FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK!!! FONTOS!!!
Kezdőlap > Sámánizmus > Ázsia > Sámándob – Szántó R. Tibor
Szelkup és teleut sámándob
Szelkup és teleut sámándob (Ivanov 1954: 73, 655)

Sámándob – Szántó R. Tibor

Sámándob

Az eurázsiai sámánizmusban a sámán talán legfontosabb segédeszköze a sámándob. Ennek monoton, ritmusos ütögetése a sámánszertartások elmaradhatatlan része. A dobütéseknek a sámán révülésében, a megváltozott tudatállapot elérésében döntő szerepe van. A sámándob ugyanakkor nemcsak puszta tárgy, eszköz, hanem anyaga-formája, kivitelezése, a rajta szereplő ábrázolások miatt fontos szimbolikus értékkel is bír: a sámán erejének, hatalmának és a sámánizmus világképének, illetve e világkép egyes elemeinek kifejezője.

A sámándob rendszerint tojásdad alakú favázra feszített állatbőrből készült, belső oldalán fa vagy fém kereszt fogóval, merevítőkkel. A dob keretének anyagául általában különleges, egyedi formájú, álomban látott vagy villám sújtotta fa szolgálhatott. A belső merevítők utakat szimbolizáltak, metszéspontjukban a lyuk a föld köldökét (középpontját). A némely dob belsejében található fémkör pedig a gonosz szellemektől való védelmet biztosította (Ivanov 1854: 166).

Evenki sámándob (Ivanov 1954:164)
Evenki sámándob (Ivanov 1954:164)

A sámándobok anyagát, szerkezetét, rajzolatát már régebb óta elemezték a kutatók, ám a dob kézenfekvő funkcionális sajátsága, hangja, csak később vált vizsgálat tárgyává. A sámándobok akusztikus vizsgálatai igen érdekes megállapításokhoz vezettek. Kiderült, hogy például a lapp sámándobokat mindig ott ütötték, ahol a dob hangja a legmélyebb és leggazdagabb harmóniája volt. A vízszintesen tartott dobra helyezett gyűrűkkel, csörgőkkel kiegészítve produkálhattak magasabb frekvenciájú hangokat. A gyűrű vagy az egymáshoz kötözött gyűrűkből álló csomag („béka”) bőrön való ugrálása, mozgása és a dob különböző rajzolatai segítségével jóslásokat végeztek (Kristoffersson 1991).

A. Neher hatvanas és W. G. Jilek hetvenes évekbeli kutatásai alapján pedig arra derült fény, hogy a dob hangja, a dobütések ritmusa és frekvenciája nagymértékben elősegíthette a sámán révülését. A dobütések fiziológiás hatásokat keltettek. „A másodpercenkénti 4-8 rezgésszámú úgynevezett théta-agyhullámok a transzállapotokkal, álommal, hirtelen belátásokkal hozhatók összefüggésbe. Az ebben a ritmusban ütött dob megkönnyítheti a transzállapot elérését”, s az erre való reakciót és érzékenységet tanulással, gyakorlással („beavatás” révén) növelni lehet (Kristofferson 1991: 170, 172).

A sámándobok hangjánál szembeötlőbb vizsgálati terepet kínált rajzolatuk. Noha természetesen vannak „üres”, rajzolat nélküli dobok is, a sámándobok többségét rajzokkal díszítik. A dob mezőkre osztása szerint réteges (alsó-középső-felső világok) vagy szektorális (általában négy szektorral). Az ábrázolások sokfélék: természeti képek, Nap, Hold, csillagok, állatok, növények, emberek és eszközök mellett vonalas-sugaras, geometrikus alakzatok is előfordulnak. A dobon megörökített összkép leggyakrabban a „világmindenséget” ábrázolta (Ivanov 1954:166,594 stb.), vagy legalábbis a sámánizmus világképének egyes elemeit. Még a legegyszerűbb, körrel, félkörökkel kombinált kereszt alakú rajzolatok is (1. ábra) „nagy valószínűséggel kozmológiai elképzelések ábrázolásai”, hasonló formájú függők találhatók az evenki sámánok köntösén is (uo. 164).

