdelmi mechanizmusaimtól egy pillanat alatt. Ott valami olyat tapasztaltam, meg amivel megéri foglalkozni. Fél éven belül már, olyan emberekkel dolgoztam, akik sámánképzést kaptak a perui Shipibo hagyomány révén és elkezdtünk lelkigyakorlatokat tartani. Számos alkalommal tartottunk ilyet mostanra és az eredmények egyre jobbak, de leginkább elképesztőek.

Örömmel olvasok fel önöknek néhány üzenetet, amelyet olyan emberektől kaptunk, akik részt vettek az ayahuasca-val tartott lelkigyakorlatainkon. Ez után beszélek az élményeikről és arról, hogy az ayahuasca miért is annyira hasznos segítség. Habár, ahogy előttem szóló is említette, soha senki nem mondhatja, hogy ez egy csodaszer.

Következzen Dr. Stuart Krichevsky, aki az ayahausca-ról ír…

Az olyan főzeteknek a hatása, mint az ayahuasca-é, hasonló a meditáció számos más formájához. Ez azt jelenti, hogy az egészségre gyakorolt hatása erősíti a fizikai, mentális és spirituális egészséget, azáltal, hogy igénybe veszi a résztvevő tudatot.

Tehát ha képes vagy tudatos lenni a szokásaiddal és hiedelmeiddel kapcsolatban, ezek az alapvető hiedelmek és az, hogy hogyan éred el ezeket, lehetővé teszik, hogy elengedd őket. Habár a rideg érzések és a viselkedési szokások görcsössé tehetnek. Az öntudat képes átrendezni saját magát, illetve sokkal mélyebben fejleszteni a külső és belső erőforrásokat is. Tehát eljutunk a valódi én fogalmához és ahhoz is, amit képesek vagyunk átalakítani vagy legalábbis újra felfedezni a pszichoaktív növények segítségével, különösen az ayahuasca-val.

Most pedig felolvasok önöknek néhány tapasztalatot, amit a lelkigyakorlatainkon szerzett néhány ember, illetve még több beszélek ezekről a gyakorlatokról és arra, hogy hogyan is működnek.

„Az utolsó két éjszaka küzdelmes volt, de egyre jobb gyakorlatom van. A negatív gondolatok miatt, ahogy a hatásnak köszönhetően felszínre törnek, fizikálisan is érzem, a félelmet a belsőmben, ezután pedig visszatérnek egy biztonságosabb helyre.”

Más szavakkal, amikor van egy bizonyos gondolatod, mint például amikor van egy negatív gondolatokkal kapcsolatos szokásod – ez alatt a szokás alatt az önmagunkat legyőző, lekicsinylő, önérvénytelenítő gondolatokat értem – ezek nem csak a fejben lévő gondolatok, hanem azonnali hatással vannak a testre. Érzed a belsődben, érzed a szívedben és hatással van az egész idegrendszeredre, a keringési rendszeredre, az immunrendszeredre. Ezek az emberek rájönnek, hogy a gondolataik miként befolyásolják a testüket.

„A múltban sok rossz és felelőtlen döntést hoztam, amelyeknek fájdalmas következményei voltak számomra mások szemében. Annak ellenére, hogy most már tudom ezt, új lehetőségeket kaptam, amelyekkel szeretettel tekinthetek magamra és másokra is az életemben. Nehéz félretolni a kétségbeesést. Azt a kétségbeesést, amely azt mondja, hogy újra és újra, ismételten rossz döntéseket fogok hozni.”

Az az alapvető hiedelem tűnik fel ismét, amely szerint „Valami nem nincs rendben velem” De ez az illető legalább tudatában van ennek.
Ő valójában egy orvos, ha már itt tartunk. Majdnem elvesztette a praktizáláshoz való engedélyét is a függőségei miatt. A házassága is kezdett széthullani és ekkor jött el a lelkigyakorlatra. Úgy gondolta, hogy tökéletes gyermekkora volt, de ennek részleteibe inkább nem mennék bele.

„A másik nagyon erőteljes pillanat az volt, amikor kezdtem érezni, hogy túl sok vagyok már a szüleimnek. Tudom, hogy teljesen mindegy, mennyi szeretet éreztek irántam, valószínűleg teljesen egyedül voltak a saját félelmeikkel és szorongásaikkal. Hát igen, az apámnak volt egy majdnem halálos kimenetelű szívrohama 28 évesen. Ezt még gyermekként éltem át, amikor ez a kisgyermek még csak egy éves volt. Úgy tapasztaltam, hogy már hosszú ideje túl sok vagyok ennek a világnak. Nagy erőfeszítéseket tettem az évek során, hogy ezt be is bizonyítsam. Pontosan ezért van az, hogy meghasad a szívem, amiért ennyire hálásan fogadtak az emberek és ön is a szívükbe, tudva, hogy az érzéseim, a fájdalmam, a félelmem, a szomorúságom és a kapcsolatokra való igényem nem is olyan nagymértékű. Úgy érzem a világ képes engem fenntartani és valójában mindig is fenntudott. Talán képes vagyok megtanulni, hogy hogyan tartsam fenn én is saját magamat. Nagyon fájdalmas belegondolni, hogy a fiam Miles, esetleg úgy érezheti, hogy túl sok lenne a számomra. Kétségbeesetten akarom, hogy ez soha ne történjen meg. Sok szeretettel és hálával.”

