FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Hírek > Sámánok bölcsessége – Útmutató a pszichedelikus gyógyításhoz
Sámánok bölcsessége - Pszichedelikus gyógyítás

Sámánok bölcsessége – Útmutató a pszichedelikus gyógyításhoz

Dr. Kazai Anita: A gyógyítás távoli múltja és közeli jövője

A legutóbbi ezredforduló környékén a nyugati orvostudomány újra vizsgálni kezdte azokat a pszichedelikus növényeket, amik segítségével a paleolit kor sámánjai gyógyítottak. Mint kiderült: túl hatékonyak. Melyik gyógyszergyárnak érné meg olyan szereket gyártani, amelyeket elég egyszer fogyasztani, és még csak nem is szabadalmaztathatók? Mennyi profit kerül majd ki a Big Pharma zsebéből, ha újra széles körben használhatjuk őket?

A legalább 40.000 éves múltra visszatekintő sámánizmus valamennyi vadászó–gyűjtögető társadalom közös gyakorlata volt, ami egyes dél-amerikai vagy afrikai közösségekben ma is tovább él. A gyakorlat alapvető része pszichedelikus hatású növények (és kisebb részben állatok) rituális fogyasztása. Ez az etnomedicinális tradíció már a történelem előtti korok óta együtt fejlődik az emberiséggel, így hozzájárul az emberi agy és tudat tulajdonságainak kialakulásához, továbbá a hatékony terápiák evolúciójához, írja a téma egyik legnagyobb szakértője, Michael Winkelman Shamanic Guidelines for Psychedelic Medicine című írásában. A „lélekfeltáró” jelentésű pszichedelikus szó olyan hatóanyagokat jelöl, amelyek módosítják az érzékelést és kitágítják a tudatot – más néven enteogén szereknek is nevezik őket, ami arra utal, hogy a bennünk lévő istennel való találkozás élményét hozzák létre.

Útmutató sámánoknak a pszichedelikus gyógyításhoz

A sámáni terápiás módszer nagyon különböző világnézeten alapul, mint a mai nyugati biomedicina és pszichoterápia, azonban nagyon hasonló hatásokat vált ki, mint a ma leírt pszichedelikus élmények: kapcsolat az élőnek tapasztalt természettel, az ember tudatának eltávolodása a testétől, utazás más világokban, az élet értelmének meglelése, régi rossz szokások módosulása, testi és lelki gyógyulás. Az animisztikus sámáni világkép alapvető tulajdonsága, hogy a valóság szerves részét alkotják a spirituális energiák és szellemek, a velük való kommunikációt a képzése során a sámánnövendék pszichedelikus növények fogyasztása révén módosult tudatállapotban tanulja meg. A növényeket ezért tanítóknak is nevezik, és a sámán a gyógyító tevékenysége során is fogyasztja őket, így diagnosztizálja a betegség okát, és találja meg, hogy mi lehet a megfelelő terápiás módszer. Gyakori, hogy csak a terapeuta fogyaszt pszichedelikumot, azonban az is előfordul, hogy maga a beteg is, vagy a beteg a családtagokkal együtt, sőt a közösségösszetartó célú rituálékban az egész törzs. E növények ugyanis a sámáni világkép szerint nem csak a tudatot módosítják, de számos fizikai probléma orvoslására is használhatók, továbbá pszichoszociális gondok is kezelhetők a segítségükkel. A világszerte fellelhető, Psylocibe nemzetségbe tartozó „varázsgombákat” pl. a sámánok láz és fájdalom kezelésére és veszekedések megoldására is használják, a különböző növényekből álló ayahuasca-főzetet többek között gyomor- és hólyagproblémák kezelésére, malária és bélférgesség, reuma és rák ellen alkalmazzák, valamint a vadászképességek növelésére vagy szövetségépítésre. Az Afrikában őshonos Tabernanthe iboga növényt a törzs minden fiú tagja fogyasztja a férfivá avatási szertartás során, akik így az ősök szellemével kommunikálva részévé válnak a hagyománynak.

Varázsgombák a vallásokban és az alkímiában

A pszichedelikus növények használata egyes mezőgazdasággal foglalkozó kultúrákban is folytatódott, így a görögöknél a földművelés istennője, Déméter tiszteletére tartott, eleuziszi misztériumok során egy gabonán növekedő gomba LSD-hez hasonló hatóanyaga segítségével élhettek át transzcendens élményt a hellén zarándokok.

Az eleuziszi misztériumok már legalább 2500 éves múltra tekintettek vissza, amikor i.sz. 392-ben I. Theodosius római császár, aki államvallássá tette a nicenei típusú kereszténységet, és minden egyéb világképet betiltott, Eleusist is bezáratta. Mint arról többek között Clark Heinrich könyvében is olvashatunk (Magic Mushrooms in Religion and Alchemy), az keresztény kultuszok is használhattak varázsgombákat, azonban ezeket az irányzatokat eretneknek nyilvánították, majd a kereszténység tengeren túli térhódításával az inkvizíció az amerikai őslakosok pszichedelikumhasználatát is évszázadokra illegalitásba kényszerítette.