Az egyértelműen világképi jellegű ábrázolások között vannak egyszerűbbek, mint például az a réteges osztású szelkup sámándob (2. ábra), melyet középen egy stilizált gyík (Ivanov 1954: 71), más értelmezés szerint stilizált fa, a világfa (Hoppál Mihály 1994: 15) oszt ketté, két mezőjében a Nap és a Hold látható, a dob pereme az alsó (fekete) és a felső (ma „fahéjszínű”, eredetileg talán pirossal festett) világot jelképezi. A középső világ maga az osztósáv, a gyík, a fa stb.

Szelkup és Ket sámándob
Szelkup és Ket sámándob

Kicsit gazdagabb ábrázolású az a ket sámándob (3. ábra), melyen középütt emberalak (a sámán maga?) látható, felette a Nap és a Hold, bal oldalán talán stilizált segítő szelleme. A dob peremét szegélyező köríveken hét-hét vonás van (a hét égi világnak, rétegnek megfelelően), a dob közepe felé 4 + 3 félkör, hatban egy-egy hal, a hetedik üres. Az alsó világba vezető lejáratot a dob alján a szegélyek közötti megszakítással képzett utacska jelképezi.

S végül összetettebb ábrázolásokat mutatnak az alanti szelkup és teleut sámándobok (4. ábra), melyeken az előbbi dobok jellegzetességei mellett (Nap, Hold, hetes darabszámú rajzolatok, perem) más állatokat, növényeket, embereket (lelkeket?) is láthatunk, valamint egy üstökös (?) ábrázolását és a rénszarvas húzta szánján éppen alsó világbeli utazást tevő, dobját ütő sámán alakját.

Lapp sámándobok ábrázolásainak értelmezése során Lommel (1980:117) szintén a háromrészes világmodellt emeli ki. Rydving (1991) viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy hagyományos jelenetek, házak, állatok mellett a XVII-XVTII. századtól az (ott) új vallás, a kereszténység egyes jelképi elemei is megjelennek a dobokon. Sommarström (1991) pedig amellett érvel, hogy egyes dobok ábrázolásai csillagtérképek lehettek.

Szelkup és teleut sámándob
Szelkup és teleut sámándob (Ivanov 1954: 73, 655)

Ez utóbbi értelmezés a szibériai sámándobokra vonatkoztatva a magyar szakirodalomban is megtalálható. Jankovics Marcell (Santillana és Kerényi Károly értelmezéseihez visszanyúlva) a háromszintes modellt a következőképpen látja: „a felső világ az északi égbolttal, a középső az égitestek látszólagos pályájával vagy annak síkjával, az alsó a déli égbolttal azonos” (Jankovics 1983: 741). A szibériai sámándobok eszerint valóban világmodellek, az univerzum másai, ám nem a sámánizmus elgondolt, illetve pszichésen megélt és külső fizikai elemeket ötvöző világképét jelenítik meg, hanem a látható égboltot ábrázolják, jelképi elemekkel (csillagképek) gazdagon átszőve. Jankovics szerint tehát a szibériai sámándobok „egyszerűsített égtérképek”. Az északabbra élő uráli népek az eget a Sarkcsillag körüli látványra koncentrálva „alulnézetben”, míg a délebbi altájiak a déli égboltból többet látva „oldalnézetben” ábrázolták (Jankovics 1983: 744).

Nem szándékozom itt a különböző értelmezések között „igazságot tenni”, ha akarnám, se tudnék, de nincs is erre szükség. Mindegyikük érvényes lehet bizonyos mértékig, bizonyos dobokra nézve. Számunkra itt az a fontos, hogy a sámándobok rajzolatai nem puszta dekorációk, s nem is ötletszerűek, hanem tudatos ábrázolások: így vagy úgy, a samanisztikus világképet vagy annak egyes elemeit jelenítik meg. Más szóval a sámán az adott közösség világról való ismereteit, tudását rögzíti.

Részlet a Sámánok és kultúrák (Hoppál Mihály – Szathmári Botond – Takács András) című könyvből. (OCR: saman.org.hu)

 

Ezt olvastad már?

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok

Móró Levente a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációjának magyar nyelvű előadása, melynek címe: Hallucinációs módosult tudatállapotok