Nem fogom felolvasni önöknek a többi tapasztalatot, de mindegyik hasonló emberektől származik, akik megtapasztalták a szeretetet, a hálát, a kapcsolatot önmagukkal és megtapasztalták a gyermekkori traumát.

A lányom is megcsinált egy ayahuasca lelkigyakorlatot. Azt mondta, hogy újra meglátogatott minden szomorú helyet a gyermekkorából. Nagyon sok bánatot élt át az életében, mivel én munkamániás voltam és nagyon stresszes és egy nagyon rendezetlen felnőtt, miközben apa voltam a kisgyermekeim számára. Azt mondta, hogy miközben meglátogatta az összes számára szomorú helyet, mindezt szeretetteljes tudatban tette. Továbbá empátiával és egy felnőtt együttérzésével járta be a helyeket. Ha megnézzük az agyi vizsgálatokat, amelyeket az ayahuasca-val hatása alatt végeztek, látható a temporális lebeny aktivitása. Ez az a hely az agyban, ahol a gyermekkori emlékek raktározódnak. Látható aktivitás még a limbikus rendszerben is, ahol az érzéseink modulálódnak és élnek illetve az agyunk elülső részében is, amely felelős azért, hogy lehetőségünk legyen önmagunkba tekinteni.

Képesek vagyunk kapcsolódni a gyermekkori tapasztalatainkhoz, nem számít mennyire traumatikusak – és ez néha feltör az emberekben. Ezek közül néhány mélységesen nyugtalanító és traumatikus tapasztalat a felszínre tör az emberekből az ayahuasca megismerése során. Ezek az élmények képesek olyan alakot ölteni, mintha a közvetlen memóriából származnának, közvetlenül visszaidézve képeket, vagy azt, hogy mi történt velük korábban. Ezek képesek megszállni az ember testét, vagy más traumák formájában megjelenni, de ölthetik igazán borzasztó képek vagy ijesztő teremtmények alakját is. De igazából az egész olyan, mint egy álom. Miközben álmodunk és valaki üldöz minket, nem attól félünk, hogy valaki üldöz, hanem azért üldöz minket, mert félünk. Más szavakkal, alvás közben az agyi központok, melyek a gyermekkori memóriákat is tárolják, aktiválódnak. Ekkor az agy felépít egy történetet, hogy magyarázatot adjon az érzéseinkre. Úgy hiszem, hogy többnyire ugyanez igaz a félelmetes látomásokra is, amelyeket az emberek az ayahuasca élménye során tapasztalnak.

A gyönyörű képek természetesen inkább a burkolt énünket jelenítik meg. Mindkét élményt meg kell tapasztalnunk, hogy választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogy mitől fejlődnek ki ezek a küzdelmi mechanizmusok, amelyek függőséget, rákot vagy a betegségek más formáit okozzák számunkra. Meg kell tapasztalnunk a belső énünket és a világ szépségét, olyan formában amilyen a valóságban is és nem a korábbi tapasztalatokból származó szenvedéstől és félreértésektől elhomályosult ablakon keresztül. Tehát mind a kettőt látnunk kell, hogy tudjuk, mi elől menekülünk, és mivel próbálunk megküzdeni és mit próbálunk manipulálni. Továbbá látnunk kell az igazi kapcsolatot, az igaz szerelmet, az igazi szépséget, az igazi látást, a teljes magunkba látást, az igazi erőt és az igazi elfogadást. Amikor ezt megtesszük, rá kell, hogy jöjjünk, hogy nincs szükség a küzdelmekre a továbbiakban. Nem kell tovább futnunk. Egyszerűen csak ott lehetünk, ahol vagyunk.

Igazából attól, hogy átélted ezt az élményt, nem biztos, hogy így is marad. Ehhez gyakorlás szükséges. Ha nem folytatod a gyakorlást a továbbiakban, ha nem csinálod a nyomon követést, ha nem teszed az életed részévé, ez a tapasztalat csak egy gyönyörű emlékké változik számodra. De a hatása elhomályosul. Tehát ez átalakít minket, de csak abban az esetben van átalakító tulajdonsága, ha hagyod neki, hogy megtegye. Ha foglalkozol vele, akkor át fog alakítani. Amennyiben törődsz a dologgal, abban az esetben nagyon-nagyon erőteljes a dolog, megváltoztathatja az életedet, miként sok-sok ember esetében is tette.