Az első igazán hatékony pszichiátriai szer

A modern nyugati civilizációban a 19. század végén egyes Amerikában használatos pszichedelikus kaktuszok keltették fel a tudományos világ érdeklődését, amelyek meszkalinnak elnevezett hatóanyagát egy német kémikus, Arthur Heffter izolálta. A svájci Sandoz (ma Novartis) megbízásában álló kémikus, Albert Hofmann 1943-ban véletlenül fedezte fel egy általa szintetizált anyag, a lizergsav dietilamid (LSD) pszichedelikus tulajdonságát (pár évvel később Hofmann izolálta a varázsgomba hatóanyagát, a pszilocibint is). A gyógyszercég az 1950-es évek elején a világ számos orvosának küldött LSD-mintát, hogy segítsenek kitalálni, hogyan lehetne a már igen kis mennyiségben is hatásos anyagot a gyógyításban felhasználni. Mivel az LSD alapvető változást vált ki az emberi pszichében-tudatban, a pszichiáterek között óriási érdeklődés alakult ki. Ez volt az első igazán hatékony szer a kezükben. 1953 és 1973 között az USA-ban a szövetségi kormányzat 160 klinikai vizsgálatot finanszírozott hatásainak feltárására (pl. alkoholizmus, szkizofrénia, depresszió, autizmus kezelésére vagy életet veszélyeztető betegségek során jelentkező szorongás leküzdésére).

Mivel az LSD a többi pszichedelikumhoz hasonlóan igen újszerű élményeket vált ki, használata az 1960-as években elterjedt a konvenciók és konformitás ellen lázadó ifjúsági szubkultúrákban is. A megrémült Nixon elnök 1970-re betiltotta valamennyi pszichedelikum használatát, és a velük kapcsolatos tudományos kutatás is ellehetetlenült. Olyannyira stigmatizálódott az egész terület, hogy egy fiatal idegtudós vagy pszichiáter számára karrierjének végét jelentette volna, ha pszichedelikumokkal akart volna foglalkozni.

Sámánok bölcsessége - Pszichedelikus gyógyítás

Félelem nélküli halál

Csak 20 év múlva indult el a pszichedelikus szerek kutatásának legújabb kori reneszánsza, amikor Rick Strassman, egy neves pszichiáter és tobozmirigy-kutató óriási erőfeszítés árán engedélyt kapott arra, hogy megvizsgálja, igaz-e az a feltételezése, hogy a rengeteg növényben és az emberi szervezetben is termelődő dimetil-triptamin (DMT; ez az ayahuasca hatóanyaga is) bizonyos körülmények között módosult tudatállapotot, pl. halál közeli élményt vált ki. A feltételezés igaznak bizonyult, a kísérleti alanyok a sámánizmusból ismert spirituális élményekről számoltak be (pl. egómentes állapot, a valóság objektív természetének megismerése, a nagyobb egység részeként érzékelt saját életút áttekintése), amelyek kapcsán alapvetően megváltozott a hozzáállásuk az élethez és a halálhoz egyaránt. 2006-ban a tekintélyes Roland Griffiths idegkutató a pszichedelikumok misztikus élményt kiváltó hatását írta le, és a szakértő szerint ez az, ami számos betegség meggyógyítására képessé teszi e szereket.

Strassman és Griffiths nyomán napjainkban újra számos vezető nyugati egyetemen kutatják a pszichedelikumok hatásait. A placebókontrollált vizsgálatokban a betegek részt vesznek egy pár hetes előkészítő szakaszban, amikor megismerik egymást a terapeutával, aki felkészíti őket a pszichedelikus „utazásra”, majd egyetlen alkalommal fogyasztanak a szerből (ez manapság általában pszilocibin, ayahuasca, LSD vagy ibogain, az iboga hatóanyaga). A következő hetekben feldolgozó fázis következik, az élmény értelmezése, a változás hétköznapi életbe történő beillesztése. A vizsgálatok szerint megfelelően képzett terapeuta segítségével a pszichedelikumok óriási hatásfokkal gyógyítanak olyan kórképeket, amelyek kezelésében egyébként a nyugati orvoslás tehetetlen: megszüntetik pl. a depressziót, a szorongást, a függőségeket (így pl. az alkoholizmust, a dohányzást), és hatásuk hosszú ideig kitart (a dohányzásról pl. a vizsgálati alanyok 80%-át szoktatják le 6 hónapos utánkövetés szerint, míg a nikotinhelyettesító terápia hatékonysága 7% alatti).

Elkezdődött a pszichedelikus szerek fizikai kórképekre, így pl. cluster fejfájásra, rákra gyakorolt hatásának vizsgálata is, és a kutatások fontos területe foglalkozik a halálfélelem enyhítésével, megszüntetésével. A nyugati orvoslás ezen a területen is kudarcos, már Hippokratész is azt tanácsolta kollégáinak, hogy ne foglalkozzanak reménytelen esetekkel, mert az rosszat tesz a gyógyító hírüknek. Most pl. Stephen Ross pszichiáter és munkatársai vizsgálják rákbetegeknek adott egyetlen dózis pszilocibin hatását. Eredményeik szerint a pszichedelikum hatására átélt élmény következtében azonnal megszűnik a depresszió és a szorongás, és a javulás hosszú távon is fennmarad. Ross nyilatkozata szerint példa nélküli, hogy egy egyetlen alkalommal adott szer hatása ilyen drámai tud lenni: „Sosem rendelkezett még ilyen hatékony eszközzel a pszichiátria”, mondja.

Mindennek ellenére a kormányok – és a gyógyszergyárak – nem finanszíroznak pszichedelikus kutatásokat. A növekvő számú vizsgálat magánszemélyek és alapítványok támogatásával folyik.

(Griffiths és Ross nyilatkozatai Michael Pollan-nek a modern kori pszichedelikus kutatást bemutató írásában olvashatók: The Trip Treatment: Research into psychedelics, shut down for decades, is now yielding exciting results. The New Yorker)

(Az írás a Paleolit 2016/3 Életmódmagazinban jelent meg.)

Ezt olvastad már?

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációjának magyar nyelvű előadása, melynek címe: Hallucinációs módosult tudatállapotok