Mondanom kell valamit az itteni összefüggésekről. Én nem vezetek ayahuasca ceremóniákat, én nem vagyok ayahuasca fogyasztó, én nem kántálok, én egyszerűen csak részt veszek az eseményeken. Az eseményeket olyan emberek vezetik, akik nem neveznék magukat sámánnak, ellenben én annak hívnám őket, mivel a munkájuk legalább annyira hatékony. Ők kántálnak és ők dolgoznak energikusan az emberekkel. Ők azok, akik megragadják az emberek energiáit a sötétben. Én nem teszek ehhez hasonló dolgokat. Én a fényben ragadom meg az emberek energiáit. Hallom azt a hangjukban, látom az arckifejezésükben, a szavaik választékosságában. Ők ott ülnek a csendben, miközben kántálnak és olvasnak az emberek energiáiból, ahogy azok áradnak minden személyből abban a körben. A Malacca-ban 30 ember lehet egyszerre. Ez után kifejezetten az embereknek kántálnak, hogy feloldják a különös energiáikat vagy a különös energia gátlóikat.

Egy olyan emberként, aki nemrégen rákos – két héttel az után, hogy beiratkozott, a hölgyet mellrákkal diagnosztizálták. Elmondtam már önöknek a véleményemet a mellrákkal kapcsolatban és a rákkal kapcsolatban úgy általánosságban: ez a düh elnyomásának egyik fő jele. A sámán ott ül a sötétben és érzi, a hölgy mellkasában a visszatartott haragot. Ez után azon dolgozik, hogy feloldja ezt az energiát. Tehát nem csak magának a növénynek a hatásáról beszélhetünk. Bár biztosra veszem, hogy ezt mások is hangsúlyozták már. Maga a környezet az, ami nagyon fontos. Különösen a fogékonyság és a környezet támogató interakciója.

Emlékeznek még, hogy mit mondtam, amikor abból a Harvard cikkből idéztem, hogy az agy, hogyan válaszol a kölcsönös érzékenységre gyermek és felnőtt esetében? Ugyan ilyen módon, valaminek a gyógyító hatása, mint például az ayahuasca-nak, nem korlátozható csak a növény kémiai hatásaira. Habár azt hozzá kell tenni, hogy elválaszthatatlan a többi hatástól. Tehát a megtapasztalás folyamatának egy biztonságos környezetben kell történnie, egy olyan helyen ahol útmutatást kapunk.

Az embereknek sokszor negatív élményeik vannak, vagy legalábbis azt hiszik, hogy az van nekik, mert olyan élményeket éltek át, ami nem tetszett nekik. Továbbá a személyiségnek is van egy olyan tulajdonsága, hogy érvénytelenítheti a valós énünket.

Mondok erre egy gyors példát önöknek. Volt egy hölgy, egy nem túl régi lélekgyakorlatunkon, aki meg akarta tapasztalni, hogy mi tartja őt vissza attól, hogy megismerje az életet és önmagát egy teljes és szenvedélyes módon. Ezután nagy csalódottságáról számolt be és még neheztelt is azzal kapcsolatban, amit átélt az ayahuasca ceremónia alatt.

„Csak pszichedelikus színeket láttam, például volt ott egy pszichedelikus indiai elefánt. Nem azért jöttem ide, hogy indiai elefántokkal kapcsolatos utazáson vegyek részt.”

Az indiai elefánt Ganésa, az isten figura, aki feloldja a problémákat. Ez volt az, amit ő megtapasztalhatott. Valahol az agya egy részében ő is tudta ezt. Mivel ellenállt az élménynek, ahelyett, hogy megnyílt volna neki, igazából pont a lényeget vesztette el. Hát rendben van. Ha ilyen módon mész végig a folyamaton, akkor is megtanulod, amit meg kell tanulnod belőle, tehát én nem hibáztatom őt ezért.

Valójában egy csodálatos élményt kapott. Viszont az embereknek néha szükségük van útmutatásra, hogy megértsék a tapasztalt dolgokat. Maga az élmény nem elég. Meg kell keresnünk az élmények értelmét és itt jön közbe az én szerepem. Ez az amiben én segítek az embereknek. De ez nem lenne lehetséges az ayahuascero-k és ayahuascera-k lenyűgöző munkája nélkül, akikkel együtt dolgozom.

Szóval ez egy átfogó gestalt. A növény, a ceremónia, a kántálás, az energikus munka és pszichológiai-érzelmi felkészülés, amely megelőzi mindezt, illetve az ezt követő integráció és a közös felfedezés és az azonosulás értelmezése.

Fordítás: integralgondolkodo.com (Lukács Gergely)
Forrás: http://www.maps.org
Előadó honalpja: http://drgabormate.com/

Ezt olvastad már?

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról

Eindbaen.nl újabb riportja, ezúttal Txana Ixa-val aki törzsi vezető és sámán. Ezúttal többek között az ayahuasca-ról is beszél.